Harangszó, 1940
1940-03-24 / 12. szám
84. HARANGSZÓ Í94Ö. március 24. dott-e Jézus országuk földjén s életük országútján állandóan előttük jár-e? Különösen nagy történelmi válságokban bebizonyosodik, hogy melyik nép életében élő király a feltámadott Krisztus. Finn testvérnépünk hónapokon át védelmezte hazáját, nemzeti függetlenségét, evangélikus hitét hatvanszo- rosan nagyobb orosz embererővel szemben. De az első naptól az utolsóig láthatta az egész világ, hogy az élő Jézus áthaladott országukon s állandóan előttük megy. Békekötésük fájdalmas, igazságtalan és erőszakos, de azért nem jelent sírboltba temetkezést, mert az élő Krisztusra támaszkodva kezdik meg újjáépítő munkájukat. * Az állam életében szintén döntő jelentőségű, hogy számol-e a feltámadott Krisztussal, mint örök élő királlyal. Eszerint állapítja meg célját, hivatását, törvényeit. Ehhez szabja az örök Istenhez és a világhoz való viszonyát. Ennek megfelelően értékeli és becsüli polgárainak vallását és hitét. A községek élete szintén a feltámadott Krisztushoz való viszonyuk szerint formálódik. Látunk falvakat, melyekben hiába hívogatnak a harangok, hiányzik a vallásosság, pusztul az erkölcs, elnémul a gyermekkacagás, születés előtt meghal a gyermekigéret, elfogy a szeretet, a hűség, az önfeláldozás. Miért? Mert Jézus áthaladott ugyan a községen, de az emberek nem mennek nyomában. Azután látunk olyan községeket, melyek életükkel, munkájukkal, erkölcsükkel és vallásosságukkal éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Az emberek szeme a községen áthaladó Jézuson pihen, boldogan mennek nyomában s a feltámasztott Krisztustól új életet kapnak ajándékul. A családok életében szintén a feltámadott Jézushoz való viszony a döntő. Lélekben, erkölcsben, életszínvonalban, vallásosságban felemelkedik az a család, mely minden napját és életének minden gondját a feltámadott Krisztus kezébe helyezi. Feltárja előtte ajtaját, engedi asztalához ülni, beszél hozzá, mint ahogyan testben élő szeretteihez beszél és hallgatja szavát, mint ahogyan a gyermek figyel szülői szavára. Ama húsvéti közlésből, hogy Jézus előttünk megy és mi meglátjuk őt, saját állásfoglalásunk által válik húsvéti beteljesülés. Nekünk magunknak kell rendeznünk Jézushoz való viszonyunkat, és pedig olyként, hogy nem engedjük őt sírboltban maradni, nem is képzeljük őt a mennyekben elzárkózó hatalmasságnak, hanem előttünk járó, velünk élő, minket segítő, szent, élő személynek. Ez a húsvét Isten kegyelméből adott nagy csodája: feltámadást ad és nekünk ajándékozza a feltámadott Krisztust. Tudnunk kell azonban, hogy a feltámadás elválaszthatatlan a feltámadott Krisztustól! Mikor urvacsoráziál utoljára ? És a tieid, akiket az Isten a te gondjaidra bízott ? Ünnepi üzenetek. Az édesanya üzenete gyermekeinek nagypéntek és husvét ünnepén. ,,Mcrt a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogyha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettünk meghalt és feltámasztatott." II. Kor. 5, 14—15. Ha elérkezik egy-egy nagy családi ünnep, az édesapák és édesanyák szívét ellenállhatatlanul szorongatja a vágy, hogy gyermekeiknek örömöt szerezzenek, nékik drága, kedves ajándékot adjanak. Nagypéntek és husvét ünnepén a te lelki anyád, evangélikus egyházad is vágyva-vágyik arra, hogy néked örömöt szerezzen, téged megajándékozzon. Megajándékozzon legdrágább kincsével, az értünk megfeszített és feltámadott Krisztus evangéliomával. A világ nagyon lebecsüli ezt az ajándékot. A világ a múlandó földi javak, a csengő arany után fut. Pedig bűnös, beteg lelkének nem az élettelen, sápadt arany szerez gyógyulást, hanem az élő Krisztus. A jeruzsálemi templom Ékes kapujában kolduló szerencsétlen nyomorék továbbra is nyomorúlt koldus maradt volna, ha Péter apostol oda nem lép hozzá e szavakkal: „Ezüstöm és aranyom nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!“ (Csel. 3, 6.) Amíg Jézus Krisztussal nem találkoztál, te is sánta koldus vagy. Bármennyire szeretnél, nem vagy képes járni sem az Istenben való hitnek, sem a felebaráti szeretetnek, sem az örök élet reménységének az útján. Élő hit helyett hitetlenség, segítő szeretet helyett önzés és gyűlölet, boldogító reménység helyett sötét reménytelenség tart hatalmában. De ha egyszer a nagypénteki és húsvéti evangéliom által végbement az élő Krisztussal való találkozásod, ha volt igazi nagypénteked és husvétod, akkor ujjongó lélekkel veted le koldusrongyaidat, mert te lettél a világ leggazdagabb és legboldogabb embere. Hogyne lennél gazdag, hisz tied lett Krisztus, hogyne lennél boldog, hisz Krisztus által bizonyossá lettél afelől, hogy bűneid meg vannak bocsátva, Isten szeret téged, s a halál után örök üdvösség vár reád. Nincs ezen a kerek világon gazdagabb és boldogabb ember a Krisztusban hívő evangélikus embernél. Nem sánta koldus immár, hanem az örökkévaló Isten meggyógyult, gazdag gyermeke, aki örvendező szívvel jár Krisztus nyomdokain, hálás szívvel tesz bizonyságot a bűnökkel, gondokkal küzdők előtt Krisztus golgotái keresztjéről, bűntörlő véréről, s a halálfélelemtől szorongatottak előtt Isten egyszülött Fiának a halál felett aratott diadaláról. A Krisztus szerelmétől szorongatva így lesz az evangélikus ember másokat gazdagító és boldogító emberré. „Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszi azt, bizony áldással borítja el korai eső.“ (Zsolt. 84, 7.) Bár ilyen lenne a te életed is! Bár így tudnád elfogadni és továbbadni azt a nagy ajándékot, amivel egyházad nagypéntek és husvét ünnepén megajándékoz téged! Ezt óhajtja, ezért imádkozik, s így kíván néked és szeretteidnek áldott ünnepeket lelki anyád, evangélikus egyházad.
