Harangszó, 1940
1940-02-25 / 8. szám
54, Az oului sirdomb. Fagyasztó téli szél rázza a behavazott magyar házak ablakait. A kéményeken úgy fütyül be a metsző hideg, hogy önkénytelenül sajnálkozással gondolunk azokra, akik nem húzódhatnak melegedni a kályha mellé, mert a szolgálat kikényszeríti őket az otthonukból s halálra készen kell állniok a vártán. Havas télidőben, most arat a nagy kaszás a finn földeken. Utána bandukolnak lassú lépésekkel a sírásók, hogy csákányaikkal sírt csináljanak a halottaknak. Sziklává fagyott fekete rögökből domborodnak a közös sírok a finn testvérek véráztatott földjén. Fehérré havazott fekete seregek állnak a közös sírok mellett és könnyes szemmel éneklik a szomorú temetési énekeiket. Megsokasodtak a közös sirdombok a finnek hazájában. Olyanok, amilyet mi is láttunk a múlt év július 7.-én Ouluban. Nyir- faiiget közepén húzódik meg at 1770- ben épített kőtemplom, aminek fatornya alig látszik ki a hatalmas tarka törzsű nyírfák közül. De nem ez a nem mindennapi látvány kényszerített bennünket megállásra és nem is a karzatnélküli templom márvány belseje, hanem az a közös sirdomb, ami ott van a nyir- faligetben, a templom mellett. Körülbelül 30 méter hosszú sírba temették el azokat a hősi halottakat, akik az 1918. évi szabadságharcban haltak hősi halált. A közös sir felett rövidre nyírott, üde zöld fű takarta a 2 méter magas sir- dombot. A hatalmas sirdomb oldalába úgy simultak be a fekete márványtáblák, mintha el akarták volna takarni azokat, akik fehérbe öltözötten ott menetelnek fenn a mennyei Jeruzsálem arany utcáin. Az emléktáblák sötétségéből aranybetűkkel ragyogott ki a hősi halottak neve és azoknak az éveknek a száma, ameddig itt maradhattak ezen a földön. Mindegyik tábla felett ott mosolygott egy-egy cserép kinyílt begonia, a meleg égövnek gyönyörű virága. Szétnyílt szirmaik úgy virítottak a magasság felé, mintha csak azt mondták volna beszédesre nyílt virágajkaikkal, hogy ne keressük holtak között az élőket. Ezeknek a 16—27 éves hősöknek a véréből nőtt ki az a csodálatos élet, ami most arra kötelezi az ezertó országának fiait, hogy az életüket mind odaadják a Teremtőjüknek, de a hazájukat nem adják oda senkinek sem. Az oului templom melletti közös sirdomb egyik végén ott emelkedik a hősök szobra is, a másik végén egy közös sírkőre pedig ráírták azoknak a hősi halottaknak a neveit, akik az oului temetőben pihennek csendes sirdomb alatt. A vörösgránit síremlék égő, arany betűi úgy csillogtak, hogy arra kellett gondolnom: Ezek a nevek arany betűkkel vannak beírva az élők könyvébe is! Szomorú lélekkel és könnyes szemmel gondolok most Suomi népére! Mennyi lehet ott már a közös sirdomb? Nemcsak gyerekarcu és fehér-hajú katonák holtteste fölé emelnek közös sirdombo- kat, hanem talán a szőke hajú kis gyermekeket és imádkozó lelkű édesanyákat is kénytelenek közös sírba temetni, mert a kővé fagyott fekete finn föld rögei görcsösen kapaszkodnak egymásba a fagyasztó hidegben. Nem nyílnak a begóHXKXNGIIB niák a finn sírok felett, de a fekete sirdombokat az Isten havas keze telehinti hóvirággal. És most azért imádkozom, hogy Isten mentse meg a mi finn testvéreinket a halál torkából olyan hamar, mint amilyen gyorsan eltűnnek a jégvirágok a finn sírokról, ha a napsugár égi melegével felolvasztja a tél hideg virágait! Bocsáss meg Uram, ha sürgetve imádkozom: Uram, míg nem késő! Lukácsy Dezső. OLVASSUK^A BIBLIÁT Miért halt meg az Úr Jézus? III. Hogy én is meghaljak! Február 25. A kereszt tanítása. I. Péter 2, 19—25. Krisztus keresztjének egyik legfontosabb tanítása az, hogy amint ő meghalt a kereszten, úgy kell nekem is meghalnom a bűnnek! Uj csak ott növekedhet, ahol elpusztúlt a régi. „Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.“ (Máté 16, 25.) Amily mértékben megöldöklöm ó-emberemet, olyan mértékben értettem meg a kereszt tanítását. Február 26. Krisztussal megfeszítve. Gál. 2, 15—21. Krisztussal együtt meg- feszíttetni! Ez a keresztyén élet titka. Eggyé lenni vele halálának hasonlatossága szerint! Szakítani egy-egy kedvenc bűnünkkel, amely mélyre bocsátotta a gyökerét szívünkbe, nem könnyű dolog. A gyökerestől kitépett bűn-gyom fájdalmat hagy maga után. De mi ez Urunk mérhetetlen kínjaihoz képest?! — Vigyázz azonban! Ó-embered nem halt meg, csak tetszhalott. Mikor nem várod és nem kívánod, feléled. Február 27. A keresztség temetés. Róm. 6, 1—13. Már a keresztség összekapcsol Krisztus halálával. Minden keresztelés voltaképpen temetés. Az ó- ádám temetése. Többet kell gondolnunk arra, hogy meg vagyunk keresztelve! A keresztségben ó-emberünkre halálos ítélet mondatott ki. Ezt a halálos ítéletet az ó-ádámon könyörtelenül végre kell hajtanunk. — Az ó-ember azonban nagyon szívós életű. Szinte elpusztíthatatlan. Naponként újból és újból meg kell fojtani! Február 28. Ne kíméld a bűnt! Efe- zusi 1. 5, 1—-14. Fajtalanság és csúnya beszéd az ó-ember cselekedetei. Ezeknek is keresztfára kell kerülniük. Ha Isten szerelmes Fiát nem kímélte miérettünk, hogyan kímélnék és sajnálnék mi őérette halálba adni ezeket?! Világosság fiaihoz paráznaság és undok beszéd nem illenek. Ezek miatt el lehet veszíteni az üdvösséget. Február 29. Isten, vagy Kain képmása?! Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert Ezt az Istenképmást a bűn eltorzította. Az ember ábrázata ma sokkal inkább hasonló Kain képmásához, mint Isten képmásához. Ezért az Isten igéjének világos parancsa a gonosz kívánsággal, fösvénységgel, haraggal szemben ez: „Öldököljétek meg!“ „Vessétek el magatoktól!“ Aki ó-emberét melengeti, táplálja és kíméli, megharagudni reá azonban nem akar. arra az Isten fog megharagudni. Március 1. A régiek elmúltak. II. Ko- rinthus 5, 14—21. Halál nélkül nincs feltámadás. A régi élet elhagyása nélkül nem lehet megújulás. Mindez pedig Istentől van, az ő szent Lelkének munkája. Emberi erő belső átváltozásunkat el nem végezheti. Míg a külső és belső ember egymással harcol, addig sem Istennel, sem emberekkel nincs békességünk. De aki a Krisztusban győzött, annak édes békesség tölti el szívét! Március 2. Bűnvallás. I. János 1,1—10. A bűnnek igazán meghalni sokkal köny- nyebb akkor, ha bűneinket nem rejtjük el, hanem nyilvános, vagy magángyónás formájában megvalljuk. A bűn ugyanis olyan, mint a penészgomba. Csak addig van benne életerő, amíg napfényre nem jut. A megvallott bűn azonban elveszti erejét (32. Zsoltár 5. v.) A megvallott bűn nem az én bűnöm többé. Az Isten Báránya hordozza azt Az ó-ember megöldöklésének egyik hathatós módja tehát a bűnvallás. Harmati Béla. _____________1940. február IS, KARC OLATOK (Az alábbi cikk a ,£irc és vidéke“ című római katolikus lapból való.) A Biblia és a tej. Már második hónapja, hogy az egész világ szeme a finneken van, akik a maroknyi népüket lehengerelni akaró orosz gőzhengert útjábem föltartóztatták. Mi magyarok meg egészen különös örömmel gondolunk a „testvérnépre", akiknek személyes bátorsága úgy hat ránk, mintha saját nemzeti dicsőségünk volna. Kérdezzük meg, — kell is megkérdeznünk, — honann a finneknek az ereje, mi képesíti őket úgyszólván 10 éves koruktól arra, hogy már mint gyermek is, — tevőlegesen vegyenek részt nemzeti önállóságukat védő harcaikban? Honnan a finnek nemzet-alkotó és nemzet-fönntartó ereje? Az Úristen kegyelme után a Bibliából és a tejből. A kb. négymilliónyi finn nemzet protestáns. Bár távol vannak az igaz hit világosságától* az Úristennek a jósága a természeti törvényeket hűen megtartó finn népet oltalmazza. Erős erkölcsisé- gük a védőbástyájuk, mely olyan jellemerőre neveli őket, hogy most a „nagy vizsgán" kitünően állják a helyüket. Hatvanháromszoros túlerővel szemben 10 éves kortól kezdve mindenki „katona" és életre-halálra állja a helyet, ahová beosztották. Az alkoholt semmiféle vonatkozásban nem ismerik. Finnországban nincsen korcsma. De van annál több fejcsarnok, Főélelmük a tej és tejkém) Sőt! Nagyon is közel vannak, mert evangélikusok!
