Harangszó, 1940
1940-12-29 / 52. szám
# 194Ó. december 29. A keresztyén éle! nem ellenérték. A keresztyén élettel kapcsolatosan sokan gondolnak arra, hogy az egyszerű ellenérték. Vagyis valami megszolgált, kiérdemelt fizetés. Az így gondolkozók azt hiszik, hogy amint testi és szellemi munkával lehet kenyeret, cipőt, ruhát keresni, úgy az imádkozással, templomba járással, a szentségekkel való éléssel lehet a keresztyén életet megszolgálni, kiérdemelni és mint valami ellenértéket megszerezni. Az így gondolkozók az anyagi világ keretein kívül nem látnak semmit. Valami szűk körben topognak és az add- sza-nesze elvét hajlandók csak elfogadni. Ebbe a csoportba tartoznak a nagyon önzők, akik nagyon sokszor ülnek a bírói székbe, hogy hibákat keressenek és gáncsoskodjanak. Hibát keresnek a társadalmi, gyülekezeti, politikai életben stb. A közért végzett . munkát szükségszerűen és rosszindulatúan bírálják, gúnyolják. Ök a fölényesek, akik szakadatlanul előjogokra hivatkoznak .hatalmat keresnek, felfelé még alázatoskodni is hajlandók, de lefelé kíméletlenül eltipornak mindenkit. Ezek azok, akik mindent jobban tudnak, akik felfelé ívelő pályát álmodnak maguknak és mindenképpen karriert akarnak kierőszakolni az élettől. Ezek azok, kik Istennel szemben is a benyújtott számla és a kiérdemelt jutalom álláspontjára helyezkednek. Ezek azok, kiket ha csapás ér, tele vannak mcltatlankodással, lázongással, mert hiszen ők a jóemberek, megadják ők mindenkinek a megérdemelt fizetést és el is várják azt mindenkitől, még az Istentől is. Előttünk a túlvilági élet csupa köd, legfeljebb papos beszéd és ha mégis van Isten, hát ők azt is hajlandók szolgálni, de csak ellenérték fejében. ök a földi élettől várnak mindent, mert ami biztos, az biztos elv alapján állnak: Pedig: „Hacsak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." Fülöp Dezső. Szülők és nevelők figyelmébe! A gyermekekkel különböző keretekben foglalkozó magyar evangélikus lelki munkásoknak egyetlen és sokoldalú lapja: a GYERMEKGYULEKEZET a szokottnál is gazdagabb tartalmat hoz karácsonyi számában. A vezércikkben dr. Vető Lajos a mai gyermek karácsonyával foglalkozik. Meggyőzően vet világosságot a „kis Jézuskával“ űzött és általánosan elterjedt lélektani, nevelési és vallási visszaélésre, majd ügyesen mutatja meg: hogyan lehet és kell helyesen kialakítani a gyermek karácsonyát, hogy nagyobb, maradandóbb örömöt és igazi ünnepet jelentsen. Bárcsak minél több szülő foglalkozna ezzel a kérHÄRÄNGSZÖ déssel és megfogadná a nagyszerű kis tanulmány útmutatását! — Az „Evangélium a gyermekeknek" rovatban öt rövid, világos, gyakorlatias, illusztrációval tarkított vezérfonalat kapunk, melynek segítségével valóban megeleveníthetjük Isten igéjét a gyermekekkel való beszélgetés során az ünnepekben és az egyes vasárnapokon. — A következő cikk a gyermeknek a gyülekezet nagyon is időszerű szociális munkájába való bekapcsolásával foglalkozik. Először beszélgetési vázlatot ad arról: miként ébreszthetjük fel a gyermek felelősségérzését a szegények iránt és mutathatjuk fel előttük Jézus könyörületességi parancsát, azután a legapróbb részletekig kidolgozva közli a gyakorlati kivitelt is. — „Gőbölös János ifjakat toboroz“ című folytatásos elbeszélés a magyar Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkáját hozza közel érdekfeszítően a nagyobb iskolásgyermekekhez s neveli az utánpótlást az annyira fontos ifjúsági munkának. — Fordulatos, élénk, lebilincselő és egyszerűségében is nagyon mély karácsonyi missziói történet a „Lulu gyertya lesz". — A missziói gyermekszövetségek országos vezetője és a lap szerkesztője két, egy lélektől áthatott cikkben foglalkozik a misszió ügyével a gyermekek között s adnak értékes és meg» szívlelelendő tanácsokat a gyermek beállítására a missziói szolgálatba. — A gyermekmunkások hangját megszólaltató rovatban személyes bizonyságtevésként megírt emlékezést találunk a miskolci pedagógus evangélizációról. — Végül értékes és mélyreható könyvszemle egészíti ki a lapot „Amit érdemes elolvasni" cím alatt. — A lapnak közel egy esztendős pályafutása után örömmel állapíthatjuk meg, hogy vasárnapi iskolák, iskolai kisgyülekezetek, missziói gyermekszövetségek vezetői és hitoktatók, tanítók nagyoneredményesen értékesíthetik munkájukban a lapot, de melegen ajánljuk minden olvasónknak, aki felelősséggel tartozik gyermeke iránt. Ára egy évre 1 pengő 50 fillér. Megrendelhető a kiadóhivatalnál: Győr, Ráth Mátvás tér 1. szám. OLVASSUK A BIBLIÁT December 29. — Isten ajándékai. — I. Thessalónikai levél 5 : 16—24. örülni, imádkozni, hálát adni, minden gonosztól megőriztetni, feddhetetlenül békességben élnil Milyen áldott követelések ezek! Ugyan ki tudna ezeknek megfelelni? Vágyódunk ilyen élet után, de nem tudjuk elérni és azt gondoljuk, hogy így élni nem is lehet, ez csak hiú ábránd. Ha nem lehetne így élni, Isten nem támasztaná velünk szemben ezt a követelést. Lehetséges az ilyen élet, de nem emberi akarásokkal és erőfeszítésekkel. Isten ajándéka ez azok számára, akik befogadják az ő igéjét (a prófétálást meg nem vetik, 20. v.) és a Szentlelket hitetlenségükkel meg nem oltják. A hívő ember öröme, békessége pedig csak halvány visszfénye annak, amiben akkor lesz része, amikor Krisztus eljött. December 30. — A világ sóvárgása. Római levél 8 :18—25. Isten az ö gyer411. mekeit nem mentesíti a szenvedésektől, sőt inkább minél hívebben ragaszkodik valaki az Istenhez, annál több szenvedésben lesz része. De a keresztyén embernek van reménysége, amely segíti őt a szenvedések között és ezek a reménységek mindig Istenre néző reménységek. Tudom, hogy olyan világban élek, amelyet megrontott a bűn és ezért szenvedés az osztályrészem. Magamévá teszem ennek a világnak sóvárgását az Isten fiai után. Megértem belőle, hogy az egész teremtett világ, akár tud róla, akár nem, Krisztusra néz, tőle várja megkötöttségei nyomorúságából való szabadulását. December 31. — Az élet múlandóságának tanúsága. 90. zsoltár. Ez a nao az élet múlandóságára figyelmeztet. Milyen jó és megnyugtató, hogy a múlandóság leverő, szomorú érzése elől van hová menekülni: Istenhez. Akárhová nézek, mindenütt körülvesznek az elmúlás jelei. Olyan a világ, mint egy óriási temető. De én megfogódzom Isten igéjébe és nem lesz úrrá felettem az elmúlás sötét gondolata. Isten intelmének tekintem az ó-esztendőt. Számot vetek vétkeimmel és számot vetek azzal a kegyelemmel, amely engem hordozott és nem a panasz, hanem a hálaadás szava jő ajkamra. Január 1. — Kegyelem és békesség. I. Kor. 1 :2—3. Új az esztendő, amely- isten jóvoltából ránk köszöntött, de mi ugyanazok vagyunk, akik az elmúlt esztendőben voltunk: emberek, akik áthoztuk magunkkal az új esztendőbe is a mi bűnös énünket, mint minden bajnak forrását. Ezen a ponton van nekünk szükségünk „új esztendőre“. Ezt az „új esztendőt“ hozza nekünk Isten igéje, amely kegyelmet és békességet hirdet. Újból és újból szükségünk van bűnbocsánatra. Harc lesz ezentúl is az életünk. Ez az intelem hangzik most is felénk: „Harcold meg a hitnek szép harcát!“ De miénk az áldott ígéret is: „Békességet adok néktek!“ Január 2. — „Megszenteltetem tiben- netek a pogányok szemei előtt." Ezékiel 20:41. Az új esztendőben is imádkoznunk kell azért, hogy Isten neve megszenteltessék mibenünk. A világ szeme nagyon éles a keresztyének bűneinek meglátásában. Törekedjünk az új esztendőben megszabadulni bűneinktől. Száz évvel ezelőtt élt Berlinben Istennek egy hívő gyermeke, aki késő öreg korában az új esztendő napján így imádkozott: „Uram, segíts meg engem, hogy ebben az évben végre egészen a Tied lehessek!“ Így imádkozzunk mi is az új esztendőben. Minél inkább elszakadunk bűneinktől és fordulunk oda Istenhez, annál inkább megszentelődik az Isten neve mi- bennünk. Január 3. — A Krisztus dicsősége. Kol. 1 :12—20. Semmi a világon nem fogható és nem hasonlítható a Krisztus dicsőségéhez. A teremtésnek ő a középpontja, célja, értelme. De a legnagyobb dicsősége az, hogy ő benne békül meg Isten a Tőle elfordult, Tőle elszakadt bűnös emberrel... Velem is. Ezért telik meg hálával a szívem. Hiszen az életem legdrágább kincsét köszönhetem Néki. Nem én szereztem meg. Kegyelemből kaptam. Január 4. — Minden javamra szolgál. Róm. 8:28. Pál apostol sokszor leírja
