Harangszó, 1940
1940-12-29 / 52. szám
410 HARANGSZÓ 15)40. december 29. mást imádsággal. Az én emberem megtartotta a fogadást, testileg-lelkileg megerősödött, családjában helyre állt a béke. Két év múlva ő lett a község bírája. Hogy az italt abba hagyta egy évre és ez gyógyulást szerzett, olyan példa volt, hogy a faluban minden italos ember felfigyelt. Két legnótoriusabb iszákos szintén abba hagyta az ivást. Az egyik, különben egy tekintélyes iparos, új év reggelén így köszöntötte a feleségét: Most olyan újévi ajándékot kapsz, amilyet még nem kaptál. Mától fogva Isten segítségével nem iszom. Ügy lett, Jézus erőt ád arra, hogy ha kell, levágjuk a kezünk és elvessük magunktól. Bizony, az evangélium Isten hatalma! Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmond. 3. A levegő. (Légkör, éghajlat) Földünket a felszínétől számított kb. 60 km. magasságig számbavehető sűrűségű levegő veszi körül. Ezt a réteget nevezzük légkörnek. A tudományos megfigyelések és számítások szerint a levegőréteg voltaképpen még sokkal feljebb terjed (mintegy 700—1000 km. magasságig). 20 km.-en felül azonban már fokozatosan oly sokat veszít sűrűségéből, hogy az ily igen megritkult levegő a gyakorlati élet szempontjából, de a repülőtechnika szempontjából is — alig jöhet számításba. A levegő mind a növények, mind az állatok és az ember világában életfontosságú szereppel bír a légzésnél nélkülözhetetlen oxigén-tartalma miatt. Amint tudjuk, a levegő két főalkatrésze az oxigén (éleny) és a nitrogén (légeny). Künn a szabadban a levegő összetétele a következő: 78% nitrogén, 21% oxigén, 0.03% szénsav és még más, kevésbé lényeges gázak, valamint vízgőz. A nitrogén (N) a légzés szempontjából nem játszik más szerepet, mint hogy felhigíítva juttatja az oxigént (O) a lég- utakba, a belégzett nitrogénből azonban az emberi szervezet semmit sem tart vissza, úgyhogy a kilégzett levegő is annyit tartalmaz belőle, mint a belégzett levegő. Fontos szerepe van a levegő nitrogéntartalmának a növények életében. A hüvelyes növények, bab, borsó, lencse, bükköny-félék, általában a pillangós virá- gúak gyökérgumóikban raktározzák fel az emberi táplálékul is szolgáló magvak (bab, borsó, lencse) fehérjetartalmának képződéséhez szükséges nitrogént. Ez az élettani, vegyi folyamat bizonyos baktériumok közreműködésével történik. Más növények meg a villámláskor keletkező és a csapadék kútján a földbe kerülő nitrogén-tartalmú vegyi-anyagokat és — amint az a talaj tárgyalásakor említettük —, a trágyázáskor a földbe juttatott nitrogénes anyagokat használják fel. Az itt elmondottakból következik, hogy ha nem is a légzés útián, de közvetve a növényeken keresztül, a táplálkozás útján bizony az emberi élethez is van köze a levegő nitrogénjének. Tartalmaz a levegő az oxigénen és nitrogénen kívül szénsavat (COs), am- moniakot (NH3) és más gázakat, amelyek részben ártalmatlanok az élő szervezetre, részben — ha nagy mennyiségben keverednek a levegőhöz — ártalmasok. így gyárakban, ipartelepeken, műhelyekben a gyártáshoz, mesterséghez használt anyagokból, vegyszerekből a helyiség levegőjébe kerülő különféle mérges gázak, vagy kellemetlen szagú, esetleg bomló, illanó anyagok megronthatják a helyiség vagy a környék levegőjét. Tartalmaz ezenkívül a levegő vízgőzt (párát), valamint a föld színétől 20 m. magasságig (magaskéményű gyárak légkörében 60 m. magasságig is) benne lebegő különféle szerves és szervetlen anyagokat (szemetet, port, homokot, kormot, vulkanikus hamut). Ha most már számba vesszük, hogy a levegő légzés útján orrunkon, szánkon, a gégenyíláson, légcsőn és hörgőkön át bejut a tüdőnkbe, és hogy átlag 16-szor veszünk lélegzetet egy perc alatt, s minden légzéskor fél liter levegőt szívunk be tüdőnkbe, ha — mondom — mindezeket számba vesszük, egyszerre világos lesz előttünk, nogy a 24 óra alatt belégzett nagytömegű, mintegy 12 köbméter levegőnek, s így annak a levegőnek, amelyben élünk és tartózkodunk, nem szabad szennyezettnek, megromlottnak lenni. Megeredt és íme, kihajtott! A gazdálkodó parasztság a nemzet gerince. Rajta épülnek fel és belőle nyúlnak ki az összes többi tagok. Ez óriási felelősséget jelent nemcsak önmagával, hanem egész nemzettel szemben. Az a parasztság, amely több halottat temet el, mint amennyi újszülöttet keresztel, minden viruló látszat ellenére sorvad. A gerincsorvadás pedig az egyén életében is, a nemzet életében mégin- kább, halálos betegség. És a nemzet gerincének, a földmfves parasztságnak azt a kórját csaknem egész Magyarországon meg lehet állapítani. Mi pedig nem egy sorvadó, hanem új, erőteljes életre kibontakozó nemzet tagjai akarunk lenni. Olyan parasztságot akarunk, amely tudatában van a nemzet életében folyó jogainak, de tudatában van annak a nemzetfenntartó felelőségnek is, amely jelentőségéből folyik és azt hajlandó is vállalni. Erre az öntudatos és nemzeti felelőséget hordozó életre akar a népfőiskola nevelni. Olyan életkorban veszi kezébe hallgatóit, mikor értelmük már teljesen kibontakozott és meg tudja látni a rá váró feladatokat. Nem az a cél, hogy szakismeretek tömegét nyújtsa, sem pedig, hogy bizonyos általános műveltség felületes mázával bevonja, hanem hogy megláttassa vele paraszti hivatásának kérdéseit, kialakítsa lelkűkben a válaszokat és képessé tegye további életének nemesirányu önművelésére. Ezt a célt a népfőiskola hármas úton éri el: egyházi, nemzeti és értelmi öntudatosítással. Érett ésszel akarja a népfőiskola a tanulóit az élő keresztyénség örök forrásaihoz elvezetni, hogy hitében ne adófizetésre kényszerítő nyűgöt, vagy jobb esetben ősöktől örökölt tisztes szokást lásson, hanem azt a megtartó erőt, amely ősein által őt magát és mindenét amije van, életre hozta. Öntudatosítani akarja a népfőiskola, másodsorban a nemzeti életet a parasztság szempontjából. Kell, hogy meglássák, hogy az egész magyar élet a paraszti életformából fakadt és hogy abban nem szégyelni, levetni való van, hanem örök érték és szépség, aminek ki- vetkőzése nemcsak magának, hanem egész nemzetének pótolhatatlan kár. Harmadsorban meg akarja a népfőiskola adni azokat az értelmi indítékokat is, amelyek képessé teszik paraszti hivatásának minél teljesebb betöltésére és könnyű, céljait és irányait világosan látó önművelésre. Ennek a munkának a végzésére létesült két évvel ezelőtt az első Népfőiskola Magyarországon Nagytarácsán. Az akkor elültetett fa megeredt és íme, kihajtott. Kellő előkészítés után november 3-án megnyílt evangélikus egyházunk második Népfőiskolája is Orosházán. Egyelőre szegényesen, két kisebb bérelt épületben rendezte be a vezetőség a 18 növendék otthonát, s kezdte meg Csepregi Béla lelkész vezetése mellett a 20 főből álló előadói gárda a munkáját. Adja Isten, hogy Népfőiskolánk lent az Alföldön is meggyökeresedjen, terebélyes nagy fává nöjjön. Péterfia Zoltán. FAGY. Csak melegítsetek ... ahogy szoktátok a fa derekát, kötözzétek ronggyal, szalmával, papírral kötözzétek át! Nem gondoltatok eddig sem rá, hogy fagy a gyökeret is érheti, szánalmatok csak a fát fogja át — a gyökereket meg sem értheti. Csak kötözzétek a szemérmetlenül út mentén cégérül tolakvó fát, csak a szembeszökő nyomort csitítsátok és ne kutassátok a gyökerek sorsát. Majd én, mint utolsó fáradt lomb, Magyar fa alá a hóra ráesem s tenyérnyi helyen, mekkora a szívem, jeget olvaszt majd a melegem. Csak kötözzétek, — s ne tudjátok, hogy vacog odalenn a gyökér s hogy szörnyű hallgatása krisztusi, szent néma imánál is többel fölér! Néma gyökerek — hallgató lelkek, Ti elbújó, szégyenlős, fázó szivek, vájjon lesz-e az idei télen hogy megszánjanak — ahhoz, elég hideg?! Balikó János.
