Harangszó, 1940
1940-12-15 / 50. szám
Alapította: KAPI BCLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-ÖzÖvetiég. M«íi. lenit minden «eeármp. ingytn mtlliklct tané« alatt lét hatan kén! a KIS HARANQ8ZÚ, Beolvadt lapok: 935-ben a jöjjetek ónhozzAm 1938-ban a felvidéki Luther. 31. évfolyam. 1940. december 15. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl 50. szám. A Harangszó izerkcaztö-kiadóhivatala GYŐR II., Petófi-tér 2. Klöfizotéal ára : negyedévre 1 P 28 fil'ét, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10 •/•-<>■ kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba % évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Az ünnepnapot megszenteljed! .......a hetedik nap az Úrnak ... szombatja..II. Mózes 20, 10. Ist en nem tréfál velünk. Mi sem tréfálhatunk Istennel. Komolyan kell vennünk. Istent pedig akkor vesszük komolyan, ha komolyan vesszük az ő parancsolatát. Az ünnepnapot nem azért kell megszentelni, mert így illik, bár valóban így illik; nem is azért, mert szükségünk van erőgyüjtő pihenésre, bár Isten ezért is adta , az ünnepnapot; — az ünnepnapot jj azért kell megszentelni, mert Isten mm így rendelte. Aki tehát az ünnep- ^ napot meg nem szenteli, az nemcsak illetlen csendháborító és tulajdon testének oktalan zsarolója, hanem Isten parancsát megszegő engedetlen lázadó. Minden napot Isten teremtett, ezért minden nap az övé s így minden nap szent. De a hetedik napot külön is lefoglalta igéje számára. Ez a nap tehát nem szórakozásra s még csak nem is csupán munkaszünetre való, hanem Isten igéjének hallgatására. Ahogy Luther írja a Kis Kátéban: „Igéjét és annak hirdetését meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk." — „Mert ünnepelgetni és tétlenkedni nagyszerűen tudnak azok is, akik nem keresztyének ..“ — mondja ugyanő a Nagy Kátéban. Jaj mivé lett az ünnep?! Erőgyűjtés napjából erőpazarlás napjává. Szent napból bűnök napjává. Ünnepből = üdvnapból — vásár- . nappá = vasárnappá. Isten azonban nem csúfoltatik meg. Jaj annak, aki meg akarja lopni az Ő dicsőségét! Hogy nem érsz rá megszentelni az ünnepnapot?! Vigyázz: Isten keze betegség hónapos tétlenségébe kényszeríthet!! Hogy még ráérsz?! Ki biztosít, hogy megéred a jövő vasárnapot? Mit csináltál a múlt vasárnap? Nem pirít el ez a kérdés? Az ünnepnapot megszenteljed! Amíg megszentelheted!! Szabó József. Az „idők Jelei". így nevezi a Szentírás azokat az eseményeket, melyek Jézus második eljövetele, az ítéletre való visszajövetel előtt fognak lejátszódni. Felvetődik a kérdés: lehet-e ma egyáltalában beszélni ezekről? Az első, ami nélkül nem lenne szabad a kérdést még megközelíteni sem, az óvatosság. Két véglet van, amelyek szinte csábítják az ítélet kérdésében tisztán látni akaró embert. Az egyiket a szekták képviselik. Állandóan ezzel foglalkoznak, színes képekkel írják le az utolsó napok borzalmait, „meghatározzák“ még az időpontot is, amikor Jézus vissza fog jönni. így történt például Székely- kakasd erdélyi községben, melynek ádventista lakói eladták minden vagyonukat, fehér ruhába öltözve kiültek a háztetőkre és hegyekre az Urat várni. A másik végletbe azok esnek, akik egyszerűen a szektáknak engedik át ezt a területet és tagadják Jézus visz- szajövetelének lehetőségét. „Itt a földön van a mennyország is, pokol is“ — intézik el a kérdést és mosolyognak a másként vélekedőkön. Hányszor ülnek fel még komoly evangélikus hívek is vagy az első, vagy a második csoport képtelen híreszteléseinek, maró gúnyolódásának, elfeledkezve arról, hogy mind a kettő evangélium ellenes, amitől pedig mi nevünket is kapjS* r A r\ ( REFCaMATUS FÓISKflU 1 Ez Máté 24. és Márk 13. részében világosan kimondja, hogy az ítélet időpontját senki sem tudja, csak az Atya egyedül. Minden ennek meghatározására irányuló törekvés tehát üres emberi mesterkedés. Lesznek azonban jelek, melyek a komoly keresztyénekkel megsejtetik a vég közeledtét. Ilyenek: pusztító háborúk, melyekben nemzetek támadnak egymás ellen, földrengések, éhínségek, betegségek, hamis próféták, kiknek munkája nyomán a pogányság megerősödik, a Krisztus hívők szenvedése megsokasodik, az evangélium az egész földön hirdette- tik... Aki a közelmúltban körülöttünk lejátszódó eseményeket figyelte, aligha fog, ezeket olvasva, egyszerűen a gúnyolódók táborába állni. Az „idők jelei“ érthetően kirajzolódtak előttünk. A háború világjelenséggé lett, a természet folyásának megváltozását, földrengések pusztítását stb. mindannyian éreztük. A pogányság támadása sem egyoldalúan istentagadásban jelentkezik már, mint évekkel ezelőtt, hanem odalépett e mellé Európában, Ázsiában, Afrikában a faji vallások serege, hogy megsokasodjék a már mindenütt ottlevő evangélium-hirdetők martíriuma. Vélekedjenek mások mindezekről úgy, ahogy akarnak, nekünk azonban meg kell látnunk, hogy nem egymástól különálló, hanem egy
