Harangszó, 1940

1940-11-10 / 45. szám

354. HARANGSZÓ 1§40. november 10 Apró történetei*. * Csak el kell kezdeni. Egy anya panaszkodott. Két leánya van, s ezek gyűlölik egymást. Pokol az életük. Egyik leány komoly beszélgetés és imádság után elhatározta, hogy vé­get vet az áldatlan állapotnak. Másnap reggel felkelvén, odament a nővéréhez, s így szólt: — Mariska, bocsáss meg nekem, ne haragudj rám és szeressük egymást! A másik sírva fakadt, nyakába bo­rult és elmondta, hogy napok óta azon törte a fejét, hogyan kérjen ő bocsána­tot, hisz ő volt a támadó fél. Pár hónap múlva boldogan jelentette az anya, hogy boldogság náluk az élet. Lám, csak el kell kezdeni! Tetteket vár Krisztus ! A Szeretetszövetség ősz igazgatója, az „árvák öregapja" élete nagyrészét a szeretetmunka szolgálatában töltötte el. A jó múltkoriban egy előkelő úr keres­te fel az irodájában. — Azért jöttem, hogy megcsodáljam a szeretetmunka megalkotóját! — mon­dotta. Még mondott pár kedves szót, az­után eltávozott. Az árvák öregapja utána nézett: „In­kább 10 pengőt hozott volna valamelyik árva ruhájára!" ' * Tanuljuk meg már végre: Tetteket vár Krisztus! OLVASSUK_A BIBLIÁT „Eredj a hangyához te rest!“ November 10. — A parancs időszerű­sége. Példb. 6:6—8. Látszatra nem jó­kor hangzik felénk ez a felszólítás. Hi­szen a hangyabolyok szorgalmas népe, érezve a tél közelségét, pihenőre tért már. Amit azonban ők eddig végeztek, azt kell nekünk is most megtennünk. Aratni csak az fog, aki szorgalmas a vetés idején. Áll ez nemcsak a gazda­sági, hanem az egyházi és nemzeti élet­re is! November 11. — Kinek szól a pa­rancs? Példb. 6:9—10. Találóbban jelle­mezni sem lehetne a lusta embert. Min­dig rövid pihenésről beszél csak, de azért egész életét semmittevésben tölti. Kitűnő színész. „Pihenésinek mondja azt, ami tulajdonképen időtékozlás. Gon­dolkodjunk csak: milyen álarc mögé szokták az emberek lustaságukat elrej­teni? Vájjon mi nem tesszük-e fel néha ezeket? November 12. — A restség következ­ménye. Példb. 6:11. Senkinek sem dob­ják be a vagyont ablakán“ — szokták mondani. Benne van ebben az az igazság, hogy aki nem dolgozik, szegény marad, vagy el fog szegényedni. Áll ez anya­giakra éppúgy, mint lelkiekre. Az elsőt sokszor kézzelfogható példákkal igazolja ■ az élet, a másodikat önmagunkon is tapasztalhatjuk. A bűnök igazi meleg­ágya a tétlenség. November 13. — Hogyan védekez­zünk? Zsolt. 127 : 1—2. A régiek így foglalták össze ennek az igének üzene­tét: „Imádkozzál és dolgozzál!“ A kettő úgy összetartozik, mint a test és a lé­lek. Hiába indul valaki a legnagyobb testi erővel munkába, ha a lélek ernyedt benne, nem fog eredményt elérni. A lé­lek erejét adja meg és hozza le onnét felülről az imádság. Ne fogj soha mun­kához enélkül! November 14. — A munka eredete. I. Móz. 1 :26—28. Sokan büntetésnek tartják a munkát, amely a bűneset után zúdult reá embernemünkre. Téves fel­fogás! Már a teremtés alkalmával ehhez kötötte Isten emberi méltóságunk ki- teljesedését. Uralkodni, a teremtés koro­nájaként tünwökölni, az Isten által meg­indított munkát folytatni csak az tudja ma is, aki dolgozik. Érezzük-e, hogy mennyire áldás és nem átok a mi éle­tünkben is a munka? November 15. — Ki tanít meg az igazi munkára? Ján. 6 :27—29. A világ- történelemben nem végzett senki olyan hatalmas munkát, mint Jézus. Két és félévi működésével megvetette alapját egy új világnak. Miért? Mert azért az „eledelért“ munkálkodott, amely meg­marad örökéletre. Az odafent valókkal törődjetek, akkor lesztek igazi tanítvá­nyai. November 16. — „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik..." Ján. 5:1—17. Milyen boldogító tudat az, hogy mun­kával el tudjuk életünkből űzni a lusta­ság ördögét. Milyen kitüntetés, hogy ezáltal az építésben Isten munkatársaivá lehetünk. De a legnagyobb öröm minden hívő számára az, hogy Isten is velünk együtt munkálkodik. Ezt érezzük meg, akkor nem lesz soha nehéz és eredmény­telen munkavégzésünk. KARCOLATOK „Por r asszír* A parasztság a magyarságnak nemcsak zöme, hanem gerince is. Az a réteg, amely nemcsak meny- nyiségénél, hanem minőségénél fogva is egyedül alkalmas arra, hogy felépüljön rá hazánk jövője. Hát mért van akkor még min­dig olyan kevés becsülete a pa­rasztságnak? A világ minden nációja büszke a maga parasztságára és dédelgeti azt, nálunk pedig, ha valakit meg akarnak sérteni, azt mondják ne­ki: „paraszt". Mondják pedig ezt a szót úgy, hogy csak úgy ropognak a betűi a megvetés sú­lyától. Sebaj! Az ilyenek önmagukról állítanak ki szánandó bizonyít- I ványt. Parasztok! Legyetek büszkék arra, hogy parasztok vagytok! Mint ahogy tanult emberek is sokan vagyunk már, akik Luther­ral bátran valljuk és Isten ajándé­kának tekintjük paraszti szárma­zásunkat. Szabó József. HETI KRÓNIKA Nemcsak Angliában, hanem Görög­országban is folyik a harc. Az olasz csapatok mélyen benyomultak már gö­rög területre. Előnyomulásuk tervsze­rűen tovább tart. — Az angolok meg­szállták Kréta szigetét. — Észak-Afri- kában élénk az olasz légi tevékenység. — Nyugaton Anglia felett a légi tevé­kenységet a rossz időjárás hátráltatta. —• Franciaország az új európai rendhez alkalmazkodik. — Az egész világ köz­véleményét erősen foglalkoztatja Észak- Amerika elnökválasztása. — Franco spanyol és Salazar portugál államfő ta­lálkoztak s nagyjelentőségű megbeszé­lést folytattak egymással. —- Erdélyben erősen folynak a vasúti és közúti mun­kálatok. — Urmánczy Nándor, a revíziós mozgalom egyik vezére, meghalt. az egyházi esztendő Szentháromság u. 25. vasárnap. Préd. 8 : 11—13. v. Az ember sok ellenmondást lát az életben. Sokszor tapasztalja, hogy a bűn­nek nincs meg a büntetése, hitetlenek könnyebben boldogulnak. S kimondja az ítéletet: nem az istenfélőknek, az istenteleneknek van jobb dolga! Az ige ezt az okoskodást megcáfolja. Az isten­félőknek van és lesz jobb dolga! Mert az élet súlypontja nem itt, hanem odaát van. Ez arra csak előkészület. Isten — ha itt nem — ott biztosan minden bűnt megbüntet. És sokszor az is bünte­tés, ha nem büntet. Ott, Isten közelében csak az istenfélők számára van élet! El tudod-e ezt te is mondani? Adjunk hálát: Hogy Isten hosszútűrésével ítéletét felfüggesztette s megtérésünket lehetővé tette. Hogy elvezet az istenfélők boldogsá­gának és az istentelenek boldogtalansá­gának belátására. Könyörögjünk: Hogy a mostani itéletes időkben ves­sen véget a gonosz cselekedeteknek. Hogy az ő félelmében már a jövendő életnek éljünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom