Harangszó, 1940
1940-11-10 / 45. szám
1940. november 10. HARANGSZG 353 dás embermentés is! Lelencházak, árvaházak, legdicséretreméltóbb munkájuk mellett sem tudják azt nyújtani, amit egy gyermeknek egy anya adhat. Bátorítsuk, buzdítsuk evangélikus testvéreinket az embermentés legnemesebb szolgálatára. Különösen gyermektelen házastársaknál legyünk fáradhatatlanok. nemcsak egyházunk, magyar társadalmunk érdekében, ahol egy gyermek örökbefogadása is nagyon sokat jelent, de a házastársak érdekében is! Rideg, hangulat és örömnélküli életükbe: meleget, fényt, boldog érzések sokaságát hozza magával az ártatlanért hozott emberbaráti szeretet! Az örökbefogadás kedves Istty^fk, kedves a jóérzésű embereknek! Szuchovszky Gyula Mi iti maradiunk és itt is akarunk maradni, mert e föld szülőföldünk, amelyhez múltúnk és sorsunk köt...“ A Magyar Értesítő jelend Brassóból: „Az aradi evangélikus zsinat- presbiteri szuperintendencia" keretéből a bécsi döntéssel visszakerült Magyar- országhoz a nagyváradi, nagybányai, szatmári és nagykárolyi egyházközség, több kisebb gyülekezettel. Ezenkívül az átcsatolt területen vannak még a kolozsvári, zeyki, marosvásárhelyi és a székely- zsombori magyar evangélikus egyház- községek, amelyek nem tartoztak az aradi szuperintendenciába, hanem az erdélyi országos egyház kötelékében voltak. „E változások teljes jelentőségét — mondja egy illetékes nyilatkozat — ma még nem tudjuk felmérni. Népünk nagyobbrésze átkerült Magyarországhoz. Mi itt maradtunk és itt Is akarunk maradni, mert e föld szülőföldünk, amelyhez múltúnk és sorsunk köt. Számban erősen megfogyatkozva, kultúrközpontunkat nélkülözve, szegényen bár, de továbbra is állnunk kell a létért, megmaradásunkért, a népünk jövőjéért vívandó küzdelmet. A mának legszorgosabb parancsa számunkra ez: összefogni minden erőt, számbavenni minden lehetőséget. Dobjunk hát félre magunk köréből minden személyi kicsinyeskedést, számoljuk fel őszintén mindazt, ami eddig éket vert közénk, — folytatja a drámai hangú megnyilatkozás. Ne vigyük el a most kezdődő új életbe régi ellentéteinket, hanem egyetakaró szándékkal álljunk bele a munkába. Egyházi életünk újraszervezésének munkáját kezdjük meg a legkomolyabb felelősségtudattal és szeretettel. Igyekezzünk mindnyájan azon, hogy egységes legyen állásfoglalásunk. Készítsünk tervet a munkára s ez tartson össze bennünket, a szolgálat egysége és nem az emberi törekvésekben való kölcsönös megalkuvás szelleme..." | Egyházi énekeink múltjából. XXI ’ 108. zsoltár 2—6. A 16. század magyar zsoltárírói közül bemutatunk néhányat. Énekük egyike- másika ma elavultnak tetszik, de dallamuk lelke nekünk is jó lesz „megújulásra“. Hallgassuk meg, eleink lelke szól “7 avult dallamokból. Batizi Andrást Kassán ismerik meg (1530.), mint énekszerzőt. Wittenbergben tanul. 1545-ben már prédikátor egymás után Tokajban, Sátoraljaújhelyben, Erdődön^ Nyolc énekét énekelték, ebből egyet ma is énekelnek a reformátusok (énekeskönyvük 69. sz.): Jövel Szentlélek Úristen, lelkűnknek vigassága (Üj Zeng. 180.). Többi énekeit: Jer, dicsérjük ez má: napon, népdalra írta. Jer, mi kérjünk Kegyes Jézus, én imádságomra Hajtsad füled én kiáltásomra, Jusson hozzád kérésem én jómra, Ne nézz, Uram, méltatlan voltomra. CSENDES CSODÁK. Életem szürke, nincs benne csoda. Csak munka, gondok, kis örömök, bajok. Ezzel az élettel — nem tagadom, Sokszor elégedetlen vagyok ... Uram, annyi élet tele van vele, Az enyémből mért hullt ki a csoda?!... Kitárt karokkal, kacagó ajkkal Kiáltott fiacskám: anya, anya!... Köszönöm Uram, hogy jókor küldted Kicsiny, tipegő követed. Megmutattad, hogy életemben vannak csodák, De nem hangos, különös furcsaságok: Ezek a drága csodák — csendesek. Szentleiket. (Fordítás Luthertől. IX. közi.) Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, más néven: Kegyes Jézus, én imádságomra (328.), mit Regius Király Imre rozsnyói lelkész írt 1654^-1682 közt. A református testvérek velünk együtt az utóbbit, a jugoszláviai magyarok mind a kettőt éneklik. Az ének dallama Tinódié (14. számú: Seregök közt kik vagytok hadnagyok). A kát. két poetikus Mária-dalt s egy reggeli éneket énekelnek e dallamra átritmizált formában. (Sz. V. U. 289., 177., 256.). Sylvester János e dallamra írta halotti énekét: Illik nékünk erről emlékeznünk (Szilvás Uj- falvi Imre: Halotti temetéskori énekek, 1598. 24—26. 1.). Batizi a Christ ist erstanden húsvéti énekét két formában fordította le: Krisztus feltámada, nékünk örömöt ad a ... és: Krisztus feltámada, mi bűneinkért kínt valla... Irt a „Jámbor házasok"- nak is éneket, nem is említve bibliai históriáit. Hasonlítsuk össze a Dallamoskönyvecske 15. számával s énekeljük rá a 328. szöveget a Dunántúli Énekeskönyvből. Elefánty Sándor. Utolsóig elfogyott a Harangszó-Naptár 20,000 példánya és még mindig sok az igénylés, amelyet csak az esetleges második kiadásból tudunk kielégíteni. Arra kérjük azért olvasóinkat, főképp pedig bizományosainkat, a lelkész és tanító urakat: közöljék velünk — ha még eddig nem tették —, hogy mennyi naptárra volna még szükségük. Látnunk kell ugyanis, hogy a második kiadást megjelentethetjük-e s ha igen: hány példányban?! Gyermekdal formája: Bartók—Ko dály: 101. magyar dal 18. szám:
