Harangszó, 1940
1940-11-03 / 44. szám
1940. november 3. HARANGSZÓ 845 kát — írja körlevelében —, akik hajlandók legalább 5 esztendőre belépni valamelyik szegény és kicsiny lélekszámú erdélyi gyülekezet tagjai sorába, hajlandók érette felelősséget érezni, azt imádságukban hordozni, erkölcsi támogatásban részesíteni és egyházi adó címén bizonyos összeget a fenti időszakon át évente rendelkezésükre bocsátani. Kérem az anyaország lelkészeit, hirdessék ki ezt a mozgalmat a szószékről, személyes munkával is segítsék elő a toborzás munkáját s önmaguk is járjanak elől jó példával. Én a Székelyföldi Misz- szióba lépek be egyházi kültagnak — fejezi be körlevelét a püspök. Kik hallják meg a körlevél mögött az erdélyi testvérek testvért kereső, hívó szavát? Azok jelentkezzenek! Finn újítást elmentőm a j fin déleb a ! A Harangszó kiadóhivatala a finn követség révén 20 darab finn újtestámentomhoz jutott. Kérjük azokat az olvasóinkat, akik finnül tanulnak, küldjenek be 12 fillért bélyegben portóra s díjmentesen küldünk nékik egy szépkötésű finn újtestámentomot ajándékul. sírok fölött járunk ... Amerre most járok, zöldek a vetések ... Itt is voltak régen gyászos temetések ... Sok-sok fiatal szív porladoz csendesen,- tavaszról álmodva titkon, szerelmesen ... Ha lopva jő az est, hallgasd csak, mit mesél fölöttük a halkan síró tavaszi szél... Ha járok a nyárban virágos réteken ... és tarka virággal kezem tele szedem: elfelejtem én is, nem gondolok rája, valamennyi virág szívet rejt magába ... Régen elsírt könnytől harmatos a mező,.. Alatta rejtőzik egy halott temető... Erdők őszi mélyén a száraz avarban nem is sejtem, mikor megbotlik a lábam: kit tettek ide le hasadó hajnalon? Kit rejtett magába ez a kicsi halom? .,. Fölötte járok itt az őszi avarban, ügy fáj, hogy az álmát mostan megzavartam ... Korhadó keresztek, sírok gondozatlan, Megint egy temető, ahova jutottam ... Lábujjhegyen járok fölöttem a bús ég hullatja zizegve puha szemfödelét... Álmodik alatta sok-sok szív, szerető ... Amerre csak járunk, a földünk ... temető ... Hári Márta. Apró íöriénetelc. Árváink kössSnik nelc/eJc.../ Somogy déli részéről, Porrogszent- királyról két hatalmas vesszőkosár érkezett győri Árvaházunk címére. Mi van benne? — kérdezték kiváncsi gyermekszemek. — Ki küldte? —• töprengett a sok apró emberpalánta. >— Végre a nagytiszteletű úr levele megmagyarázta. Megírta benne, hogy az iskolai kisgyülekezet előtt beszélt az Árvaházunkról, meg a porrogszentkirályi almatermésről s a gyerekek a testvérszeretettől s felelősségtől indíttatva a hívek között alma- és gesztenyegyüjtést rendeztek. A gyűjtés eredményeként íme 100 kiló gyümölcsöt az árvák részére vasútra adtak! Porrogszentkirályi gyerekek, az árváink köszönik ezt nektek! Sohasem felejtik el, hogy rájuk gondoltatok; abból, amit Isten adott, szívesen adtatok. Áldjon meg az Isten érte! Cegfobb bixonyitvány. Egy fiatal gyerek állt egyik kikötőben a hajóskapitány elé s kérte, fogadja fel hajósinasnak. — Miért? — kérdezi a kapitány. — Hogy szegény özvegy édesanyámnak pénzt küld hessek. Nem akarom, hogy éhen haljon — hangzott a válasz. Tetszett a fiú a kapitánynak. Elhatározta, hogy fölveszi. A bizonyítványát kérte. — Nincs bizonyítványom — szólt a fiú szomorúan. — Akkor nem vihetlek magammal — mondta a kapitány. A fiú felvette kis batyuját s már el akart köszönni. — Mi van a batyudban? — kérdezi a kapitány. — A ruhám, meg a Bibliám. — Neked van Bibliád? — s ezzel elkérte, forgatni kezdte s az első oldalon ezt olvasta: „Szorgalma és jó magaviseleté jutalmául..." — Ez a legjobb bizonyítvány! — szólt a kapitány s mindjárt szolgálatába fogadta a fiút. OLVASSUK A BIBLIÁT A te hited megtart téged! November 3. — Erőben. Ezs. 40:31. Nem a testi erőről van itt szó, hanem az életküzdelemhez szükséges bátorságról és bizakodásról. Azt Ígéri az Ür, hogy akik őbenne bíznak, azoknak ereje nemcsak hogy nem fogy el, hanem megmegújul. Atnint a saskeselyű maga alatt hagyva a földet, tiszta levegőrétegekbe száll és napfényben fürdik, úgy száll a hívő ember lelke közel Istenhez és meg- acélosodik az Ő erejében. Csoda-e hát, hogy nem ismeri azt a halálos fáradtságot, amely oly sokszor bénítja meg a hitetlenek lelkét? November 4. — Örömben. Jak 1:17. Az örömre szükségünk van. Sívár kőrengetegben élkomorodik a vándor lelke, virágos réten derűs lélekkel megy át. Földi vándorlásunkban az öröm a virágnak lelket megvídámító szerepét tölti be. Ezért kegyelmesen meg is ajándékoz Isten mindenkit kisebb-nagyobb örömökkel. Ezek azonban azzal a veszéllyel járnak, hogy elbizakodottá teszik az embert, esetleg elvonják az örökkévaló világra való figyeléstől. Ebben a veszélyben az a tudat őrzi és tartja meg az embert, hogy minden adomány csak annál hűségesebb szolgálatra kötelez Istennel szemben. November 5. — Bánatban. Róm 8 : 28. Az örömnél is sokkal nagyobb veszélyt jelent a számunkra a bánat. Nemcsak azért, mert irtózunk minden szenvedéstől, hanem talán még inkább azért, mert egy-egy veszteség, egy-egy csapás teljes érthetetlenségével döbbent meg. Nem is tudjuk összeegyeztetni Isten szerete- tével, amellyel biztatása szerint körülvesz. A csalódástól, keserűségtől, Isten ellen való lázadozástól ilyenkor csak a feltétlen hit óvhat meg. Az a megingathatatlan bizakodás, „tudás“, hogy Isten minden végzése valamiképen javunkat, üdvösségünket szolgálja. November 6. — Betegségben. Jak. 5 : 14—15. Olyan Ígéretről van itt szó, amelyet semmiképen sem veszünk elég komolyan. Rendesen sokkal inkább bízunk orvosban és patikaszerben, mint a betegágyon és akörül mondott imádság erejében. Pedig itt egyszerűen tényként állapítja meg az Ige, hogy a hitből való imádság megtartja a beteget és az Ür felsegíti őt. A hangsúly azon van, hogy a hitből mondott imádságnak van ereje. De hangsúlyozza az apostol azt is, hogy kérjük a mások, a „gyülekezet véneinek“, a kipróbált hitű keresztyéneknek imádságát is. November 7. — Kísértésben. 1. Kor. 10 :13. Kísértést jelent a számunkra az öröm, még inkább pedig a bánat és a betegség is, általában mindenféle szenvedés. Az első elbizakodottságra, a többi pedig Isten iránti bizalmatlanságra csábít. De kísértésbe kerülünk mindany- nyiszor, valahányszor rossz példa, kimondott csábítás, vagy a szívünkben lappangó hajlamok Isten parancsolatainak a megszegésére késztetnek. Ez a körülmény ne ejtsen kétségbe, bűnös emberi mivoltunkból következik. A kiszolgáltatottságtól azonban megóvhat a hit, hogy Isten vigyáz reánk és segít harcunkban.
