Harangszó, 1940

1940-10-27 / 43. szám

1940. október 27. HARANGSZÓ 337. Apró történetek. Nagy Kárt csináltál AIncsurKa ! t El se tudjuk képzelni, a bibliafordí­tás milyen nehéz és fárasztó munka. Hát még, mikor az emberek is megnehe­zítik a maguk ügyetlenségével, milyen nehézzé válik akkor! A magyar biblia- fordítók egyének, Kámorinak is szomo­rúan kellett ezt tapasztalni. Már jó 10 éve dolgozott a fordításon. Mindene volt neki. Boldog volt, hogy halommá nőttek a lapok. Mikor már csaknem készen volt az óriási munkával, egyik reggel elször- nyedve látta, hogy új cselédlánya a nagy paplrhalmot mind tűzre rakta. Más ember talán kidobta volna a leányt, Kámori 10 évi munkájának hamu­maradványait látva, ennyit mondott:. Nagy kárt csináltál nekem, Ancsurka!! S aztán neki fogott a bibliafordítás­nak újra. Nehéz, keserves hónapok alatt ismét elkészült vele. Igaz, ez olyan meg­erőltető volt, hogy az elméje elborult. Egy Cutiyer-emlék. Halle közvetlen szomszédságában te­rül el Landsberg nevezetű kis német falu. Nevezetességét a közelében elterü­lő síkságból kiemelkedő sziklatömb adja meg, melynek ormáról évszázadok óta erős vár tekintett le a környező vidékre. Ebben a várban szállt meg 1546 február 14-én Luther, mikor életének utolsó ne­mes tettét, a viszálykodó Mansfeldi grófok kibékitését akarta elvégezni. Előző nap igét hirdetett a vár kápolná­jában, annak végeztével a lelkész kéré­sére egy mondatot írt a kápolna be­járatánál lévő hatalmas kockalapra, amely magyar fordításban így hangzik: „örökkévaló szent Isten, Könyörülj a keresztyénségen. így fohászkodik hoz­zád összetett kézzel Dr. Luther Márton.“ Ma a régi várnak csak romjai vannak meg. Áll azonban a kápolna és annak egyik oldalfalába külön keretbe beépítve a Luther-feíirásos kockalap. Bárcsak ne a hideg kőlapról, hanem minden keresz­tyén ember szívéből felszállna ezen a héten Isten elé Luther sóhajtása. Mosolyogjunk. Ravasz beteg. — Legyen szíves or­vos úr, mondja meg, hogy mi a beteg­ségem, mert meg akarom mondani a feleségemnek. — A lustaság! — feleli az orvos. — Nem lenne szíves orvos úr ezt latinul leírni, hogy a feleségem ne értse meg. A jó szer. — És visszakapom a pénzt, ha ez a hajnövesztőszer nem használ? — Készpénzben nem. De minden vá­sárolt hat tégely után ingyen adok egy hetediket. LUTHER. Hős alakja ércből metszett, Mégis szelíd, mint a gyermek. Kemény, mint a hegyek szirtje, Mégis gyengéd áldott szive. Élte tele harccal, vésszel, Lelke tele békességgel. Fellegverő jegenyefa, S alázatos, mint bárányka. Világokat zeng be szava S otthona szűk imakamra. Pápa, császár nem bír véle, Isten előtt lehull térdre. Szíve izzik szent haragban, S ajkán derűs mosolygás van. Alávetve nincs senkinek, S kész szolgája mindenkinek. Szereti a földi hazát, Nem feledi égi honát. Büszkeségünk, példaképünk, lm, ez a mi nagy Lutherünk. Geibel után Szabó J. OLVASSUK A BIBLIÁT Az igaz ember hitből él! Október 27. — önmagában senki sem igaz. Róm. 3:23. Ebben a „mindnyájan“- ban benne vagy Te is! Ha nehéz ezt el­ismerned, vedd elő a Kis Kátét, olvasd el egyenként a tíz parancsolatot Luther magyarázatával együtt és ezután őszin­tén állapítsd meg, megtartottad-e őket. Az eredmény nem lehet más, mint an­nak beismerése, hogy Te sem vagy igaz. Halvány fénye sem dereng életedben Isten dicsőségének, tisztaságának, szent­ségének. Előtte sincs parányi dicsősé­ged sem. ö elvárja, hogy Őt féld és sze­resd mindenkinél és mindennél jobban. Nem teszed meg. Nem vagy igaz. Le­hetne Előtte másod, mint szégyened? Október 28. — A vétkes sorsa. Róm. 6 : 16. Bizony, a legkevesebb ember tud­ja, hogy rabságban él. Talán egyik leg­általánosabb vágya az embereknek a szabadság kívánása és egyike a legfáj­dalmasabb terheknek a szolgaság igája. Mégsem veszi észre a legtöbb ember, hogy szolga, a bűnnek rabszolgája. Ez a vétkes sorsa. Próbálj úgy élni, hogy mindig ujjongjon a lelkiismereted és mindig magadon érezd Isten jóváhagyó és dicsérő tekintetét. Észreveszed majd, hogy hiábavaló minden igyekezeted, fog­va tart a bűn. Ezzel pedig eljegyez a halálnak. Az időre és az örökkévaló­ságra. Október 29. — Kiszolgáltatva. Róm. 9 : 15—16. Istennek vagy kiszolgáltatva kényére-kedvére. Ha számonkéri azt, hogy vétkezel, hogy újra meg újra, bűnbe esel, mert nem ő minden gondo­latod, csak azt teszi, ami jogos és igaz­ságos. Ezt neked is el kell ismerned. Jogos és igazságos azért a büntetés, a vétkes elejtése. Ha nem teszi meg Isten, könyörületből tekint el tőle. Nincs érde­münk, amellyel erre reábírhatnók. Ezért vagyunk Neki kiszolgáltatva kegyelemre. Ez a tudat mélyen megaláz. De ez a meglátás arra is ösztönöz, hogy keres­sük Isten könyörületét. Október 30. — Megmentve. I. Tim. 2 :4—6. Ki vagyunk szolgáltatva Isten­nek, aki bennünket joggal elveszíthetne. ő azonban azt akarja, hogy minden em­ber üdvözüljön. Ezért kegyelmet gyako­rol. Igazságossága azért nem szenved csorbát, mert végrehajtja a bűn bünte­tését. De nem a bűnösökön, hanem Jézup Krisztuson, aki váltságul adja magát mindenekért. Ezt az áldozatot értei műnkkel soha sem fogjuk megérteni, csak imádattal hajthatunk térdet a kö­nyörülő Isten és a Közbenjáró előtt. És örömmel vesszük tudomásul, hogy Isten bennüket is üdvözíteni akar. Október 31. — Hálánk. Róm. 1 : 16. Tele van a szívünk hálával, hogy Isten minden méltatlanságunk ellenére is üd­vösségre hív a megváltó Ür Jézus Krisz­tus által. Tele van a szívünk hálával a reformáció ünnepén, hogy Isten válasz­tott eszköze, a nagy reformátor által újra megláttatta kegyelmét és azt az üzenetét tolmácsoltatta általa a keresz­tyén egyház népének, hogy tehetetlent ségét beismerve bízza magát teljesség- gél kegyelmére. Hálánkat úgy bizonyít­hatjuk meg legjobban, hogy soha, sem­miféle veszélyben és senki előtt sem szégyeljük a Krisztus evangéliumát és az ő evangéliumi egyházát. November 1. — Reménységünk éle­tünkben. Zsid. 4 : 14—16. Szeretjük ró­mai katolikus testvéreinket és tiszteljük hitbeli meggyőződésüket is, de mai ün­nepükön mégis boldogan valljuk, hogy a mi nagy Főpapunkon kívül nincs szükségünk más közbenjáróra. Nincs, aki jobban megérthetne bennünket nyomo­rúságainkban és kísértéseinkben, hiszen megkísértetett ö is mindenekben hoz­zánk hasonlóan. Ezért is olyan mély­séges a mi bizodalmunk, amellyel Eléje járulunk. Megnyugtat és megerősít, hogy imáinkhoz hozzáteszi a Maga kö­nyörgését. Maradhat ez hatás nélkül? November 2. — Reménységünk halá­lunkban. Ján. 11 : 25—26. Amikor Jézus Krisztus leveszi vállunkról a vétkesség terhét, megszabadít az örök halál rémé­től is és megajándékoz az élet remény­ségével. Ez a reménység legyen min­denkor vigaszunk, amikor a halál kér­lelhetetlenül belenyúl boldogságunkba és vérző szívvel állít sírok mellé. De a Jézus Krisztusba vetett hitünkben fogódzzunk meg akkor is, ha a magunk életéért kell aggódnunk. Ha igaz és valóságos a mi kapcsolatunk az Élet Fejedelmével, túl­éli halálunkat. Óh áldott, áldott ez a reménység! Budakcr Oszkár. KARCOLATOK Október 31.-e az egyetlen felekezeti ünnepünk. Ma már az állam is hivatalos ün­nepként tartja. Mindenkinek meg­van tehát az alkalma a reformáció emlékünnepének megtartására. Legyen tehát valóban ünnep minden evangélikus számára ok­tóber 31-ikeH A kötcsei gyülekezet Horváth Pál II. sorszámú tanítóját választotta meg 1. sorszámú kántor-tanítójává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom