Harangszó, 1940
1940-09-15 / 37. szám
iWimMiH 1 940. szeptember 15. HARANGSZÓ 287 vagy akár néhány polgárit is végzett. Jelentkezési határidő szeptember 20. Szenczy Gábor evangélikus lelkész, Nagytarcsa, címére. A táborozás megnyitása szeptember 30:án d. u. 4 őrá. Érkezés a kistarcsai HÉV állomásra 30-án d. u. 3 óra 19 perckor, ahol az érkezőket kocsi várja. Minden jelentkező hozzon magával ágyneműt, bibliát, énekeskönyvet, jegyzetfüzetet, mosdó és tisztító felszerelést. Ezenkívül az októberi hónapra kiutalt cukormennyiséget. Részvételi díj az egész hónapra 35 pengő. Ez összegben a kirándulások útiköltsége is bennfoglaltatik. Legalább kétízben keressük fel Budapestet a résztvevő leányokkal. Új életet élni akaró magyar parasztleányok, várunk Nagytarcsára leánytáborozásra! Sz. G. OLVASSUK A BEBLIÁT Nagy dolgot cselekszik velünk az Isten. Szeptember 15. Megtekintette Isten az ö népét. Lukács 7, 16. Isten tekintetével ronthat, teremthet száz világot. Kicsoda azért az, aki megállhatna Előtte? Tudva ezt, mást nem mondhatunk, mint a zsoltáríró: Isten ne vess el engem a Te orcád elől. Mert ha Isten nem tekint le ránk, sorsunk az elhagyatottság, a pusztulás. Isten tekintete azonban az áldást, az életet, az üdvösséget jelenti. Milyen boldogság, ha megtapasztalhatjuk, hogy Isten ránk tekintett. Milyen áldás, hogy ezekben a napokban minden magyar megtapasztalhatta ezt: Az Isten megtekintette az ő népét. Szeptember 16. Mindeddig megsegített minket az Űr. I. Sámuel 7, 12. Mikor Sámuel legyőzte a filiszteusokat, Mispa és Sén között egy követ állított föl és azt „Ebenháézer' -nek nevezte el és azt mondta, mindeddig megsegített minket az Úr. Milyen büszkén szólhatott volna így is: Én győztem, enyém a diadal! De mennyi ideig szólhat így a legnagyobb hadvezér is? Nagyon rövid ideig! Mi az a győzelem, mit az ember arathat, ahoz képest, mikor az Isten segít, mikor annak a segítségében bízhatunk, aki velünk volt éleitől fogva, velünk van most és megsegít a jövőben is. Szeptember 17. Az igazságot diadalra segítette. I. Mózes 18, 25. Isten, az egész földnek a bírája, ne szolgáltatna igazságot? Isten a szívekbe és a vesékbe is lát, ítélete az igazságot, a valót mutatja, jobban, mint a legpontosabb mérleg. Az emberi igazság korlátolt, rész szerint való. De aki az egész világ bírája, aki nemcsak egyesek, hanem népek s az egész föld igazságtalanságát számba veszi, nem engedi a gonoszság diadalát. Az üldözött, a sírba temetett igazság Isten előtt tudva van és ö azt diadalra viszi. Igazságot kívántunk Magyaroi- szágnak. Isten szolgáltatott igazságot! Szeptember 18. Csodálatos módon intézi sorsunkat. Józsué 4, 23. Izrael népe sokszor megismerhette Isten csodálatos erejét. Erős kézzel, hatalmas karral vezette őt ki az Ür Egyiptomból. Fáraó üldöző serege elől csodálatosan megmenekült. Az Ür kiszárította a Verestengert, melyen át kellett menniök, s mire az egyiptomiak odaértek, a hullámok összecsaptak s ott veszett el Fáraó egész hadereje. A Jordán vizén is száraz lábbal mentek át, hogy elfoglalják az Ígéret földjét. Nem fegyverrel vagy karddal, de az én igém erejével ezt mondja az Ür! A mi ügyünket is nem ágyúval, nem fegyverrel intézte el. Jóságának csodálatos erejét tapasztalhattuk meg. Szeptember 19. Többet adott, mint amennyit érdemelünk. I. Mózes 32, 10. A hívő ember nemcsak azt vallja, hogy minden jó adomány felülről a jó Istentől száll alá, de azt is érzi, hogy minden, amit kapunk, Isten kegyelmi ajándéka. Az emberi szempont mindig azt vizsgálja: Sokat, vagy keveset kaptunk-e s az eredmény, hogy nem kaptunk eleget. Ebből támad a zúgolódás és az elégedetlenség. De ha az Isten ajándékának tartjuk azt, amit kapunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy többet kaptunk, mint amennyit megérdemeltünk s ebből az érzésből fakad a hálás köszönet a vett jókért s a buzgó könyörgés, hogy Isten továbbra is részesítsen áldásaiban. Szeptember 20. ő rontja le a közbevetett választófalakat. Efezus 2, 13—14. Emberek, népek közt a legtöbbször mesterségesen élezik ki az ellentéteket s olyan mély lesz köztük a szakadék, mintha sohasem ismerték volna egymást. Ebből támad a gyűlölködés és a háború. Lehetséges-e, van-e rá mód, hogy az ellentétek, a válaszfalak leomoljanak? A mi békességünk, az Ür Jézus hozza közel egymáshoz az embereket, s a népeket is. Mert Ő hozta az új parancsolatot, a szeretetet s azt vérével pecsételte meg. A körülöttünk élő népekhez is csak a krisztusi szeretet építi meg a hidat. Szeptember 21. Mennyei kenyérrel táplál ma is mindnyájunkat. János 6, 33—35. Nagy dolgokat cselekedett velünk az Isten, mikor reánk tekintett, megsegített, de kegyelmének gazdagságát nyújtja, mikor a mennyei kenyérrel táplál. Mi lenne testünk, ha nem lenne neki mindennapi kenyere? Lelkűnknek a meny- nyei kenyér ád életet. Napról napra táplálkozhatunk belőle, ha kérjük: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret. Az élet kenyere pedig az Ür Jézus, aki hozzá megy, soha meg nem éhezik. Ez a kenyér nem fogyhat el, hanem annál nagyobb lesz, minél többen részt kérnek belőle. Nagy dolgokat cselekszik az Isten, mert ezt a kenyeret ma is nyújtja mindnyájunknak. Lie. Fizély Ödön. Apró történeteire. A legnagyobb fiatalom. Afrikai törzsfönök a rabszolgáját jelentéktelen mulasztás miatt halálra ítélte. A misszionárius közbelépett a rabszolga érdekében, hogy az kegyelmet nyerjen. A törzsfőnök hajthatatlan volt. Vért akarok! Már kiadtam a parancsot — mondta — hogy nyilazzák agyon! A lövés pillanatában azonban a misszionárius oda- állt a rabszolga mellé, kezét kebele fölé tette. A nyíl megállt a keze húsában. — A főnők csodálkozott az önfeláldozáson. A misszionárius odalépett vérző testével: Itt a vér — mondta, — amit kívántál! -— Tied a rabszolga — válaszolt a törzsfönök — rendelkezz vele! A Te szereteted nagyobb hatalom, mint az én uralmam! A legnagyobb hatalom Jézus szeretete. Soha jobban senki nem szeretett, mint ö. Az adakozás lelke. Egyszer egy festőt arra kértek, hogy szemléletesen fesse meg egy pusztuló gyülekezet képét. S akkor a festő nem a szegénységet festette meg, hanem a templomajtóba egy perselyt festett úgy, hogy annak nyilasát teljesen beszőtte a pókháló. Ezzel azt akarta jelképezni, hogy az adakozás a hívek leikéből kiveszett. Már pedig ahol az emberek leikéből kihal az adakozás készsége, ott elöbb-utóbb bekövetkezik a gyülekezet pusztulása. De ahol az adakozás lelke él, ott ennek megerősödés, felvirágzás a következménye. karcolatok Honfoglalás. Ma nem a harctereken folyik ez, hanem a gyermekszobákban. A harctéren lejátszódó öldöklő tusák csak elő-, vagy utójátékai ennek. Gamelin francia tábornok szerint ilyen utójáték volt az ö szempontjukból a minapi német—francia mérkőzés is. Ki merne kételkedni abban, hogy honvédeink mai erdélyi előnyomulása csak előjátéka új, dicsőséges honfoglalásunknak?! És mit mond a gyermekszoba? Az 1891—1900-ig terjedő években esett minden 1000 lélekre Magyarországon 40.6, Romániában 40.6 évenkénti születés, 1938- ban Magyarországon 19.5, Romániában 29.6! Ha a mindep évben elhaltak számát leszámítjuk és két egymáshoz közelebb álló időpontot veszünk, akkor a két ország természetes szaporodása az utolsó három évtizedben ilyen képet mutat: Magy. 1911—13-ig 1000 telkenként 11.4, Rom. 17.9 term, szaporodás. 1938- ban Magy. 5.2, Rom. 10.4H (Magy. Nemzetbiológiai Int. statisztikája.) A számok beszédét „rideg"-nek szokták nevezni. Áll ez akkor, ha az általuk kifejezett igazság fáj az embernek. Adja Isten, hogy a sóvárgott békeidő beköszöntésével, a megélhetési viszonyok és a nemzet élni akarásának erősödésével ez a számunkra ma annyira „rideg" beszéd megenyhüljön. Dombi L,
