Harangszó, 1940
1940-09-01 / 35. szám
270. HARANGSZÓ 1940, szeptember 1 Az iskolai fürdő örömei. Isten keresi az embert. De az ember érthetetlen okokból elrejtőzik előle. A bűnei mögé. Takargatja, nem a bűneit, hanem magát. De csak addig, míg egyszer a kendő elszakad. És az ember kénytelen megismerni az Istent. Először nem ismerteti fel magát, névtelen levelet küld; ha ez nem használ, egyre küldi a titkos leveleket s végül s átvonul életünkön, mint ahogy Egyiptomon is átvonult. És az ember ekkor megérti a levelek aláírását. Én vagyok, a Sorsod! A Szerencséd! Választani enged: visszafelé, vagy haza. Ha hazafelé indulunk, az én-nek meg kell halnia, hogy Krisztus elénk állhasson és mi elmondhassuk: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! Kedves, megható részletei is voltak a konferenciának. Ahogy Kovács Andor, helybeli főesperes meleg hangon üdvözölte a konferenciát, az ember úgy érezte, hogy boldog, hogy idejöhetett. Egyik nap őszhajú püspökünk, D. dr. Raffay Sándor köszöntötte szerető atyai szavakkal a közösséget. Megszakította utazását, hogy áldását adhassa az összegyűlt közösségre. Megható volt hallani azt a buzgó énektanulást, amikor az erre szánt időben az ismeretlen énekek dallamát igyekezett mindenki magáévá tenni. Legszebb és szívbemarkoló volt azonban az utolsó este, az úrvacsoraosztás. Oh mennyi összetörettetett és bűneit felismerő lélek borult le az Or előtt bocsánatért esedezve! Oh, hogy ömlött a szemekből a bűnbánat könnye! Oh milyen forrón szállt az égbe a fohász: Uram, bocsásd meg a mi bűneinket! És az Ür megbocsátott. Felszabadult, ragyogó arccal fogadta el mindenki az Ür szolgáinak kezéből megengesztelődé- sének kegyelmi jeleit. Kedves orosházi gyülekezet! Az Ür benneteket választott ki arra, hogy ez áldott 3 napot körötökben töltsük el. Tudjuk milyen nehezen ment, mennyi akadály merült fel, mennyi szeretetre, szolgálatra, imádkozásra volt szükség ezek legyőzésére. De a ti hitetek bizakodó, az imádkozástok kitartó volt. Az Ür a hűséget megjutalmazza. Soha nem múló szeretettel gondolunk rátok, a sok kedvességre, szívességre, szolgálatra, mellyel bennünket körülvettetek. Az Ür áldjon meg benneteket úgy, mint amilyen áldottá tette a körötökben töltött 3 napot. Kiss Kálmán tanító. A lelkészegyesület országos evangelizációja. Gyenesdiás, augusztus 21—23. 90 lelkész gyűlt össze a Kapernaum- lelkész-pihenőben, ahol a Szentlélek 3 napos pergőtüzében Máté 10. fejezete alapján befelé, felfelé és előre tekintettek. Az evangelizációt Túróczy Zoltán püspök tartotta. Résztvett rajta a Lelkészegyesület elnöke, Raffay Sándor püspök is. Ezek a lelkészevangelizációk — ez immár a harmadik volt — korszakalkotó és gyümölcsözésükben, egyháztörténeti jelentőségű események. Az Országos Luther- Szövetség evangelizációja. Tihany, augusztus 24—27. Ez az evangélizáció egyházunk világi vezető rétegét várta. Résztvettek többek között: Radvánszky Albert báró dr. egyetemes egyházfelügyelő, titkos tanácsos, Rásó Lajos dr. egyetemes ügyész, kormányfőtanácsos, Molnár Gyula dr. közig, bíró, az Evangélikus Miszszióegyesület elnöke, Bertalan Kálmán dr.. orsz. képviselő, Bendl Alajos dr., a Fővárosi Takarék ügyésze stb. Kapi Béla püspök, • a szövetséget pásztoroló püspök imádkozott a megnyitáson, majd Bencs Zoltán dr. országos elnök, képviselő üdvözölte a megjelenteket és bevezetőjében párhuzamot vont a földi élet és az örökélet kérdései között: az előbbiek gyarlók, mulan- dók, az utóbbiak örökkévalók. Miért élek tehát, mit viszek magammal? — a legnagyobb kérdések, egyedül az Evangélium adhat méltó feleletet reájuk. Az örök forrás életadója Krisztus, általa megtanuljuk s rajta keresztül maradandó értékekre tudjuk váltani talentumainkat. Az Országos Luther-Szö- vetség — mondotta Bencs Zoltán elnök — ezért akarja seregét elvonultatni a világtól Krisztushoz. Az egyház világi vezetőinek van szüksége elsősorban arra, hogy közvetlenül merítsenek a krisztusi erők forrásából, egyház és ország szolgálatára. A világi vezetőemberek gyűlésén ezután Kapi püspök magyarázta a Mennyei Jelenések Könyvének 3. részéből a 17—18. verseket. Ez az Ige isteni kritikát mond a modern ember gondolkodásmódja felett. Az emberi észjárás eredendő hibája, hogy csupán felszínesen mozog, holott az isteni útmutatás magasságokba és mélységekbe vezet. Az intellektuális modern embertípus csődbejutott, mert vallást, hitet, Istenhez való személyes viszonyt nem lehet csak tudománnyal, művészettel és kultúrával, világi erkölcsiséggel elintézni, pótolni. Istenhez csak az Ige visz el. Krisztus zörget a modern ember ajtaján. Vitéz Sréter Ferenc egyházker. missziói lelkész istentisztelete után Mády Zoltán dr. tanár kilenc előadásból álló sorozatot kezdett, amelyben felveti a mai ember nagy lelki kérdéseit. (MÉ.)
