Harangszó, 1940
1940-09-01 / 35. szám
268. HAftANÓŐZÓ ÍD4Ó. Szeptember i. 1. Ne nyugodj bele, hogy lelki- pásztorod még nem látogatott meg! Keresd fel te és hívd! 2. Ne várd kijelölt időpontra! Lakásodat és szívedet bármikor légy kész kitárni előtte úgy, ahogyan van, mert ő Isten küldöttjeként köteles hozzád menni és eltávozni is tetőled! 3. Semmiképpen ne várd terített asztallal, étellel és itallal! A lelkipásztori látogatás nem „vizitt“, hanem lelki szolgálat. 4. Beszélgetésetek legyen fesztelen, úgy ahogyan szívedből jön! Ne akarj se többnek, se kevesebbnek látszani, mint ami vagy! 5. Családod minden tagját ismertesd meg lelkészeddel és mond el mindazt, ami nélkül csak arcok és nevek, de nem lelkek maradnak meg emlékezetében! 6. Beszélgetésetek tárgya lehet még a mindennapi kenyér is és anyagi gondod is, de az egy szükséges dologról, az üdvösségedről és a hozzávezető útról el ne feledkezzél! 7. Nem mellékes beszédtéma az, hogy hogyan állsz a bibliával, imádsággal, mik az akadályaid ezen a téren, mi a nehézséged a templomlátogatásban, az egyházi életbe való bekapcsolódásban. 8. Mondd el hogyan vagy gyermekeid nevelésével, a Krisztushoz, az igéhez és az egyházhoz való hűségükkel! 9. Örvendezz azon, ha a lelkipásztor a látogatását Isten igéjével és veletek való imádsággal fejezi be, de ha nem tenné, te magad kérd őt reá! 10. Adjál alkalmat többször is a lelkipásztori látogatásra: örömödben, bánatodban, betegágyhoz, házavatáshoz, családi ünnepeken ne vendégségre hívd! Hívd elsősorban azért, hogy újból és újból hirdesse neked otthon is az Úr igéjét. Hidd el, ha mindezeket megtartod, talán nem is te kapsz a legtöbbet, hanem rajtad keresztül Isten nagyon megáldja egyházad szolgáját és sokkal többet fog megtanulni az Ür Isten dicsőségére és a hívek épülésére, mintha csak könyveket forgatott volna. Bárcsak megújulhatna egyházunk a lelkipásztori látogatások terén is! Ittzés Mihály. Evangélizációk. Isten Szentlelke magyarországi munkájának csodálatosan áldott, új eszköze és kerete az evangelizáció. Ezekben akarja <3 népünket ébreszteni s a jövendőre felkészíteni. Az alábbiakban három evangelizáció- ról számolunk be röviden. Gyülekezeti közösségek országos evangelizációja. Orosháza, augusztus 15—18. Az Ür hívása elhangzott. Sok-sok lé- lekantenna az országban felfogta ezt a szózatot, sok-sok hívő szív megdobbant erre a hívásra és elindult innen is onnan is egy-egy kicsiny csapat, néhol csak egy-két személy, közelről, távolról, az ország legtávolabbi sarkából is Orosháza felé, hogy ott az ige fürdőjében Építsd ki és engedd kiépíteni az utat az egyház és a családod között! Kerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 38 Irta : M oh r öedeon, Kassa. Bár ne írta volna! A királyi udvar valahogy neszét vette a titkon mozgó készülődésnek. Két levelet eredetiben, vagy másolatban megszerezte. Az ügyvéd bennük nem nagyon válogatta meg a kifejezéseket. Engesztelhetetlen, meghátrálni nem akaró harcot hirdetett egyházért, Istenért és a szabadságért. 1669-ből származott a két levél. Az egyiket Bethlen Miklósnak írta, a másikat Eperjesre Keczer Ambrusnak. Minden érvet felhasznált a készülő felkelés érdekében, még az evangélikus papokra is hivatkozott, hogy azok is jó szemmel nézik a mozgalmat, sőt a zsolnai lelkészt, Ladivér Illést meg is nevezte, mint aki kapcsolatot tart fenn Morvaországgal. Időközben pedig más bajok is estek. Wesselényi Ferkó, a felkelés vezetője, hirtelen elhunyt. A török pedig azért tartott fenn Konstantinápolyba kormányt, hogy az ő érdeküket védje. Most úgy hozta a szellő, hogy Lipót királlyal jó lesz megbékülni, minek pecsétjéül elárulta a királynak, hogy országában összeesküvés készül, sőt tőlük kértek segélyt, de hát a török kétszínű játékba soha sem bocsátkoznék. Lipót belesápadt ebbe a keserű hírbe. Saját népei esküdtek ellene! Szaladt hát sebtiben Szelepcsényi Györgyhöz, hogy miséztessen magáért. — Ha legyőzöm a felkelőket, újra Szűz Mária birodalmává teszem az országot! — fogadkozott és két telt ajka véresre duzzadt az izgalomtól. — Semmitől se tartson, felség! — biztatta az érsek. — Ha rám bízza az ügyet. — Hiszen azért jöttem! — bizonygatta Lipót és örült, hogy lerázhatta a gondot. Szelepcsényi munkába állott teljhatalmával. Először Nádasdyt küldte Wesselényi után. Vittnyédy csak úgy kerülte el a sorsát, hogy még idejében meghalt. Pozsonyba választott bíróságot rendelt és minden gyanús nemest halálra ítélt. Egyik hű püspöke, Kollonics, kit akár a királyt, Lipótnak hívtak, végzett Bécsújhelyen a még életben maradt két fővel. Zrínyit és Frangepánt fejeztette le. írtak pedig ekkor 1670-et. Ezzel az ügy be is fejeződött volna, ha csak a király kétségéről van szó. De Szelepcsényi nem tudott megállni. Égette a király ígérete. Jobbkeze, Kollonics, csak bátorította. — Az országot előbb jobággyá, azután koldussá, s végül katolikussá tesszük! — tanácsolta. Mire az érsek csak bólogatott, de a következő évek megmutatták, hogy teljesen helybenhagyta püspöke indítványát. 1672-ben vették kezdetüket a vértörvényszékek. Az első Nagyszombatban székelt és tizenöt evangélikus lelkészt fosztott meg otthonától. Számkivetésbe kényszerítették őket. 1673-ban már harminchármán álltak az ítélőszék előtt. Hiába volt a külföldi protestáns uralkodók közbenjárása. Lipót mindent tanácsadóira hagyott. Lelkiismeretét azzal álltatta, hogy miséket mondatott a kivégzettekért. Szelepcsényivel most már nem lehetett bírni. Eddigi sikerei folytán vérszemet kapott. Protestáns templomokat zárt és pecsételt le Iskolákat szüntetett meg: Pozsonyban,
