Harangszó, 1940
1940-02-04 / 5. szám
ái. évtolyaril. IŐ40. február 4. §. szám. Alapította: KAPI BILA 1910-ban. Luptulajdonoa : Dunántúli Luthsr-Szfivataég. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tané* alatt kéthatankénf a KIS HARANQSZÓ. Boolv&dt lapok : 935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangéit ■xaikaiiM-kUi-ú híva tele • Yéf U., PeMC-Mr *. Elöfiietési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-ot kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 80,626. Jézus megkereszteltelése. Akkor eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresz- telkedjék ő általa. Máté 3, 13. Jézus ezen a napon megkereszteltetett a Szent Lélekkel. Az ő nagy feladata azonban az volt, hogy bennünket kereszteljen meg, mondja János. De ez, hogy bűnösöket megkereszteljen a Szent Lélekkel, a legnehezebb, ami valaha valakire rábízatott. Át kellett mennie a halál vérkeresztségén, hogy a mi kereszt- ségünket szerezhesse. Halála és feltámadása által visszaszerezte nemzetségünknek azt, amit az a bűnbeesés alkalmával elvesztett: Isten Lelkét. S pünkösd óta a bűnösök elnyerhetik mind a Szent Lélek által való keresztséget. Jézus keresztsége ilyen módon lett a mi kereszt- ségünkké. S Jézus parancsára megkereszteljük most gyermekeinket is. Ezzel ezt akarta nekünk mondani Jézus: a gyermekek beleszületnek a bűnös nemzetségbe az elzárt menny alatt, a keresztség által azonban menten a nyitott menny alá kerülnek, hogy rövidke életüknek minden napját beragyogja Isten atyai mosolya. A gyermekek beleszületnek ebbe a szentségtelen nemzetségbe szentségtelen lélekkel, hogy azonmód megkereszteltessenek a Szent Lélekkel, mert ahhoz a nemzetséghez tartoznak, amelyért Jézus meghalt. így kereszteltettél meg te is évekkel ezelőtt. Ilyen dicsőséges volt életednek a kezdete. De mi lett ennek a folytatása, amikor felnövekedtél s elérkezett annak az ideje, hegy magad dönts? Nem fordítottál-e hátat a keresztségednek s a nyitott mennynek s Isten jóságos atyai mosolyának? A menny még nem zárult be mögötted. De felelj, ha Isten hív. Szava hamar elhallgathat. Akkor azután bezárult a menny számodra. Gyönge vagyok, add kezed, Szent életre hadd vezet, Sokasítsa hitemet. Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Mivel töltőd téli napjaidat és estéidet ? Régi és bölcs állítás: az idő pénz! Ami azt jelenti, hogy amint a pénz értéket képvisel és bölcsen használva áldássá lesz, úgy az idő is érték, de valóban csak akkor válik áldássá, ha Isten akarata szerint használjuk fel azt. Ha jól meggondoljuk, életünk sem más, mint az időnek hetekre, hónapokra, esztendőkre tagolt része. Az életidő a keresztyén ember szemében Istentől kapott drága érték. Isten elvárja tőlünk, hogy az ő szent akarata szerint élve az idővel, áldássá tegyük azt. Milyen’kár, hogy talán semmivel sem bánnak olyan könnyelműen az emberek, mint az idővel. Jogosult tehát a kérdés: tudatában vagy-e az idő értékének? Hogyan használod fel azt? ... Érzed-e és átlátod-e, hogy minden perc, minden óra visszahozhatatlan, drága alkalom, amit csupán egyetlen egyszer ád Isten számodra? ... Földmíves népünk szellemi életének munkaideje a tél. Kora tavasztól késő őszig, a mindennapi gondok lényegesen csökkentik figyelmünket szellemi életünk kérdései iránt. De jön a tél. Behavazza a falut, szobába kényszeríti a család tagjait. Isten ilyenkor elibénk tárja, felkínálja a lelki önművelésre való alkalmakat. Engedd meg kedves olvasóm, hogy én, aki ismerem sorsodat, életkörülményeidet, lelki szükségleteidet, megkérdezzem tőled: mivel töltőd téli napjaidat és óráidat?“ ... Mert áldássá válhatnak, ha bölcsen használod fel őket. De eltűnhetnek felhasználatlanul is. Sőt szégyenné, átokká is válhatnak számodra, ha léleképítés helyett lélekrontássá teszed akár te magad, akár másoknak engeded azzá tenni azt. A hajlékoknak fala mintha üvegből volna; belátni az otthonokba. Milyen különböző a látvány! Behunyt szemmel is látom, amint az egyik házban kézimunkával, vagy más hasznos elfoglaltsággal teszik hasznossá, erkölcsi tartalmú felolvasással és csendes beszélgetéssel épületessé és lelki gazdagodássá a téli estéket. A szép és jó példa másokat is odavonz; rokonokból, ismerősökből szűkebb kis baráti kör alakul ki. Áldás a munkájukon; csend, béke a házuk falai között és a lelkűkben. A másik házban is telnek a napok, múlnak a hosszú téli esték. Maguk sem tudnának beszámolni róla, hogyan és miként. Semmittevésben unalmas az idő; valamit tenni kell! Előkerül a kártya. A f^p
