Harangszó, 1940
1940-07-14 / 28. szám
1940. Julius 14, 28. száitl, Alapított* I KAPI BÉLA m0-b*a Laptulajdono*: Dunántúli Luthar-SzAvatsig. Megjalanik minden vasárnap. 3l. évfolyam. Infy.n m.ilékl.t tani. alatt tethatankinf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Rirugul ii«rk«astf-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetői! ára: negyedévre 1 P 28 fii’ér, félévre 2 P 40 fülér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 80,620. A szoros kapu. Mert tágas az , a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. Máté 7, 13. Miért nem megy keresztül a kapun a sok kereső, vágyakozó lélek mind? A kapu szoros. Ez az oka. Ezért alkudoznak. Isten nélkül meg nem élhetnek. Tehát keresik Istent. Vallásosak akarnak lenni. Csakhogy semmiképpen sem annyira, hogy az megzavarja mindennapi életüket, annak kellemetes voltát, kényelmét és élvezeteit. S annyira sem, hogy az feszélyezze őket a világgal való barátságukban. Irtóznak attól, hogy valakivel a maguk Istenhez való viszonyáról beszéljenek. Azt tartják, annyira személyes és szent dolog ez, hogy ép érzékű ember nem beszélhet róla lelki sze- mérmetességének sérelme nélkül. S így vallásosságuk folytonos Istennel való alkudozás. Hinni akarnak Istenben mindenképpen, de életük kormányát maguk akarják a kezükben tartani. Jó barátságban akarnak lenni Istennel, de nem hajlandók ítélőszéke elé odaállani. Óhajtják bűneik bocsánatát, anélkül azonban, hogy megvallanák bűneiket s fölvennék velük a harcot. S így a széles úton járnak, a világ elismerésétől kísérve mint tapintatos, megértő „keresztyének“. Istentől nem kapnak választ. Vallásosságuk nem egyéb, mint saját magukkal való társalgás. S ha Isten nem adja meg nekik bűneik bocsánatát, maguk adnak maguknak bűnbocsánatot. Halld meg ma Jézus intő szavát. Fordulj el széles és kényelmes útadról. Menj át a szoros kapun. Lélekmentő jobbját nyújtja mennyei Atyád; Szíveden Megváltód zörget: nyisd meg ajtaját; Ébresztő szelét a Szent Lélek fuvallja rád: Boldog vagy, ha fölriaszt! Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Idén későbben köszöntött be ez is, mint vártuk. Helyette egy másik, hozzá hasonló munka indult meg már hónapokkal előbb, melynél azonban a kaszanyelet nem emberi kéz, hanem a halál csontkeze markolja. A suhintások nyomán sem aranysárga kalászok, hanem elhalványuló emberarcok borulnak rá engedelmesen az anyaföldre. Ha azonban jól megfigyeljük, észrevehető, hogy közös előzmények következménye mind a kettő. A halál pusztítása és a késői aratással járó gond azért szakadt ránk, mert az ú. n. keresztyén népek megfeledkeztek tulajdonképeni feladatukról: az Isten számára való aratásról. „Rosszak vagyunk, azért büntet bennünket a jó Isten“ — fejezte ezt ki találóan egyik ismerősöm. Ha a következő aratás idején megfordítva, gazdag mezők Felé és békességben akarunk megindulni, akkor nem szabad megfeledkeznünk az Isten mezején való munkáról sem. Mert ez a kettő szintén szorosan összetartozik. Mózes első könyve szerint a földi aratást Isten rendelte el„ mikor az özönvízben megtisztult világnak egyik sarkalatos alaptörvényévé tette: „Míg e föld lészen, vetés és aratás meg nem szűnnek.“ Ebből következik, hogy az aratás nélkülözhetetlen, végtelenül komoly munka. Óh ha az Isten ezt tőlünk csak egyszer is megtagadná, azonnal megbénulna a földi élet! Jellemzi azután az aratást az el- halaszthatatlanság, a sürgős jelleg. Jaj annak a gazdának, amelyik nem fog hozzá idejében ehhez a munkához, mert, ha belekap a szél a kinyílt kalászba, máról holnapra elhull az „élet“. Végül tudja mindenki ne- ! ( református FAnrnti \ héz. A nők, vagy gyermekek csak másodlagos szerepet játszanak benne, maga az arató munka egész embert kíván. Ugyanezen követelmények állnak ott Isten aratásának munkásai előtt is. Küldetésüket nem önma- guktól, hanem felülről nyerik. Kérni kell az aratásnak Urát, hogy elküldje őket a munkára. (Máté 9 :30.) Amelyik közösségben nem teljesítik feladatukat, elszáll abból a békesség, boldogság, megbénul az élet. Nem tűr ez a munka sem halaszt ást, mert a lélek még rettenetesebben tud fájni, még gyorsabban elkallódni, mint a test. Hogy pedig mennyire egész embert kíván, azt mindenki érezte, aki már próbált embereket Istenhez vezetni. Emberi tekintet elől elrejtetten, de egymással szorosan összekap- I csolódva fojyik közöttünk ma is Aratás.
