Harangszó, 1940

1940-01-28 / 4. szám

H{RXNGIIB 1940. januáf 28. sem „önálló", a gyülekezettől, a temp­lomtól független életet élni! — Beteg­ség jelé, ha az iskola olyan időpontban rendez ünnepélyt (akár a legértékesebb, építő műsorral!), amikor a harangok az Isten házába, istentiszteletre hívják az evangélium népét. — Iskoláink ifjúsá­gának, gyermekseregének templomi vi­selkedése megbízható — de nem min­dig megnyugtató — betekintést ad az evangélikus iskola lelkületébe, veze­tőségének buzgóságába, egyháziassága- ba. — "A nemcsak nevében, de egész életrendjében evangélikus iskola egy­úttal erős bástyája a templomnak, mert legszentebb feladatként szintén a tanít- vánnyátevés apostoli munkájának igen fontos, nélkülözhetetlen részét végezi Isten szentigéjének szolgálatában. Templomban, bibliaórán, iskolában Isten színe előtt állunk; vezetők és ve­zetettek az Ő kegyelme és ítélete alatt szolgálunk. — Egyedül „övé legyen a dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézus­ban, nemzetségről-nemzetségre, örök- kön-örökké!“ (Efez. 3, 21.) Dr. Jánossy Lajos. 22 ________________________ E gy levél, amely neked is sxólQat. Kuorttinak nagyon keresett, szép könyvét olvasgatom. Bár lapunk közölt már belőle részletet, sokan az egész könyvet olvasták talán, — mégis elém kívánkozik olvasás közben egy levél, hogy közread­jam. Ügy érzem, drága vigasztalá­sok forrása lehet szomorkodó lel­kek számára. Közreadjuk hát be­vezető és zárószavaival együtt. Ta­lán éppen te találod meg benne Is­ten üzenetét hánytvetett lelked és életed számára ... Minden nap hallhattam, hogyan vittek embereket családostul az is­meretlen útra — mondja Kuortti. Minden éjjel vártam, mikor kerül rám a sor. Megkönnyebült sóhaj tört fel minden reggel a mellem­ből, amikor megbizonyosodtam, hogy legalább egy napot még sza­badon élhetek. — Amikor egy na­pon gondolataimba merülve ültem a dolgozószobámban, levelet hozott be a szolgálóm. Felbontottam s ol­vastam. A tartalma ez volt: ,,Kedves Barátom! Isten jónak látta megpróbálni gyermekét. In­tésre és tanításra van szükségünk, különben nem maradunk meg a hit­ben. Ha mindig száraz idő van és napsütés, a növények nem nőnek, hanem kiszáradnak. De ha eső esik a sötét felhőből, akkor a mező s a gyep kizöldül. Nekünk is szüksé­günk van a szomorúság keresztsé- gére, különben lelki életünk ki­szárad. Tegnap M ... állomásán voltam. Keserves volt látni, amint lezárták a vagonokat. De akkor ének hang­zott bentről: „Erős vár a mi Iste­nünk!" Az üldözöttek oltalma és vára az Isten. Ha az Ür velünk van, tö­rődünk-e akkor azzal, hogy mit csinálnak velünk az emberek. Őben­ne bízhatunk nemcsak a boldog na­pokban, hanem az üldöztetés és szenvedés idején is. Ügy gondolom, Te is sokat fogsz még szenvedni. Te azonban sokat beszéltél nekünk Isten kegyelmé­ről. Bízzál Te magad is Benne. Hi­szen Te megtanultad, hogy mindent a mennyei Atya kezéből végy. Is­ten áldjon meg!" ' Amint elolvastam a levelet, el- szégyeltem magam, mert gyáva voltam, bár másoknak Isten gond­viseléséről beszéltem, s másokat ar­ra bíztattam, hogy bízzunk min­dent Isten kegyelmére. Aknák. Irta: Dr. Schlitt Gyula. A világtengert teleszórták aknákkal. Víz alatt lebegnek s úsznak ide-oda. Hatalmas gömbök. Semmi különös raj­tuk. Némák és akaratnélküliek. A ten­ger árja sodorja őket és engedelmes­kednek, mint a pórázon vezetett bá­rány. Ártatlan vasgolyók. Türelmesek, míg nem jutnak érintkezésbe valami ke­mény tárggyal. Akkor azonban szikrát fog bensejiikben a gyutacs, életre kelnek a beléjük rejtett lehetőségeknek a bor­zalmai, robbannak és pozdorjává tör­nek százezer métermázsás vastesteket. Az emberi élet óceánja is meg van rakva úszó aknákkal. Semmi veszélyt nem árulnak el. Egészen ártatlanok. Egy színes meghívó valamilyen estélyre, egy pohárka csillogó szesz, egy csábí­tóan mosolygó alkalom. Ezer és ezer változatban lebegnek körül a farsangi könnyű hangulatok. Mind megannyi kísértés. Aknák. Sírnák, ártatlanok, gyá­vák. Szinte alázatosak. De ha beléjük ütközöl, robbannak. Félelmetesen, meg­semmisítőn. Szétszedik becsületedet. Romba döntik erkölcsi értékeidet és pusztító éhségüknek áldozatul esik öröm, boldogság. Végül is a szégyen, a gya­lázat piszkos hullámaiba süllyesztenek. A német aknák állítólag maguktól keresik fel a közeledő hajót, hogy be­léje fúródjanak, és megsemmisítsék. Va­lami magnetikus erő hajtja őket. A kí­sértésekbe, a bűnözés alkalmaiba is ilyen vonzó erő van beépítve, hogy a gyanútlan ember felé sodortassanak s megközelítsék. Ösztönös megérzések vannak ezekben az életaknákban s min­dig arrafelé igyekeznek, merre emberre találnak. Nehéz ellenük védekezni. Acélhálókkal veszik körül a hajókat, de ez vajmi keveset segít. Az ember is a műveltség, a magabízás hálójába bur­kolódzik, hogy felfogja az aknák táma­dását. Nincs azonban egyetlenegy sem, ki megmenekülne. Az életóceán mély­ségeit emberroncsok töltik be. Büszke lelkek, megfeneklett életek roncsai. A haió testének taszító erővel kel­lene bírnia, hogy a feléje lopakodó ak­nát már messziről feltartsa és tovább lökje. Ez az egyetlen megoldás. Az élet harcában e kérdést megol­dotta Krisztus. Ahol ö megjelenik, ott tehetetlen az élet aknája. A Krisztust vedd fel életed hajójára és semilyen alattomosan támadó veszély nem árthat. Egyedül elveszel. Ne bízzál erődben, magadban. Tudásod, erkölcsi belátásod csak hitvány háló. Az akna keresztül sza­kítja, lelkedbe vágódik, robban és meg­semmisít. Megmenteni egyedül Krisztus tud. Krisztustól fél a kísértő, a bűn. Menekülnek előle gyáván az alattomos aknák... Vigyázz, mert minden lépésed aknák között bolyong!! Lelkészek és tanítók ügyeimébe \ Megjelent az első rendszeres Gyer­mekszövetségi Munkaprogramm. A Misz- szióegyesületnek ez az 52 oldalas kiad­ványa röviden ismerteti a Missziói Gyer­mekszövetségek történetét és jelen hely­zetét; részletes útmutatást nyújt a gyer­mekszövetségek megalakításához és ve­zetéséhez, 12 gyermekszövetségi órára szóló feldolgozott anyagot és 2 ünne­pélyhez programmot ad. Ez a kis munka elsősorban az egy­ház és a misszió szolgálatában áll, ezzel együtt szolgálni kíván lelkészeinknek, tanítóinknak és a vasárnapi iskolák veze­tőinek azzal, hogy a mindennapi, az is­métlő- és a vasárnapi iskola gyermekei­vel való foglalkozáshoz egységes irány­elvek alapján kidolgozott anyagot közöl. A munkaprogrammot _ a^.Misszióegye- sület minden parochus lelkésznek és ve­zető (igazgató) tanítónak teljesen ingyen megküldte abban a reményben, hogy azok a misszió ügyét a programúihoz mellékelt felhívás értelmében lelkiisme­reti kérdésükké teszik. Ha ezenkívül bárki a programmot be akarná szerezni, az illető kér. gy. szöv.-i vezetőnél bár­mikor megrendelheti. Kerületi vezetők: a bányai egyházkerületben Jávor Pál lel­kész, Hatvan; a dunáninneni kerületben: Harmati Béla lelkész, ösagárd, u. p. Ke­szeg; a dunántúli kerületben: Rácz Sán­dor lelkész, Meszlen; a tiszai kerületben: Túrmezei Sándor esperes, Tokaj. Tőlük kérhetünk gyermékszövetségi tagsági jegyeket és bélyegeket is. Ugyancsak a kerületi vezetők szíves készséggel áll­nak bárkinek bárminemű felvilágosítás­sal szolgálatára. Ma, amikor a misszió ügyének szív- vel-lélekkel való felkarolása a magyar evangélikus egyháznak és az egyház munkásainak nemcsak lelkiismeretbeli, hanem becsületbeli kötelessége; ma, ami­kor Kunos Jenő testvérünk személyében testünkből való test, vérünkből való vér jegyezte el magát a misszió Urának való szolgálatra, ma minden evangélikus lel­kész, tanító és hívő nevének ott kellene lenni a Magyar Evangélikus Misszióegye­sület tagjainak jegyzékében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom