Harangszó, 1940
1940-07-07 / 27. szám
1940. Julius 7, 27. szám. AUpItotUi KAPI BÉLA 1910-b.a L.aptulajdonoa : Dunántúli Luthsr-8zflvetség. Megjelenik minden vasármp. 81. évfolyáifi. Ingysn mallöklst tanét alatt hét hátanként a KIS HARANQSZÖ, Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek ónhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Hareafeei eaarkaeiti-kladóklTataU GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikáiba egész évTO 2 dolláu; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,628. Jézus könyörüleies! Mikor pedig- látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok. Máté 9 :36. Ilyen Jézus. Amikor látta a sokaságot, a' nyomorúságát is látta. Ilyen ma is. S velünk is velünk van ma is. Mi nem láthatjuk öt, de Ő lát bennünket. S látja nekünk is a nyomorúságunkat is. Látja a te nyomorúságodat is, amely- lyel olyan tanácstalanul állasz szemben, hogy sírva kell fakadnod. Te öreg, te elerőtlenedett, magányos öreg! Né- hány évvel ezelőtt még telve volt a fészek s te a középpontja voltál ennek a népes otthonnak. Valamennyien rád tekintettek. De most üres a fészek. S te látod, hogy magadra maradtál. Igaz, megöregedtél és feledékennyé váltál. Arról azonban ne feledkezzél meg, kedves lélek, hogy van valakid a mennyben, aki lát és a tekintetével kísér. Reád szegezve tartja jóságos, hű szemét: Testvér, légy csöndes szívvel! Mi kell neked egyéb? Te beteg, te szenvedő! Jézus veled van és veled szenved. Ö megkísértetett mindenekben, hogy segítségünkre jöhessen. Te, aki keservesen bánkódol, mert elvesztetted azt, akit szerettél, elfelejtkezel arról, hogy Jézus ott állt Lázár sírja mellett és együtt sírt bánkódó testvérével? a Jézus ma is lát bennünket is valamennyiünket. Hogy érzed magad, amint Jézus tekintete reád szegeződik? Sokan megrettennek, amikor Jézus reájuk tekint. Szinte semmi sincs, amitől úgy félnének, mint ettől. Ezért menekülnek Jézus tekintete elől. S elrejtőznek. Ez olyasvalami, ami különösképpen könyörületességre indítja Jézust. Nagy az ilyen telkeknek a nyomorúsága. De nem nagyobb, mintsem hogy Ö ne tudna segíteni rajtuk. Amint azonban közeledik feléjük a segítséggel, elfordulnak tőle. De leginkább azokon indul könyörületességre, akik nyomorúságban vannak, óhajtoznak is a segítség után, de nem merik azt megragadni az emberektől való félelem miatt. Óh, te, aki belefáradtál minden bűnödbe, menekülj, mint egy madár, a számodra megnyílt sziklahasadékba! Öle Hallesby—Br. Podmaniczky Pál. Az Ur napja a vasárnap. Ezzel a megállapítással azt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy nem lehet elhétköznapiasítani a vasárnapot. Ezen a napon meg kell állania az embernek és engednie kell az Isten akaratának, amellyel meg akarja szentelni az ember számára is ezt a napot. Ki akarja emelni azoknak a napoknak a sorából, amelyekben az ember csak magáért a testiségért él. De azt is tudatosítanunk kellene már egyszer, hogy az Úr napját, a vasárnapot nem sajátíthatjuk ki magunknak. Istennek tulajdona a vasárnap, tehát a rendelkezési jog az Istent illeti és legalább ezen a napon annyi tiszteletet elvárhat az embertől, hogy alázatosan hajoljón meg Isten szent akarata előtt. Mindig, de különösen vasárnap beszél hozzánk az Isten, amikor hirdetteti nekünk az Igét. Senkise gondolja azt, hogy az Ige hirdetői elvonatkozhatnak attól az isteni akarattól, amelyik minden ember számára hirdetteti ezen a napon az Igét. Isten Szentlelke elsősorban a lelkipásztorok életébe szól bele vasárnaponként,, hogy hirdessék az Igét! A lelki- pásztornak előbb el kell csendesednie, hogy annál jobban hangozzék az Isten beszéde. Megszólalnak a harangok és szelíd szóval kopogtatnak be az ember otthonába, hogy összegyüjtsék az embereket o(j.a...akalraz Isten személy 1 ftEfO/Mme ■a—,, \ szerint is szólni akar hozzájuk. Hat napon át elfárad az ember, hogy vasárnapokon annál elevenebben érintse meg a Krisztus hívó szava: Jöjjetek! Milyen felemelő lenne a magvar aratás a maga sok szomorúságával, ha a vasárnaponként Isten hirdetett Igéjével megtelítődve mennének ki az emberek a mezőre, ahol a gondviselő Isten terített asztallal várja az embert. Ha azt akarjuk, hogy az Ür napja legyen a vasárnap, akkor hallgatnunk kell a hirdetett Igét és engednünk kell, hogy Isten Igéje életté lehessen bennünk. Hol vannak már azok a falusi vasárnapok, amikor a feketébe öltözöttek se-
