Harangszó, 1940
1940-06-30 / 26. szám
SÍ. éví«Í?*íÉi. j§40. Junius 30, 26. szám. Alapította I KAPI BÉLA mo-b«ii L.uptulajdonoa: Dunántúli Luthsr-8zAvatség. Megjelenik minden vuárnip. Ingytn malléklat tané* alatt kéthatankénf a KIS HARANQSZÚ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erói vár a ml htenünk, Jó fegyverünk ét paiztunk. Ha ó velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkI A H.rugeii aurk.iitl-kl.d6klT.UU GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ár.: negyedévre 1 P 28 Aliit, félévre 2 P do fülét, egy évre * P 80 fülét. Csoportos küldéssel lo •/•-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 doüái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fiüér. Postacsekkszámla: 80,626. A törvényt tehát hiábavalóvá tesz- szük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. Róm. 3, 31. Nem összeegyeztethetetlen a törvény parancsolata: „ezt tedd, ezt ne tedd“ azzal az új gondolkodással és önkéntes lélekkel, amely a hívő ember sajátossága? Nem összeegyeztethetetlen ellentétek-é a kötelesség és a szeretet? Van-e a kötelességnek helye ott, ahol úrrá lett a szeretet? S van-e a szeretetnek értelme ott, ahol az ember egész magatartását a kötelesség szabja meg? S ha — amint az írás mondja — a törvény a szívbe van írva, van-e szükség egyéb parancsolatra? Vegyük ezt közelebbről szemügyre. Az újjászületés megteremti a helyes viszonyt a bűnös ember és Isten törvényének követelő szava között. Mert az ó-ember számára Istennek ez a követelő szava teher, valami idegen és ellenséges a számára. Az új ember ellenben szereti Isten törvényét és ezért szereti lelkiismeretét is, amely olyan sajátságos módon szólaltatja meg lelkében Isten akaratát. A hívő ember barátjának tekinti Ielkiismeretét, amely a maga éberségével és megvesztegethetetlenségével rásegíti mind arra, hogy megismerje, mind arra, hogy cseleked je Isten akaratát. Ez az, amire Jakab utal, amikor a szabadság törvényéről szól és azt tökéletesnek mondja. Itt összekapcsolja a szabadságot és a törvényt. A látszat azt mutatja, hogy a kettő nem fér meg egymás mellett. Az élet azonban egyesíti őket. Mert a szeretet éppen a szabadságnak és a törvénynek az egyesítése. Istent annyira köti a szeretet törvénye, hogy nem cselekedhetik ellene. De ez a kötöttsége önkéntes. Ez az újjászületés csodája, hogy megszabadít bennünket a törvény kényszerétől és beleírja a törvényt a szívünkbe, úgy hogy Isten szabad gyermekeinek tekintjük magunkat, amikor Isten akaratát cse- lekesszük. O/e, Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Erőközpont a vasárnap. Az elmúlt év július 17-én voltam a finnországi világhíres Imatra vízesésnél. Bizony csalódtam, mikor odaértünk, mert előzőleg arról hallottam, hogy a víz zúgását már kilométerekről lehet hallani és azok, akik először jutnak el az Imatrához, nem tudnak szólni a csodálkozástól. A finnek fehér szene tajtékozva örvénylik a szakadékban és a vízeséstől csak nagy távolságban simulnak ki fekete hullámokká a vízesés hófehér tajtékhegyei. Kíváncsian hallgatóztam és szorongva vártam, hogy mikor érünk már oda a roppant vízeséshez. Egyszercsak magam előtt láttam egy jelentéktelennek látszó épületnek neki szorítva betongátak között a csendes víztömeget, Finn testvéreink erőközpontnak használták fel a vízesést. A felduzzasztott vizet 8 villamoserőt termelő gépre ejtették rá 24 méter magasságból és Finnország egyharmadát erről a telepről látják el villanyárammal. Milyen csodálatos mozgást és erőt ad Finnországnak ez a kicsi épületben meghúzódó erőközpont! Felülről hull alá az áldás! Mozdulatlanságra kényszerítik a zúgva száguldó vizeket és így lesz számukra mozgási lehetőséggé és erővé a víz pihentetése. Ha azt akarjuk, hogy nekünk erőforrás legyen a vasárnap, akkor a munkának szünetelnie kell vasárnap, mert különben nem tudjuk úgy hasznosítani a vasárnap utáni napokat^miu£ arra , életünknek/ázfik£égeA lénrffe7Í«ten ( REFORMÁTUS FŐISKOLA ) áldó keze puha párnának simította oda fejünk alá a vasárnapot és nem azért ajándékozott meg vele bennünket, hogy az ünnepet is hétköznappá téve hajszoljuk bele magunkat a fáradozás elcsigázó harcába, vagy a szórakozások lehetőségeibe. Ha le lehetne mérni az emberek munkavégzésének eredményeit napok szerint, egészen bizonyos, hogy a hétfői teljesítmény elszomorító lenne, mert a hétköznapok közül hétfőn végeznek legkevesebb munkát az emberek. Mi ennek a magyarázata? Nem az, hogy már megint be kell állani a fáradozások hajtóerejébe, hanem az, hogy nem erőközpont számunkra a vasárnap! Hétfőn pihenjük ki a vasárnap fáradalmait. Senkisem állíthatja azt, hogy csak Törvény és szabadság.
