Harangszó, 1940
1940-01-21 / 3. szám
16 HXRXNGIXÜ 1940 január 21. kém: volt-e hivatása, életcélja a magyar nőnek és mi volt az? Oh nem élvezethajhászás, sem nagy dolgok véghezvi- vése. És mégis, mennyit köszönhet történelmünk az önfeláldozó jó anyának és hitvesnek. Vagy nem édesanyáink érde- me-e, hogy tudunk imádkozni, nem az ő érdemük-e, hogy jó hazafiakat neveltek, hogy megtanították gyermekeiket élni és meghalni a hazáért? Higyjétek el, ez a legszebb hivatás, a legszebb életcél. S ezzel tartozik minden magyar nő a hazájának. így volt s mi talán már el sem hisszük, hogy így lehetett. Mi egy más kor gyermekei vagyunk, egy olyan kor gyermekei, melyben sokunknak kenyeret kell keresnünk. Leányok ne feledkezzünk meg kenyérkereső pályánkon hivatásunkról, ne felejtsük el, hogy ránk még nehezebb feladat vár, mint őseinkre. Nekünk bízó és akaró nemzedéket kell felnevelnünk. Mi nem lehetünk gyávák, erőtlenek! És bárhová állítson is bennünket a sors, bármilyen legyen is életünk, hivatásunk, életcélunk csak egy lehet: magyar nőnek lenni, s magyar nemzedéket nevelni! Ezenkívül nem látjátok, nem érzitek, hogy magyarságunkat nem szégyelleni, titkolni kell, hanem büszkén megváltani és külsőleg is kifejezésre juttatni? Kövessük külsőnkkel is anyáink példáját, viseljünk magyarruhát — nem gondolok én most az elcsépelt fehér szoknyákra, piros pruszlikra, csupa nemzetiszínű pántlikával, amit felvesztek néha, ha idegenek jönnek (apeolok, franciák stb.). de ezt is csak akkor, ha előzőleg tudjátok. No meg ha szerepeltek, meg a Bokrétások is István-'királvkor. Hanem nyilianak ki az almáriumok, vagy a tulipánosládák és kerülienek elő azok fenekéről a ki'kötős feikendők, tarka rokolyák, hímzett ingek! Magyar leány testvérem, ne váriunk arra, mig egy pár lelkes, igaz magyar ember, kik győzedelmeskednek az új magyartalan felfogáson, fel tudiák támasztani a népviseletet, hanem igyekezzünk mi megszeretni, megszerettetni mindenkivel az igazi magyar népviseletet. Mi magunk se hordiunk dirndlit! Ugyanazt az anyagot magyarosan is megvarrhatiuk és akkor amellett, hogy csinosabb és nem olyan általános — a haza érdekeit is szolgáljuk vele! Ne feleditek, ruháinkkal is őrizzük magyarságunkat! Reánk országépítés vár. Lehet-e ma- gasztosabb hivatása a magyar honleánynak? Készüljünk fel e hivatásra, e nagy munkára, legyünk erre büszkék, adiunk hálát a Teremtőnek, amiért ilyen munkára hív bennünket! Szí/; Jolán. A nemzet és a tánc. Hitvalló evangélikus keresztyén ember sohasem tévesztheti szemelől. hogy a tánc az embernek e világi dolgai közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy a világ egyéb cselekedeteivel együtt Isten ítélete alatt áll. Ezt annyival inkább hangsúlyoznunk kell, mert arról ma már alig lehet szó, hogy valaki kimondottan Isten dicsőségére táncoljon. Ebből a szempontból legfeljebb az u. n. liturgikus táncok jöhetnének számításba, amelyek tehát egy-egy vallási gondolatot fejesnek ki, ez azonban a keresztyénségen belül elesik, mert a keresztyének számára az ő Isten iránti hálájuk kifejezésére az Úr Jézus a táncnál sokkal tökéletesebb eszközt hagyott hátra: a szeretet által való szolgálatot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tánc önmagában bűn lenne. Nem, mert mi a tánc? Bizonyos emberi érzéseknek, gondolatoknak szabályosan ismétlődő mozdulatokban való kifejezése. Lényegében tehát ugyanazt a célt szolgálja, mint a beszéd, vagy a zene stb. Ezekhez hasonlóan az ítélete is attól függ, hogy mi az a gondolat, amit kifejez és hogyan fejezi ki. A gondolatok között a család és a nemzet állnak első helyen. Mindkettő, nagyon sok olyan mozzanatot hordoz magában, amelyben az egyéni életcélok erkölcsi feladatot, az egyéni tevékenységek erkölcsi tartalmat nyernek. így a tánc is, ha családi vagy nemzeti vonatkozást nyer, különösen ha azok érzéseit feiezi ki erkölcsi alapot nyer, s éppoly értékes alkotásává és nevelő tényezőjévé válhat a nemzeti léleknek, mint akár az irodalom, vagy a zene. Milyen nagy érték a számunkra, hogy magyar őseink egyéni és közösségi életében egyformán helyet kapott a tánc lelket és gondolatot kije- jező ereje! A lényeg az, hogy a gondolat, amely a táncban kifejezést keres, Isten igéje által megmunkált és a Szent- lélektől áthatott szív gondolata legyen, akkor nem kell attól félnünk, hogy az a tánc egyéni élvezetet kereső, vagy festi bájokat fitogtató bűnös cselekmény lesz. Természetesen, aki szeret táncolni, ha mégolyán szép gondolatok vezetik is, a táncot nem szabad túlértékelni, mert akkor bálvánnyá lesz, az pedig már bűn. Senki se higyje, hogy a tánc bármilyen előnyt biztosíthat számára olyanokkal szemben, akik nem akarnak, vagy nem tudnak táncolni. Ne felejtse el senki, hogy a tánc még a legeszményibb formájában is leginkább e világ dolgai közé tartozik, s bizonyára ezért van az, hogy a leghamarabb el is múlik e földön, még a kívánsága is, s csak egy az, ami megmarad örökké: az Istennek beszéde. Molnár Sándor. OLVASSUK^A BIBLIÁT Isten elhív. Nemcsak a prófétai könyveknek és az Ószövetségnek, hanem az egész Szent- •'rásnak is egyik legérdekesebb fejezete Dániel prófétának könyve. Ez a könyv tele van eseményekkel, megrázó jelenetekkel és megdöbbentő látomásokkal. Ez a könyv tele van Isten Szentlelkével. Ha ezt a könyvet elkezdjük olvasni, nem tudjuk azt letenni addig, mig végig nem olvastuk. Olvassuk el Dániel könyvét! Január 21. Isten elhív az életre. Dán. 1, 3—4. Dániel és társai „királyfi magból valók és előkelő származásúak voltak.“ Én is az vagyok. Testi származásom legyen bármi alacsony sorból való, ’elkem származása Istentől való. Isten hívott el erre az életre és állított abba a közösségbe, amelyről az ő Szentigéje azt mondja: „Ti pedig választott nemzetség és királyi papság vagytok." (I. Péter 2, 9.) Január 22. Isten elhív azzal, hogy nevemen nevez. Dán. 1, 6—7. Isten nevén nevezte a négy előkelő zsidó ifjút. Dánielnek két neve is volt. Dániel jelentése: él a bíráskodó Isten; Baltazáré: az Ür megőriz téged. A mi névadásunk alkalmával a keresztségben való elhívásunk is azt jelenti, hogy él az én Istenem, aki elhívott és megőriz engem. Január 23. Isten elhív hivatásomra. Dán. 2, 25—26. Dániel hivatása a király lálmának megfejtése által is az Ür szolgálata volt. Nekem is ez a hivatásom, Akárhová állít az életben, hivatásom mindig az Ő szolgálata. így leszek én Isten sáfárává. Mint sáfártól pedig Isten azt kívánja tőlem, hogy mindenben hű legyek. (I. Kor. 4, 2.) Isten tehát az én hivatásomban hűségre is elhívott. Január 24. Isten elhív bölcseségre. Dán. 1, 17—18. Isten Dánielnek és társainak tudományt és bölcseséget adott. Salamon is értelmes és bölcs szívet kért Istentől. Én is csak úgy tölthetem be hivatásomat, ha Isten bölcs szívet ad nekem. Mivel pedig tudom, hogy minden bölcseség kezdete az Isten félelme, nem e világban, hanem Istennél találom meg az igaz bölcseséget. (Dán. 12, 3.) Január 25. Isten elhív az alázatosságra. Dán. 5. 17. Dánielt nem kábították el a király ajándékai. Alázatos maradt. Ellene tudok-e én is éppígy állni a világ ihúságának és kísértéseinek, mint Dániel? Megéreztem-e már eddigi életemben, hogy a lelki alázatosságra való elhívás Isten egyik legnagyobb kegyelmi ajándéka? Tudok-e alázatos lenni Isten és emberek előtt? Gvakorolom-e magamat az alázatosságban? Január 26. Isten elhív a bátorságra. Dán. 6, 7—10. Előttem áll Dániel halált megvető bátorsága, aki életével játszik azért, hogy dicsérhesse Istenét. Mi a bátorságot gyakran összetévesztjük vagy a vakmerőséggel, vagy pedig az erőszakoskodással. Az igazi bátorság mindig higgadt, hűséges és bizonyságot te=z Isten mellett. Van-e nékem ilyen bizonyságtevő bátorságom? (Róm. 1, 16.) Január 27. Isten elhív a hitre. Dán. 9. 3—4. Dániel Istenhez emeli orcáíát és szívét, mert élt lelkében a hit. Ha én nem tudok buzgón imádkozni és nem tudok hűségesen igét olvasni, annak oka nem az az üres kifogás, hogy nincs rá időm, hanem az, hogy nincs hozzá elég hitem. Isten a bibliaolvasás minden csendes óráján hitet kínál nékem, mert hitre hívott el engem. Méltó vagyok-e erre az elhívásra ? Dr. Györfty Béla. Segítik a finneket! Kis Finnország kopott húsz nagyhajó búzát. Akkor odja vissza, ha jobb napokat lát. Szives adomány ez, kamat sem jár rája, Nyílik még a földön szeretet virága. Ezt a nagy adományt Argentina adta. Mikor odaadta, már vissza is kapta, Nem Finnország volt a jó visszafizető: De az ég s föld Ura, a hú Gondviselő I Szentantalfai Fagy Lajos.
