Harangszó, 1940
1940-04-21 / 16. szám
118. HARANGSZÓ 1940. április 21. likusok, s nagy messziségekről szakadt evangélikus véreink is útat tiportak életüknek Sárbogárd történetében. A zsidók is jöttek és kezükben futott össze a kereskedelem. Olyanféle kereskedelmi góc lett, mint Vasban Jánosháza. Az áramlás ma is egyre tart és a sajátos társadalmi és egyházi eltagozódás, a többrétű lelkiség máig sem forrott egységes lelki arccá. — A miéinkről mégis mit írjak? — Amikor erre gondolok, elszomorodom. Bogárdon mindig „néhányan“ vagyunk. A jó öreg Habermayer Matyi bácsi — akinek ősei találták fel sok esztendővel ezelőtt Kocson az „úri kocsit“, már megismerkedésünk idején fölemelgette előttem reszketős, öreg ujját és elmagyarázta, hogy addig csináljunk valamit, amíg „mi öregek élünk“, mert mi még tartjuk az ősi örökséget, de a fiatalok „nem vevék át“. Azok közül ki erre, ki arra ... És tényleg tapasztalnom is kellett, hogy a gyülekezetnek nincs fiatalsága. Jóllehet Haniffel Sándor elődöm filiává szervezte Bogárdot, nem lehet beszélni „gyülekezetről“, csak felelősségteljes, lelkes csapatról, mert a fiatalok ki erre, k’ arra... Pedig pásztoruknak, a messzi Beledből származott, jó vasi lélekkel csordultig töltekezett pásztoruknak vagy 200 lelket kellene terelgetni az evangélium Élő vizéhez. De hol van ez a 200 lélek? Miként az öreg Matyi bácsi mondá, ki erre, ki arra ... Hová gurulhattak el ebben a csupa közökből álló, zeg-zúgos városkában az evangélikus testvéréletek annyira, hogy nem is látszanak? Tehát: 1895 óta a mai napig 140 olyan házasság köttetett, amelyben az ev. név szerepel. A megoszlás a következő. A 140 házasságból tiszta pár, amelyben vőlegény, menyasszony evangélikus — 5. Megegyezés nem történt 82 esetben. Szükséges azonban megjegyeznem, hogy ebből nagyon sok a ref. féllel kötött házasság, amelyben a gyermekek reverzális nélkül is reformátusokká neveltettek. Pl. A napokban állt előttem Szénási Erzsébet a vőlegényével. Ki akarok térni — kezdte el a mondókáját, mert reformátusnak neveltek és a vőlegényem is az. Amikor pedig Pállfi Mihály testvérem Kiss Dániel ref. lelkész úrral beszélt erről az esetről, tőle is azt a választ kapta, persze református lesz, hiszen annak neveltük. Egy másik eset: bejön hozzám kivonatért egy pilóta. írom az írásait s látom, hogy a lánytestvére evangélikus. Valami Tolnai nevezetű jó iparos család fia ez a pilóta. Dehát ő csak arról tud, hogy a húga katolikus. Aztán folytathatnám, a fiatalság ki erre, ki arra... De menjünk tovább! 1895 óta a 140 házasságból 17 esetben adatott reverzális a mi javunkra. Ha az 5 tiszta párt is hozzászámítjuk, 22-re emelkedik azon házasságok száma, amelyekben fontos volt, szem előtt volt legdrágább örökségünk, evangélikus hitünk. Az ellenünk adott reverzálisok arányszáma így alakul. A r. kath.-ok 21 esetben s ref. atyánkfiái 15 esetben vettek ellenünk reverzálist. Ha végigszalad szemünk e szomorú számokon, megértjük a már idézett vigyázó mondatot: „Addig csináljunk valamit, amíg az öregek élnek, mert a fiatalok ... ki erre, ki arra ...“ A felsorolt számok ítélete akkor is súlyos lenne, ha Bogárd szórványéletet élne csupán, de Bogárd filia, össze van épülve az anyagyülekezettel, Sárszent- miklóssal, „szem előtt van“, tehát a pusztulás kétszeresen lesújtó. Ügy néz ki a sárbogárdi evangélikus- ság helyzete e számok fényében, mint tarolt csatatér, ahol maroknyi csoport sszertejár és nézegeti, kérdezgeti, lehet-e itt még valamit csinálni? Eszembe jut, hogy amikor Lehel vezér utoljára fújta meg kürtjét, úgy érezte, hogy elveszett minden. Látta vitézeit megnémult ajakkal, üvegesedő szemekkel s utolsó kürtszava olyan szomorúan szállt az Isten ege alatt, mintha nem lenne jövő. Pedig még új hajnalok pirkadtak reánk és századokon át egyre jobban terebélyesedő magyar életfát csókolt a tűző napsugár! * Sokan és sokfelé láttatok engem, kedves olvasóim, szerte ezen a csodálatos földön, amikor Barlahida szívével bolyongtam szerte. Ugye nem voltam soha vészmadár? Hát most lennék, amikor még csodálatosabb, még nagyobb előttem az én Megváltóm, akiben érdemes volt bízni? Utamközben a szomorúságokat, kishitűségeket, hűtlenségeket által léptem és a csüggedők, jajtkiáltók előtt szánó mosolyra nyílt az ajkam, mert tudtam és tudom, hogy Isten nagy jövőt szánt az Ige egyházának és az Úr nem tervez hiába ... Aki ezt a cikket olvasta, kérem, szenteljen figyelmet a következő írásomnak is, mert abban szeretnék beszélni arról, milyen csodálatosan dolgozik, tarolt csatatereken az Isten. S amit ő akar, megcselekszi! Hiszitek ezt? Jakus Imre. Újabb Bíbiía-iordítások. Lapunknak egyik számában a magyar bibliafordításról emlékeztünk meg, s közöltük azokat a bibliafordításokat, melyek magyar nyelven szólaltatták meg Isten igéjét. Mivel közleményünk csak a 18. század végéig megjelent fordításokat sorolta fel, most folytatólag közöljük az alábbiakban az újabb fordításokat, megjegyezvén, hogy ezen felsorolásból a róm. kát. bibliafordításokat kihagyjuk. Í841-ben Ballagj Mór Mózes 5 könyvét fordította magyarra eredeti héber nyelvből. 1870-ben Kámory Sámuel pozsonyi evangélikus tanár az Ó- és Újszövetséget fordította le és adta ki. 1882-ben Győry Vilmos az Újtestá- mentumot fordította le. Legújabb bibliafordítások a következők: 1925-ben Masznyik Endre pozsonyi evangélikus theológiai igazgató Újszövetség-fordítása, illetve kiadása. Raffay Sándor evangélikus püspök Evangélium-fordítása. 1930-ban Czeglédy Sándor ceglédi ref. lelkész Újszövetség-fordítása jelenik meg. 1938-ban Czeglédy Sándor ceglédi ref. lesz az Ótestámentumot és Raffay Sándor budapesti evangélikus püspök az Üj- testámentumot fordítja le, illetve együttes kötésben adja ki. E két utóbbi fordítást a Brit és Külföldi Bibliatársulat hivatalos használatra is kiadja. Egy nappal későbben lesznek a lelkészkonierenciák! D. Kapi Béla püspök és D. Raffay Sándor püspök ezúton is értesítik a lel- készi kart, hogy a két összehívott konferencia ideje közbejött okok miatt egy nappal eltolódik. Az eredetileg április 24.-re kitűzött világnézeti konferencia április 25.-én, az eredetileg április 25.-re kitűzött MELE-konferencia pedig április 26.-án lesz. Egyébként a konferenciák rendje változatlan. Gondolatok a presbiter feladatairól. Szalay István egyházmegyei felügyelő presbiteri konferenciát megnyitó beszédéből drága gyöngyszemekként csillogtak elő ezek a gondolatok. Ügy látjuk, jó szolgálatot végzünk, ha olvasóinknak ezeket továbbadjuk. A presbiter az egyház katonája. Micsoda katona az, aki nem hisz a zászló igazságában, melyre felesküdött? Ér-e valamit az a presbiter, aki nem hisz Istenben és nem teljesíti azt a kötelességet, melynek végzésére vállalkozott!? s Keressük meg vasárnaponként a presbiterek padjait a templomban. Tele van- nak-e, vagy üresek ezek a padok?! Az a gyülekezet, melynek presbiteri padjai üresek szoktak lenni, halott gyülekezet. Annak a gyülekezetnek presbiterei el- tékozolják a rájuk bízott értékeket. * Jó lenne, ha a presbiterek családjában nem lepné be a por azt az öreg Bibliát, melyet őseink annyi szeretettel olvastak, hanem megtalálná benne minden presbiter az ő szolgálatának a szabályait. Rádöbbenne arra, hogy ő a rábízott értékek sáfára. * Minden presbiternek tanúbizonysággá kell válni, hogy ő Jézus tanítványa. Tanúbizonysággá kell válni az Isten iránti “hűségben, a másokért való munkában, a szeretet gyakorlásában, hogy meglássa mindenki, hogy a hitnek van világmeggyőző ereje, hogy a szeretet és jóság diadalmasabb erő, mint a gyűlölet. * A presbiter feladata elsősorban a hitélet építése és védelme. Még amikor anyagi ügyeket tárgyal, akkor is a hitélet építését tartja szem előtt, s az ánya- gi javakat is a lelki élet alátámasztására fordítja. * Az egyháznak hívő presbiterekre van szüksége és nem látszatemberekre. Bátor, meg nem alkuvó emberekre, akiknél a hit nem külső kapcsolat, akiknek a
