Harangszó, 1939

1939-06-18 / 25. szám

1939. június 18. HARANGSZÓ roi Kevés a presbiteri konferencia. Lezajlottak az ez évi egyházmegyei konferenciák. Most egy évig nem lesz rá gondunk. Pedig bizony ez nem jól van! Hallottunk egy pár szép előadást. De amit hallottunk meddig marad meg em­lékezetünkben? És akik hallották meg­értették-e, különösen kik az előadás alatt szundikáltak. Mert szundikáltak nem csak a mezei munkában megfáradt gazda presbiter testvérek közül többen; hanem a lelkész urak közül is egy pá­ran. Nem tudom, hogy az előadók szá- moltak-e azzal, hogy gondosan, alapos felkészültséggel összeállított, de kissé hosszúra nyúlt beszédeik hamar elpáro­logtak kevesebb tudomány részére be­rendezett koponyáinkból. E konferenciákon sokat harcolnak az új eszmék ellen. Nézetem szerint ha új élet utakon akarunk járni, akkor nem lehet teljesen szembe helyezkedni az új eszmékkel sem. Mi gyermek korunk­ban zötyögős szekéren döcögtünk egyik faluból vagy városból a másikba. A mai kor gyermeke már repülőgépen száguld országokon és tengereken keresztül. Ha mi az új eszmékkel szemben harcolni akarunk, azt vesszük észre, hogy a ro­hanó élet szekeréről lemaradva, az út porában eltaposva fetrengünk; mások pedig az új élet sasszárnyain a magasba emelkednek. Mi a szentirás alapján állunk. Abból sem elvenni sem hozzátenni valónk nincs. Egyedüli fundamentum, amelyen szilárdan megállhatunk. Ez azonban sze­rintem nem tiltja, hogy mi a mai kor kö­vetelményeinek megfelelő új élet lehe­tőségeit keressük. A jövőbe kell néz­nünk, bár a múltat nem tagadjuk meg. Azért fontosnak tartom, hogy presbitert konferenciát többször tartsunk, különö­sen olyan időben, mikor a földmíverő presbiterek kevésbbé vannak munkával elfoglalva. Gosztola József presbiter. Hűség. Az emberi léleknek egyik nagyon kedves virága a hűség. Szereti ezt a vi­rágot az Úr, mert hiszen ennek jutalmá­ul ígérte az örökéletet. Mi is az a hűség? Szeretni azt, aki téged viszontszeret, aki minden jóval el­áraszt, aki megvéd a szenvedésektől, megpróbáltatásoktól? Ragaszkodni ah­hoz, aki kézenfogva vezet, hogy el ne tévedj, aki teleszórja utadat rózsákkal, hogy soha meg ne ismerd a tövisek mérgét? Ez talán a hűség? Nem testvé­rem! Ez még nem hűség. A hűség pró­bája a szenvedés. Ha megsebez az, akit szeretsz, ha porig aláz, ha mérgezett nyíllal halálra sebzik szívedet s te meg­bocsátasz neki, te még ezekután is sze­reted, akkor testvérem elmondhatod, hogy tudod, mi a hűség. Nézz Krisztusra! Útja tövises; előre tudja, hogy nem lehet más célja, mint a Golgotha, hogy el kell szenvednie a leg- gyötrelmesebb, legkeserűbb kínokat ár­tatlanul, mások, az egész emberiség sú­lyos bűneiért és nem inog meg hűségé­ben. Pedig jól tudja, hogy mindezt Aty­ja akarja, aki pedig megóvhatná őt a szenvedéstől s mégsem távolodik el tő­le, hanem híven szereti s alázatosan hajtja meg fejét az ő szent akarata előtt. Igen! Krisztus hű maradt mindha­lálig, mert tudta, hogy csak így támad­hat fel örökéletre. Testvérem! Előtted van a dicső pél­da. Egy szent, egy igaz élet elszenvedte a legnagyobb gyötrelmet, a kereszthalált és mindvégig hű maradt. Tudsz-e hát te is hű maradni Hozzá, belátod-e, hogy bármennyi gyötrelemben legyen is ré­szed, mindez csak parány az ö fájdal­mához képest, mert ő szent volt, te pe­dig bűnös vagy? Az ő hűsége legyen példaképed a megpróbáltatás napjaiban, mert csak így győzheted le a kísértőt s így remélhe­ted, hogy az ö ígérete valóság lesz majdan életedben. D. E. Ezt a szeiecsent lopáson kapták. A törzs törvényei szerint kezét levágták. Sőt mi­vel hazudott is, ajkát megcsonkították, íme milyen nagy szükség van a keresz­tyén misszióra. Nem azért, hogy a benn­szülöttek büntetlenül lophassanak és ha­zudhassanak, hanem, hogy ne lopjanak és ne hazudjanak. Dunaföldvár ünnepe. Bensőséges, szép ünnepe volt Szent- háromság vasárnapján a dunaföldvári evangélikus gyülekezetnek. Ekkor avatta fel 2500 P-ért vásárolt új orgonáját. Fél 10 órakor már tele templom várta az ünnepélyes istentisztelet megkezdé­sét. Jer, dicsérjük Istent kezdetű ének­kel vette kezdetét az istentisztelet, me­lyet a régi kis harmónium kísért. Fábián Imre sárszentlőrinci belmissziói espereg a 103. zsoltár 1, 2. verse alapján avatta fel az új orgonát. Utána felhangzott az új orgona akkordjai mellett az Erős vár a mi Istenünk 1. és 2. verse, mely sok könnyet csalt ki a szemekből. Luk. II. 14. verse alapján szívhezszólóan beszélt az esperes az új hangról: az isteni hang­ról, melynek melódiája töltse be az egész emberiség szívét. Igehirdel .'s után a „Move" férfikara énekelte Bet'.hoven: Isten dicsősége című magasztos énekét Fördős Kálmán ref. tanító, karnagy ve­zetésével. Az orgona hangja azután bűn­bánatra hívta az emberi lelkeket. A 308. ének 1. versének elhangzása után Csaby József helyi lelkész úrvacsorát osztott. Ürvacsoraosztás befejeztével Fábián Im­re belmissziói esperes beiktatta hivata­lába a szórványból megválasztott pres­bitereket. Az énekeket Kinkel György paksi és Németh Lajos helyi kántortaní­tók vezették. Az ünnepélyt díszközgyű­lés követte, melyen Tomka József fel­ügyelő köszönte meg az esperes úr szol­gálatát, mellyel gazdagította a gyüle­kezetét. A helyi lelkész pedig ismertette az orgona történetét és köszönetét mon­dott elsősorban a Nőegyletnek, melv 1230 pengős adományával elősegítette az orgona beszerzését. Továbbá megkö­szönte azoknak a nőegyleti tagoknak a buzgóságát. akik fáradságot nem is­merve gyűjtöttek úgy helyben, mint a vármegye területén. Végül köszönetét mondott mindazoknak, akik szíves ado­mányukkal hozzájárultak az orgonához és ezzel lehetővé tették e kis gyülekezet számára, hogy „A dicsőség örök kirá­lyát“ ének és orgonahang mellett áld­hassa a gyülekezet. Délután 3 órakor gyülekezni nan vette kezdetét, melyen „Az evangélikus ember mint Krisztus tanítványa" címmel a) aki tanulja a Krisztus evangéliumát, bt aki elfelejti a világ evangéliumát, c) aki vallást tesz Krisztus evangéliumáról, előadást tartottak Csabv József helvi, Dalotai Gyula hartai és Tomka Gusztáv bonvhádi vallástanár lelkészek. Este 7 órakor vallásos-est kezdődött, melyen Thüringer Lajos paksi lelkész írásmagyarázatot, Tomka Gusztáv val­lástanár pedig ,,A világ fiai és világos­ság gyermekei" címmel előadást tartott. Emelte a vallásos-est áhítatát Székely Lászlóné szentantalfai Nagy Lajos ny. esperes alkalmi versének elszavalásával, Palotai Gyula hartai lelkész saját al­kalmi költeményének előadásával, Welt- ler Jenő kelenföldi karnagy orgonaszá­maival és Onódi Zoltán szólóénekével. Az egésznapos ünnepélyen szép szám­mal vettek részt református és katolikus testvéreink is. Istené legyen a dicsőség és a hála, hogy ezt a szép ünnepet szerezte. OLVASSUK A BIBLIÁT A keresztyén ember ... Június 18. Gyermek Róm. 8:14—16. Atyját szereti. Ez teszi minden más em­bernél különbnek. Örömben, bánatban magafelett érzi mennyei Atyjának reá­vigyázó, értedobogó szívét. Hozzá nem gyáva félelem, hiszékeny babona, hanem gyermeki szeretet fűzi. Az Atya iránti szeretet életének irányítója, szabályo­zója. Ez tartja vissza durva bűnöktől. Ahogy a földi atyának a gyermekei is, ha azok épérzékűek, nem azért óvakod­nak a rossztól, mert félnek az atyjuktól, hanem azért, mert szeretik őt és nem akarják megszomorítani a szívét. Ez a szeretet oltalom, és csodálatos erő a ke­resztyén ember életében. Szigorú büntetés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom