Harangszó, 1939
1939-01-15 / 3. szám
1939. januárié. HARANGSZÓ 23. Szülőföldem szép határa. Irta: Szende Ernő. Igen. Én is azt kérdeztem tizennyolc éven át, hogy meglátom-e vala- liára? Lesz-e az isteni kegyelem oly nagy irányomban, hogy láthassam még egyszer szülőfalumat, ahova ezernyi édes emlék köt? Láthatom-e az iskolát, amelynek egyik faragott padjában ültem egy éven át? A templomot, hol a zünidőben oly sokszor dicsértem az Istent? És látom-e még a kedves ismerős ircokat, akik lelkem mélyén élnek? Látom-e még beteg édes anyámat, ott élő húgomat, előttem ismeretlen gyermekeit s özvegy húgomat, ki most is idegenben él, elszakadva elhunyt férjétől, kis lánykájától? S mondhatok-e imát rég elhunyt testvéreim s a tizennyolc év alatt elhunyt vitéz hősi öcsém, sógorom s kis öcsém sírjánál? S rábo- rulhatok-e édesatyám sírjára, akinek -u'rhalmáról csak egy maroknyi föld van nálam, amit édesanyám szeretete hozott hozzám, hogy majdan egykor vetem pihenjen az édes hazai földben? Megannyi sok-sok kérdés, amelyre hosz- zú tizennyolc évi várakozás után részien megkaptam a feleletet, mert az Is en végtelen jósága kiáradt rám és szeretteimre. Hónapok alatt egy levelet kaptam. Ueteg édesanyám. Látni szeretne. De lem mehettem. Irredenta színdarabjaim ismerték a csehek. És katonaszökevény voltam a szemükben, mert Pozsonyban voltam katona. Ezért nem mehettem ei i temetésekre. S most beteg édesanyám ár s 'én nem repülhetek ölelő karjai <özé. Óh Istenem! Hogy fájt ez, ha lát- lam egy-egy gyermeket menni az utcán íz édesanyjával! Keseregtem, bíztam, eménykedtem Isten csodálatos útjában, ímely hazavezérelhet,.. S az isteni csoda megtörtént. A Felvidék drága földjének egy darabja a nienk lett. Szülőföldem szép határa? Igen, meglátlak nemsokára! Nemeska- ial a mienk lett. Szeretteim sírja enyém ett. Egyedül öcsém pihen még a rab- ág földjén. Jött a levél, siessek haza. Hát siet- iem. Elbúcsúztam az iskolai kis gyü- ekezettől. Az egyik kislány kiállt a pa- lok elé. Imakönyv a kezében. Imádkoznunk a beteg édesanyáért. Imádkoztunk és sírtunk. Kis szívük áldást kívánva locsátott az útra. Másnap útra keltem családommal, (ét itteni katona földivel mentünk, kik zabadságuk leteltével vonultak Komá- omba. Az úton élményeikről, tapaszta- ataikról meséltek. Meglett korú embe- ek, kik családot, sőt az egyik súlyos »etegségen átesett feleséget hagyott >dahaza. De mégis örömmel mentek őr- íelyükre, mert a haza hívta őket. Vonatunk átrobogott a hídon s ott •oltunk a felszabadult Komáromban. Lászlók erdejét lobogtatta még a téli -zél.. Aztán következett Alistál, hol a pos- ára kirendelt leányomat kerestük fel. — Magyar kislány, magyar kislány! Mi is magyarok lettünk! — így üdvözölték odaérkeztekor a magyar testvé- ek. S hogy megtudták, hogy én is felvidéki vagyok s édesanyámhoz utazom, i református lelkész autóján akart elvinni Dunasjerdaheiyig. Egy földbirtokos meg egész hazáig. Hát ezen mentünk. Pozsonyeperjesnél keltünk át kompon a Kis-Dunán. Sok községen mentünk keresztül, de sehol névtábla. Egyedül Hidaskürt községháza viselte a feliratot még a régi jó időkből. Az út mentén jobbra-balra látszottak a telepesek házai. Mind új, piros cserépzsin- delyes házak. Jó egy óra múlva Ga- lánta felé közeledtünk. Messzire kimagaslott a templom kettős tornya, az Eszterházy kastély négyemeletes bástyája s a csehek által épített irdatlan magas gabonaraktára. (Ilyent többet is láttunk az úton!) Istenem, hogy megváltozott Galánta! Szinte eltévedtem. Alig bírtam tájékozódni, merre is menjünk Nemeskajal felé? Már az odavezető úton rohantunk, még akkor is kételyeim voltak. Azelőtt az út mentén fűzfák, akácfák sorakoztak, most meg csupasz árok húzódott az út két oldalán. Végre a kajali temető mellett suhantunk el. Fátyolos szemem végig siklott rajta. Hol, merre pihen atyám, sógorom? Befordultunk a faluba. Hogy megváltozott az is! Egész utcák épültek ott, ahol gyermekkoromban fürödtünk. A templomunk, iskolánk mellé ériünk. Hála Isten, megvan mind a kettő, a tanítólakás, iskola pazar kivitelben marad el mögöttünk. Még egy-két perc. Az autó megállt. S a következő pillanatban ott csüngtünk az édesanya keblén. .. Mit mondjak még? Még aznap délután ott álltunk édesatyám és szeretteim sírjánál... Tekintetem végig futott a fejfákon. Sok ismerős név meredt reám némán. Elmentek, elpihentek... Megjött karácsony estéje. Megszállás alatt lakó özvegy húgom is megjött. Így a hosszú éveken át szétszakadt család együtt örvendezett a kis Jézuska születésének. S másnap édesanyám s két 'Deteg rokonom odahaza, mi többiek meg az Úr házában éltünk az Ür szent vacsorájával. Valamikor ott éltem vele először s most másodszor feleségem, gyermekem s két húgommal. S a szentségeket fiam szolgáltatta ki. Áldassék érte az Or neve ... SZERKESZTŐI ÜZENETEK Többeknek. Akik csekklapon vagy levélben áldást kívántak az új esztendő munkájához, — mivel levélben külön-kü- lön nem válaszolhatunk, — ezúton mondunk viszonzó szeretettel hálás köszönetét. — Felvidéki. Úgy halljuk, hogy az illető férfiú nem kapja meg az állampolgárságot. — Sz. A. Btompaháza. A bélyegküldeményt köszönjük. — K. L. Révkomárom. Bizonyos, hogy a zsidókérdés lényege vallási kérdés. Átok veri ezt a fajt azóta, hogy nagypéntek reggelén tajtékzó dühvei azt mondták Pilátusnak az Isten Fiáról: „Az Ö vére rajtunk és a mi fiainkon ...“ Azóta szüntelenül kergeti őket a Krisztus gyilkosság átka. — M. J. Szügy. A bélyegküldemény megérkezett. Köszönet Ugyanez szól özv. G. J.-né unokájának is. — Sz. Z. Miskolc. Elfogadjuk. KIADÓ HIVATALI ÜZENETEK D. V.-né Bpest. Előfizetését 1939. ápr. 1.-ig rendezte. — R. I. Sárvár. 1938. dec. 31.-ig. — R. J. Csesztreg. 1939. ápr. 1.- ig. — Z. I. Bpest. 1938. dec. 31.-ig 2 P a hátráléka. — T. L. Mérges. Hátráléka 1938. év végéig 4.80 P. — R. N. Irsa. Hát- rálékát 1938. nov. 1.-ig rendezte. — H. I. Nagykanizsa. Előfizetését ápr. 1.-ig rendezte. — R. J.-né Veresegyház. Ápr. 1.-ig. — G. P. Alag. A beküldött összeggel 1938. dec. 31.-ig rendezve. — Dr. Róna E. Bp. Folyó év végéig rendezve van. — S. L. Hács. Július 1.-én. — Gy. L. Szarvas. Most ápr. 1.-ig rendben van. — B. I.-né Veresegyház. Április 1.-ig. F. .1. Somogyszob. 1938. dec. 31.-ig. — Özv. H. L.-né Körmend. Előfizetését rendezettnek tekintjük. — K. S. Fehérvárcsurgó. —• 1938. dec. 31.-ig rendezve. — K. L. Ujmalomsok. Folyó év júl. 1.-ig rendezve. MAGYAR GAZDA Terményárak. Búza 20.10—20.70, rozs 14.15—14.35, takarmány árpa 15.75— 16.3Ö, sörárpa 19—20, zab 18.65—18.90, tengeri 13.30—13.40 P métermázsánként. Sertésárak. Szedett sertés la. 90—92, 11a. 82—86, Illa. 72—78, angol tőkesertés 92—94 fillér kg-ként. Előfizetési felfyivás. Felhívom a Protestáns Országos Árvaházban nevelkedett árvatestvéreimet és minden protestáns hittestvért, hogy szíveskedjék levelezőlapon megrendelni „Aranyhid az örvény telett." című, kb. zOO oldalas regényemet, mely az árvaházi élettel és négy árvanövendék sorsával foglalkozik. A regényt Brocskó Lajos, volt igazgató áldott emlékének ajánlottam. A könyv ára 3 pengő lesz, de a tiszta bevétel 25 százalékát a Protestáns Országos Arvaháznak engedem át. Megrendeléseket az alábbi címre kérek: Breuer Oszkár evangélikus leikés: Kardoskut, Csongrád megye. 1—3 HARANGSZÓ PERSELYE. A kővetkező adományok folytak be: özv. Schneider Lajosné Esztergom, Czéh Pál Sándor Budapest, Klenner Rezső Soltvadkert, Ambrus József Celldő- mölk, özv. Szekér Jánosné Siófok, Szabó József Celldömölk, Matyikó Ferencné Fornádpuszta, Nemes Károly Boba, Szut- ter Dániel Pápa, Varga Sándorné Sárvár, Biró Pál Rákospalota 10—10 fillér. — Klement Mária Budapest, Péceli József Kisújszállás 12—12 fillér. — Szabó Rétemé Keszthely 16 fillér. — Felső Takács Sándor Sikátor, Nagy Terézia Budapest, id. Németh Sándor Rábcakapi, Szakács János Pápa, vitéz Répcevölgyi Dénes Kaposvár, özv. Nemes Jánosné Ba- ia, Kutasy Gábor Alsóság, özv. Nitsinger Fülöpné Budapest, Hütter Károiyné Hidas, Kovács Bálintné Rábcakapi, özv. Szalai Gáborné Bábonymegyer, Krafft János Pécs, Mészáros Lajos Répcelak, Szalay István Barlahida, Schulek Tibor Budapest, Kun Mária Kiskunhalas, id.
