Harangszó, 1939

1939-06-11 / 24. szám

1939. június 11. HARANGSZÓ 193 Bálint versei, a Tököly és Rákóczi korok vitézei zengik a protestáns korálokat s termelik a szebbnél-szebb dalokat. Azok az idők a magyarságnak is a felszaba- dultság küzdelmes, de örömteli idei vol­tak s minden daluk mélyből fakadt érzések nemes vonalú, tömegéneklésre igen alkalmas, a korái felépítésével ro­kon, strofikus formába öntődött. Sőt az evangéliumi vallásosság annyira átszőtte a magyarság világi életét, hogy sok­szor nincs is határvonal a népdal és egy­házi dal között. Egyházi dallamokra énekelnek hazafias szöveget s viszont egyházi énekeink közé bevonulnak a magyar nép lelke mélyéről fakadt isme­retlen szerzők szélfútta, viharrázta, szívbemarkoló szép magyar dallamai: a Jövel Szentlélek Isten, Eltévedtem mint juh, Emlékezzél, mi történék, a börtönének 1664-től: Mintha szárnyon szállna, a Gondviselő édes Atyám, a Jö­vel Szentlélek Úristen és a többiek, ahogy sorban bevonulnak, illetőleg meg­jelennek már a 16. század közepén a két protestáns egyház közös használatára szerkesztett első énekeskönyvekben is: a „Gálszécsi István, Székely István, Hu­szár Pál, Heltai Gáspár, Szegedi Ger­gely Melius Péter, Bornemisza Péter, Gönczi György“ (Kertai) énekeskönyvei­ben. De a magyar nemzet történelmében is lezárult ez az énektermő korszak, , mely talán a korái kölcsönhatása követ­keztében a koráihoz hasonló tömörség- i gél, súlyos néhány mondatban, szobor- t szerű mintázásban alkotta a népdalt. A | szűkszavúság, a lényeg egyszerű és kiasz- 1 szikus kifejezése, a kertelés nélküli vas­kos őszinteség magyar őstermészet, amely jóleső érzéssel találkozott a re­formáció szülötte egyházi énekkel s al- i kotta hatása alatt azokat a tömör szép­ségű dalokat, amelyeket a későbbi ro- ’ mantikus, újromantikus korok és a leg­újabb kor felszínes daltermésének zör­gő avarja egészen eltemetett. A protestáns egyházaknál, de fő­képpen az evangélikus egyházaknál minden magasabb művészet kiinduló pontja, alapja és főtémája: a gyüleke­zeti énekdallam, akár a kórus-művésze­tet, akár az orgonazenét nézzük. A ma­gyar zenetörténet legpjabb fejezete mintha csak utánozni akarná: ugyanerre az alapra helyezkedett. Az ősi népdalt dolgozza fel kórusokban, zenekari és hangszerkompoziciókban és soha nem látott nagy sikere igazolja, hogy a leg­helyesebb útra lépett a magyar zene- j szerzői gárda. Mindaddig, mig a magyar zenemű­vészet alkotó művészei megelégedtek azzal, hogy művészetük alapjául a fel­színes, magyaroskodó, az avar fölött szálló új magyar dalt tették: csak helyi sikerekre tehettek szert. Mérhetetlen kár, hogy a Mosonyi Mihályok, Erkel Ferencek. Liszt Ferencek és a többiek nem nyúltak mélyebben a magyar avar­ba! Hol lennénk ma már, ha egy évszá­zaddal előbb virágzik az a magyar ének­kultúra, amelynek manapság tanúi le­hetünk. Mert jött két lánglelkű ma­gyar: Bartók és Kodály, kik teljes mű­vészetüket a nép zenéjére akarták épí­teni, de nem nyugodtak addig, amig az ősi magot meg nem találták. Előásták az avar alól a népi műremekeket s mű­vészi mezbe öltöztették és ma az egész világ irigyel minket e kincsért, amely­nek felkutatása ma is tart s amely ma­gyar népzene-mentő munkából a pro­testáns egyházak is kiveszik részüket. Utalok itt a református Lajtha László, Árokháty, Gárdonyi s az evangélikus Kapi-Králik és Schulek Imre munkás­ságára. Egyházaink nem szűnnek meg keresni, kutatni a hősi korokban az egy­házba kapcsolódott nemzeti dalok után. amelyeket ismét énekeskönyvekbe. iktat­nak, hogy magyar földből fakadt ál­dott és véres évszázadokkal megszen­telt dallamokkal zengjék a hívek Isten dicséretét. Folytatjuk. A KIS SZOBÁMRÓL ... A kis szobámról nem énekeltem még, Ahol a lényem beitta A bútor, a fal, a padló, a szék... A kis szobámról nem énekeltem még. Most fent lakom két emelet — S elnézhetek a tetők felett, Közelebb kerültem a csillagokhoz, Eltávolodtam az utcaportól. Régebben ott laktam, mélyen Az utca szintién, a templom tövében. S bár rácsos volt az ablakom fája, Benézett a szegényember árnya! S most fent lakom a csillagokhoz közel, A tetők és ereszek felett nézek el S mégis érzem, hogy akkor mélyen. Magasabban voltam a templom tövében. Balikó János. /lpró történeteic. Isién nevelési módszere. Gyermekek játszanak az utcán. Mi­kor már nagyon elfajul a játék s vere­kedéssé válik, odamegy egy férfi, meg­ragadja az egyik gyermeket s alapo­san elveri. Egy szemlélő felháborodik ezen az igazságtalanságon s igy szól: „Miért csak azt az egy gyermeket veri meg? A többi még rosszabb volt!" — „Mert ez az én fiam", volt a válasz. Isten vezet. Egy gőgös hitetlen ember azt mond­ta. hogy ő nem énekelne a templomban, hisíen úgy sincs Isten. — Nyelvrákot kapott. Halála előtt odahivatta a gyü­lekezet legjobb énekeseit és suttogva arra kérte őket. hogy énekeljenek szép, Istent dicsérő énekeket. OLVASSUK A BIBLIÁT Mennyben van . .. Junius 11. A mi jutalmunk. Máté 5:12. A keresztyén vallás azért áll min­den más vallás felett, mert az a menny­országról szóló evangéliom. Nem földi szerencsét, örömöt hirdet, hanem a hí­vők minden boldogságát e szóban fog­lalja össze: mennyország. Ennek min- denekfelett való keresését ajánlja az Ür. Pál is hasonlóan figyelmeztet: „az oda- felvalókkal törődjetek!" A keresztyen ember minden törekvése ég felé törek­vés. Nem haszonért, emberek elismeré­séért cselekszik, tűr, szenved. Nem föl­di igazságszolgáltatástól vár elégtételt a rágalmakért, szidalmakért. Minden tettében, minden nyomorúságában az a bizonyosság vezeti, erősíti, hogy reá ér­demtelenre bőséges jutalom vár a mennyekben. Június 12. A mi kincsünk. Máté 6:20. Jézus ellenségei arra magyarázzák ezen szavait, hogy ő teljesen megtagadta, meggyűlölte a világot. Követőit lusta­ságra, tétlenségre neveli. Jézus nem gyűlölte az élet szépségeit, a föld javait, de Isten ajándékának tekintette, azon­ban soha sem hallgatta el, hogy ezek éppen az ember miatt átokká lehetnek. Ez igéjével is figyelmeztet a vagyon, a kincs veszedelmére. A vele kapcsolatos gondokra, bajokra. Nyugodtabb álma van a szegénynek, mint a kincsei miatt szüntelenül rettegő gazdagnak. Ha Isten földi kinccsel megáldott, mint eszközt használjuk fel arra, hogy általa gyűjt- sünk romolhatatlan kincseket. Rajta ke­resztül mutassuk meg hálánkat, szerete- tünket mennyei Atyánk iránt. Állítsuk a földi kincset az ő országának a szol­gálatába. Junius 13. A mi nevünk. Luk. 10:20. Tökéletes oltalmat jelent ez a mi szá­munkra. Minden újszülött gyermeknek a nevét azonnal beírják az anyakönyv­be. Ez nem csak a lélekszám nyilván­tartása szempontjából történik, hanem azért is, mert a város, az állam csak igy tud oltalmat nyújtani az ő polgárainak. Ha tud róluk! De tud-e tényleg oltal­mat nyújtani nekik? A mi nevünk fel van írva a mennyekben. Ez tökéletes ol­talmat jelent mi nékünk. Az Isten tud rólunk, név szerint, személy szerint. Ez örök fennmaradást is jelent a számunk­ra. A márványba vésett nevet lemossa, lemarja az idő, a szívekbe írott nevet is eltemeti a feledés, de a mennybe fel­írt nevet nem törli el semmi és senki sem. Megmarad örökké! Dicsőség Isten­nek, hogy neveink fel vannak írva nála. Junius 14. A mi polgárságunk. Fi- lippi 3:20. A polgárjogára mindenki so­kat ad. Valamikor Pál apostol is hivat­kozott rá, amikor Filippiben igaztala- nul megvesszőzték. A mi országunk a mennyben van, ott van a mi polgársá­gunk is. Ez azt jelenti, hogy a menny­ország kormányzása alatt állunk. Krisz­tus a szívek Királya rendelkezik velünk. A világ gyermekeinek gondolkodását elhatározását sok minden befolyásolja, a hívő ember életének iránytűje az Isten akarata. Részesül Királyának a dicsősé­gében, hozzá hasonlóvá lesz. Polgárjo­gával járó minden kiváltsága, előnye ebben az igében van összefoglalva: „minden a tiétek, te pedig a Krisztuséi vagytok.“ Junius 15. A mi reménységünk. Kol. 1:5. A reménység tanít a jövőbe látni. Minden törekvés rugója. Az emberi lé­lek mindennapi kenyere. A reménység kialvása egy emberi szívben egyet je­lent a halállal. Azért minden embernek van reménysége, még a pogánynak is. A keresztyén ember reménysége a mennyben van. Forrása az Isten hatal­ma és örök Igéje. Csak a keresztyén ember kiváltsága az, hogy reménységé­vel az Istenre támaszkodhatik. És ép­pen ezért a keresztyént csalódás soha nem érheti. Nem földi dolgokban re­ménykedik, amelyek mind ideigvalók, de Isten változatlan szeretetében, örök igé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom