Harangszó, 1939

1939-03-19 / 12. szám

1939. március 19. MAGYAR GAZDA Kár—kár - kár! — A vasúti kocsiban találkoztunk: — Adj Isten! — Szervusz! Meddig? — Csak a szomszédba, a szabómhoz. — Nagyszerű. Mint természetet is­merő szakembernek elmesélem egyik különös megfigyelésemet. Meghallga­tod? — Sőt! Kérlek, kezdj bele! — A múlt tavasszal nagyon sok csi- maszkár látszott a répában. Május kö­zepén egyre-másra mutatkoztak a her­vadó, fonnyadó répalevelek, annak a jeleként, hogy gyökerüket a csimasz rágja. Ugyanebben az időben egész nap szürke-kányák lepték a répaföldet s lát­szott, hogy valamivel foglalkoznak, va­lamit keresnek, szednek. Egyízben nagyon jól megfigyeltem a helyet, ahonnan elröppentettem őket. A hervadt, rágottgyökerű répa ott hevert, kitépve. A helye mint a tölcsér, kibővít­ve. Látszott a lyukon, hogy abban a cső­rükkel keresgéltek s ezáltal lett annak a fala tölcsérszerűen kibővítve s kisi­mítva. Tovább figyeltem a munkájukat s határozottan láttam, amint sétálgattak a répa között s észrevették, melyik ré­pának fonnyad a levele. Azt azonnal ki­ásták, utána a lyukban megkeresték a kukacot. Eggyel több ok, hogy ezeket a hasz­nos és okos állatokat megtűrjük a ré­paföldeinken s mérlegeljük, vájjon nem több hasznot tesznek-e mint kárt, ha az esetleges fiatal vadak pusztítását tesz- szük a mérleg másik serpenyőjébe? Hi­szen ilyenkor az apróbb vadak már az erősen fejlődő vetés között húzódnak meg, csak hajnalban, vagy alkonyaikor HARANGSZÓ jönnek nyíltabb helyekre, amikor a ká­nyák még nem kezdték meg az élelem­keresést. Tehát nem tehetnek bennük kárt. Természetismerő emberek előtt va­lószínű nem új, amit a kányákról el­mondtam, de nem teszünk vele kárt, ha ilyen munkájuk a gazdák körében is köztudomásúvá válik. — Mindenesetre érdekes amit me­séltél, s megfigyeltél, de néha egész mu­latságos csinytevéseket is véghezvisznek, amit meg én mesélek el neked: — Kivele! — Kertészünk a múlt tavasszal ká­posztát palántázott a répasorok közé. Mire befejezte, egész sereg szürkeká­nya sétálgatott a frissen ültetett palán­ták körül. Csináljanak, amit akarnak — gondolta. Másnap megnézte palántáit, hogy megeredtek-e? Még hírmondót sem talált belőlük. Hova az ördögbe let­tek? — tűnődött. Hisz a saját kezemmel ültettem őket. Jobban körülnéz, hát minden szál ki van húzva s ott hever a lyuk körül. A helyük meg úgy, ahogyan mondtad, tölcsérszerűen kibővítve. Tu­dod mik tépték ki? — Tudom. A szürke kányák. Ültetés után a palánták kissé meghervadtak, s a kányák a hervadó töveknél csimaszt sejtettek. Annyi logika azután még sem lehet a szürkekánya-koponyában, hogy minden hervadásnak nem csimasz az okozója. Kőszeg, 1939. február hó. N. N. Terményárak. Búza 20.20—20.90, rozs 13.80—14.20, tak. árpa 15.90—16.40, sör­árpa 18—19.25, zab 19.75—21.10, tengeri 14.70—14.80 P métermázsánként. Sertésárak. Szedett sertés la. 90—93, 11a. 86—89, Illa. 76—84, uradalmi zsírser­tés, páronként 340 kg-on alul 94 fillér kilogrammonként. 95. Ai Uj Idők című legrégibb és legelterjedtebb szépirodalmi hetilap, amely Herczeg Ferenc főszer­kesztésében jelenik meg, minden olvasóját 20 kötetes lexikonnal ajándékozza meg. A lexikon, amelyből eddig 5 kötet jelent meg, az ismeretek hatalmas kincsesháza. Egész könyvtár önmagában. Az Uj Idők negyedévi előfizetési dija 6.49 pengő. Cime: Budapest, VI., Andrássy-út 16. Magyar Lányok a legszebb, legérdekesebb, legrégibb szépirodalmi lap fiatal lányoknak, szer* kesztője: Tutsek Anna. Előfizetési ára negyedévre 4 P. Az előfizetők 160 P. kedve/ménnes ároo sze­rezhetik meg a Szászorszép Könyvek cimii regény- sorozatot. Együttes előizetési ára negyedévre 560 P Mutatványszámot kívánatra dijalanul küld a kiadó- qivata), Budapet, VI., Andrássy-ut 16. Az országos- hirü leánylap szerkesztője ma is az, aki megindi- otta: Tutsek Anna, a kiválló Írónő. As Én Újságom a legszebb, legrégibb képes gyermeklap, 6 12 éves fiuk és lányok kedves szó­rakoztatója, melyet Pósa Lajos alapított és szer­keszti Gaál Mózes. Minden szombaton jelenik meg. Előfizetési ára negyedévre 2 pengő. Az Én Újságom előfizetői 120 P kedvezményes áron fizethetnek elő a legnépszerűbb, legolcsóbb gyermekkönyvekre, Az Én Újságom könyveire. Mutatványszámot minden érdeklődőnek díjtalanul küld a kiadóhivatal, Buda­pest, VII., Andrássy-út 16. KECSKÉS JÁNOS szakiskolát végzett asztalosmester Györ-Gyárvaros, Munkas-u 29 Tervez és készít mindennemű asztalos munkát. i_4i Bünker Jozefin evangélikus leány­internátusa Budapest, Rákóczi-út 10. 11 3. Telefon: 1-346-10. Érdeklődőknek prospektust küldünk. 2—7 Ápolónő felvétetik április l.-re. Cím, válaszbélyeg ellenében, a kiadóhivatalban. 1—1 A fekete határ mentén-----­S zínmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 8 15. JELENET. Mimi: Hát azt hiszed, az urad ott ül majd folyton a szok­nyádon? Meg lesznek neki is a külön útjai, mikről neked nem kell tudnod. Utóvégre liberális világban élünk., vagy mi? Zsuzsi: Furcsa világ lehet ott a ti Bukarestetekben!? Mimi: Kis Páris. Talán még könnyebb., melegebb.., de mindenesetre nagyon kedves. Zsuzsi: Nem nekem való .. Mimi: Az igaz, olyan a véretek itt Erdélyben, mint az olvadó hóié. Szinte árad belőletek a hideg. Zsuzsi: A hegyek között kevés a napsugár. Mimi: Sok a lelkiismeret. Azért vagytok oly óvatosak. Semmit sem utálok úgy, mint az óvatos embereket. Zsuzsi: Más a kedélyünk ... Mimi: Egészen más s nem tudom, hogy fogunk Erdéllyel összeforrni? Zsuzsi: Ügy látszik, nemcsak hegyek és völgyek választ­ják el egymástól ezt a két népet.. Vannak itt még egyéb szakadékok. Még a román is más itt, mint a regátbeli... Mimi: Szorult beléje valami a magyar gőgből. Zsuzsi: önérzet az, Mimi, az emberi méltóság tudata. Mimi: Bűn, a parasztba önérzetet nevelni. Nagy baj, ha a paraszt észreveszi magát. Zsuzsi: Ehhez már nincs megjegyzésem. (Ki az udvarra kiált.) Ferenc bácsi! Nagy: (Kintről.) Mi kell, nagyságos kisasszony!? (Bejön.) 16. JELENET. Zsuzsi: Hívja ide Julist, azonnal jöjjön! Nagy: Nem igen merek neki szólni. Furcsa egy fehér­nép az. Különösen most, hogy a konyhába került. Megnőtt a szarva s akkorákat öklel az emberen, ha a közelébe jut, hogy meggondolja vele találkozni. Zsuzsi: Csak mondja, én hivatom. De siessen!! Nagy: Megpróbálom, de csak távolról mondom neki. Majd az ablakon át. (El.) 17. JELENET. Mimi: Veszedelmes nő ez a Julis. Ügy nyelvel, mintha volna valaki. (Jön Muki. Egyre rág.) Hála Isten, hogy meg­gondoltad magad. Zsuzsi: Megelégelte a konyhaszagot? Muki: (Rág és nemet int.) Mimi: (Dühösen.) Még nem laktál jól? Muki: (Tovább rág és igent int.) Mimi: A csuda érti. Hol jóllakott, hol nem. Muki: Jóllakni jóllaktam, de a konyhaszagot még nem elégeltem meg, Elszagolnám ítéletnapig. Zsuzsi: Jó a töltött káposzta? Muki: öt gombócot ettem belőle s a szaga olyan, vala­hányszor megüti az orromat, magamba kívánom fazekastul. 18. JELENET. Julis: (Jön. Hallotta az előbbi beszédet.) Hogy szakadna meg a bele. Muki: Mit mond? Mimi: Cifrán hangzott... Zsuzsi: Szép legény a Muki, azt mondta. Muki: (Kihúzza magát.) Jó szemed van, Julis. Szeretnek is a lányok. (Megcsípi az arcát.) Julis: De már engem békén hagyjon, mert úgy képen teremtem, hogy cigánykereket hány mind az öt gombóc abban az istentelen hasában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom