Harangszó, 1939
1939-03-19 / 12. szám
1939. március 19. HARANGSZÓ 91 A Luther-szobor. • A Harangszó megszavaztatta olvasóit, hogy melyik Luther-szobor-terv tetszik nékik legjobban. Nem azért tettük ezt, mintha bizalmatlanok volnánk a bíráló bizottsággal szemben, hiszen szerkesztőségünk is tagja annak, hanem mert kiváncsiak voltunk, hogy népünk, amely a leendő szobor 100,000 pengőjét össze adta, hogyan vélekedik a bemutatott tervek felől. * Rengeteg vélemény érkezett. Látszik, hogy híveink érdeklődnek a szobor ügye iránt. * Majdnem mindegyik szavazó kívánatosnak tartja, hogy a szobrot evangélikus szobrász készítse el. * Többen úgy vélik, hogy egyik terv sem sikerült, hanem egészen új pályázatot kell kiírni. * Van olyan is, aki a szobrot feleslegesnek tartja. „Egy szórványlelkész“ aláírással érkező vélemény például azt írja: „Szerény véleményem szerint Luthernak akkor állítanánk méltó emléket, ha az összegyűlt pénzen három szórványtemplomot építenénk azzal a felírással „Építette Luther Márton, az Isten dicsőségére.“ Mert az ő neve még ma is olyan erő, hogy tud építeni; és ő is építené azt valóban. Azt hiszem Luther legélőbb szobra ez a három szórványtemplom lenne.“ * Olvasóinktól a legtöbb „szavazatot“ Borbereky Zoltán terve kapta. Tótkomlóson például 15 család ült össze és adta le szavazatát együtt Borbereky tervére. Messze mögötte következik Reviczky Hugóé, azután Lux Eleké és végül Horvay Jánosé. * íme néhány indokolás: „... Mily gyönyörű, a szent könyv felmutatása. Mintha azt mondaná: „vedd és olvasd.“ Tartsd meg, amit olvasol belőle, hogy senki el ne vegye, a te koronádat.“ Tóth Anna Szakony. „... Borbereky Zoltán terve a legidőszerűbb ...“ Ulreich Irma Szombathely. „... Borbereky terve fejezi ki legjobban Luther gondolatát: a biblia mindenek felett...“ özv. Tihanyi Mihályné Pécs. .....Borbereky terve magasan a feje f ölé emelve mutatja az egész világnak azt a szent könyvet, amelyet ellenei elrejtettek elferdítve magyaráztak és elégettek, ő pedig magasra a feje fölé emelve tartja mint a keresztyén egyház alapkövét.“ Nagy Károly Zirc. „... Luther a bibliát szabadította fel leláncoltsága alól és adta a nép kezébe. Azért a biblia kell, hogy első helyre jusson. Borbereky Zoltán második terve, hol Luther a bibliát magasra emeli, ezért tetszik legjobban.“ Gosztola József Győr. ......Legmegfelelőbbnek találom szerény véleményem szerint a „Borbereky Zoltán“ féle tervet, mivel ez igazi kifejezője a nagy reformátor bátor cselekedetének.“ Bodnár Pál Kispest. „...Minél magasabbra a bibliát...!“ Gegő Lajosné Kunszentmárton. „... Borbereky tervét tartom a leghatalmasabbnak, különösen ha még a kereszt is rajt volna ...“ Benczúr Vilmos Kassa. „... Luther a magasra tartott bibliával: ez az igazi...“ Takács Dezső Felsőszeli. „... Luther szolgálatának lényegét Borbereky terve fejezi ki legjobban...“ Benedek Vince Győr. * Néhány érdekes tanács is érkezett. —■ Valaki azt ajánlja, hogy a végső döntést bízzuk négy püspökünkre. — Sokan szeretnék, hogy akárkinek a szobra kerül is kivitelre, a kereszt legyen rajta. — Valaki azt tanácsolja, hogy a szobor alapzatára rá kellene vésetni Luther életének fontosabb évszámait, azután pedig idegenforgalmi szempontból magyar, német, angol, olasz nyelven az alábbi zsoltárverset: „Nem halok meg, hanem élek s hirdetem az Ür nagyságos dolgait. * Pályázati ismertetésünket Nagylaki Mihály zalaegerszegi olvasónk alábbi kedves soraival fejezzük be: „Szerető szavaimmal köszöntőm a szobor-bizottság minden tagját. Örülök, hogy hosszú feledés után most felébredt magyar hittestvéreimben az a tudat, hogy a nagy reformátornak szobrot emeljünk. Én egyszerű hívő kérem a felettünk lakozó jó Istenünket, hogy vezérelje a szobor-bizottság tagjait arra, hogy mi magunk is segítsünk Luthernak minél magasabbra emelni a bibliát. Erős vár a mi Istenünk!“ Nagy számmal érlcezilc az elő jegyzés a „Tanuljunk finnül!" című április l.-re megjelenő 210 oldalas finn-magyar nyelvkönyvre. Érthető, mert ez az első igazán népies, nagyon olcsó, könnyen kezelhető finn-magyar nyelvtan, amelynek segítségével bárki megtanulhatja a testvér nép nyelvét. E külsőre is szép könyvet minden olvasónk figyelmébe ajánljuk. Aki március 20.-ig beküld kiadóhivatalunkba 2 pengő 50 fillért, az április elején bérmentve kapja meg a könyvet. Könyvkereskedői ára magasabb lesz. Házi istentisztelet. Evangélikus egyházunk mindenkor az Ige és a Szentségek egyháza volt és ma is az. Hiszi és vallja, hogy Isten Szentlelke az Igén és a Szentségeken keresztül árad bele a hívők közösségébe és végzi el bennük az újjászületés csodáját. Ige és Szentségek nélkül nincs hit, nincs megtérés, nincs újjászületés, nincs keresztyén élet. Ha mást hirdetünk, vagy keveset hirdetjük, Isten Szentlelkét akadályozzuk új életeket teremtő munkájában. Ha a Szentségeket meghamisítanánk, vagy azoknak élésétől az utána vágyódókat eltiltanánk és elzárnánk, Istennek a Szentségekben megnyilatkozó kegyelmét korlátoznánk és a Lélek mindeneket újjászülő erejét tagadnánk. „Isten mindig a semmiből teremt“ — nekünk csak engedelmesen hagynunk kell, hogy Isten az Igével megszólíthasson és a Szentségekkel egészen magáévá tegyen. Ebben a lelket mentő munkában Isten mindent, még a legkisebbet is eszközül tudja felhasználni. így használja fel, hitem szerint, Isten a mi gyülekezetünkben a „házi istentiszteleteket is.“ Nem is olyan régen a cinkotai evangélikusok házaiban esténként mécsek világa gyúlt, az ablakokon keresztül istendicsért ének hangja szűrődött ki, a családfő kisebb-nagyobb családja számára olvasta az írást és imádságban odavitte a kis gyülekezet lelkét az életüket megáldó és megváltó Isten elé. Itt az egyetemes papság elve megszűnt elv lenni, — itt életté lett! Ezek a családi gyülekezetek lettek a nagy gyülekezet lelki pillérei: Nem volt kérdés a templombajá- rás, az úrvacsorával való élés, mert a családi gyülekezetek áhítatát naponként átélt hívek templom, Ige, kegyelem utáni vágya visszatarthatatlanul vonta őket oda, ahol lelki szomjúságuk kielégülést találhatott. Azóta közelebb jött hozzánk a nagyváros, azóta végigsöpört minket is a vihar, azóta sok-sok lélekben megpattant egy húr és az ajkakon elhalt az ima, az ének, az Ige. Csak az Isten utáni vágyat nem ölheti ki belőlünk semmi, — az minden vihart túl él, és csak arra vár, hogy megéledve elindítsa a lelkeket Uruk felé. Hogy ez mennyire így van, ezt tapasztaltuk meg ebben az esztendőben. A régi házi áhítatok felújításának reményében házi istentiszteleteket tartunk. Visszük az Igét a házakhoz. Minden szerdán este újra ének csendül, újra hallgatjuk a hozzánk szóló Istent kicsi házak fedele alatt. Arra az órára, hisszük, templommá avatja hajlékainkat az Isten Szentlelke. Mindenüvé elmegyünk, mindenütt öröm csillog a szemekben és al- kalomról-alkalomra nő az Isten Igéjét szomjazó lelkek száma. Először 27-en voltunk, az utolsó két estén 96-an és 104-en. Két alkalommal a házi istentisztelettel kapcsolatban a család egy-egy be-