Harangszó, 1939
1939-03-12 / 11. szám
84. HXKANG92Ö 1939. március 12. a Tanuljunk finnül! című 210 oldalas nyelvkönyvből, amely dr. Győrffy Béla lelkész tollából, szép köntösben, olcsó Minták. (Mallefa.) minä olin voltam sinä oiit voltál hän oli volt me olimme voltunk te olitte voltatok he olivat voltak Huomenna ölen kotona Nyelvtan. (Klelloppla.) A múlt idő jele az igekötő és a személyrag közötti /. Pl. sano(i)n mondtam; men(i)n mentem; puhu(i)mme beszéltünk. A hosszú vagy kettős magánhangzóra végződő igetöveknél a múlt időt -sl képzővel képezzük. Kivételek ezalól az egytagú igék. Pl. vastata felelni, igető vastaa-, múlt idő vastasin feleltem A finn és a magyar múlt idő képzését összehasonlítva bizonyára kevesen gondolnak arra, hogy ez is egyik találkozópont a két és velük együtt a többi finnugor nyelvekben. Igaz, hogy a múlt idő képzésében megnyilvánuló áron április 1-re hagyja el a Harangszó nyomdáját. sanoin mondtam sanoit mondtál sanoi mondott sanoime mondtunk sanoitte mondtatok sanoivat mondtak holnap otthon leszek. A múlt idő i képzője az igetövekben különböző változásokat okoz: (lásd a megjegyzéseket.) A finn nyelvben a jövő időt a jelenidő fejezi ki. Sokszor igy van ez a magyarban is. A cselekvés eljövendő vo<- tára határozószók vagy igenevek mutatnak. Pl. Ensi sunnuntaina matkustan pois: a jövő vasárnap elutazom. rokonságot ma már csak az összehasonlító nyelvtudomány tartja számon, mégis érdekes ezen a ponton is a rokonság bizonyítása ma már csak azért is, hogy ebből az összehasonlító nyelvtudomány módszerével megismerkedjünk. Figyeljük meg mindenekelőtt ezeket a magyar igealakokat; menék, tevék, látók, hallék stb. Ez a magyar igének már az élőbeszédből kiveszőiéiben levő történeti múlt alakja, melynek képzője az é. Erről az é képzőről pedig a nyelv- történeti vizsgálat kiderítette, hogy nem egyéb, mint az igekötő záró magánhangzójának és a múlt idő eredeti képzőjének, az i-nek összeolvadása. Tehát a múlt idő legeredetibb jele a magyarban is az i volt! Bár a két nyelv közötti rokonság ezen a ponton nem messzekiáltóan feltűnő, mi a többek közt ezt is örömmel vesszük tudomásul és boldogan könyveljük el. A. következőkben az / képző előtti tőhangzó változásokról szólunk. Kedves Olvasónk! Hogy a finn-magyar testvérnépek közötti örvendetes kapcsolat még szorosabbra fűződhessék, a Harangszó nagy áldozatok árán finn-magyar nyelvkönyvet ad ki. A „Tanuljunk finnül!“ című finom pa- pirú, szép kiállítású 210 oldalas nyelvkönyv április 1-re jelenik meg s így jóidőben kezébe kerülhet mindazoknak, akik az 1940. évi finnországi olimpiászra, vagy az 1941. évi ugyancsak finnország' lelkészgyűlésre készülve, meg akarnak tanulni finnül. A nyelvkönyvet komoly előtanulmányok után dr. Győrffy Béla felpéci lelkész szerkesztette és több született-finn barátunk átnézte. Kedves olvasónk figyelmét nyomatékosan felhívjuk e finn-magyar nyelvkönyvre. Mert ez a nyelvkönyv bevezet bennünket testvérnépünk nyelvébe s kulcsot ad Kilencedik lecke. (Yhdeksäs läksy.) Olvasmány (Lukukappale.) Feladat (TehiävK.) Szavak ( Snnola.) Ezeket a helyszűke miatt a szemelvényből elhagyjuk. Megjegyzések (Huomaufuksla). Rodescu: Kicsit merész, de mindig eredeti... Marusán: (Boldog vigyorgással.) Kicsit merész, de mindig eredeti. Nagyszerű jellemzés. (Zsuzsihoz.) A Méltóságos úr különös figyelemmel van irántad ma este s mondjuk holnap is az lesz, Zsuzsi: Mulatnak rajtam!? Marusán: Körülnézek kicsit a pincében. Tán akad még egy-két pókhálós magyarádi. A jobb évjáratokból tettem fél - , re, ha netántán valami különösebb alkalommal kellene... hehehehe .., (El.) Rodescu: (Utána.) Hát csak elő velük!! 13. JELENET. Zsuzsi: (Izgatottan.) Miről tárgyaltak? Célzás minden szavuk s mintha rólam beszéltek volna! Rodescu: Valaki kiváncsi... Zsuzsi: Ha engem érdekel, igen... Nos, érdekel? Rodescu: Részben. Ma éjjel elfogjuk védencét, azt a Bo- dót. (Erősen figyeli.) Remélem, nincs ellene kifogása. Nem az ön társaságából, nem az ön oldala mellől dobjuk a börtönbe .. Nos...? Zsuzsi: (Küzd magával.) Semmi közöm hozzá... Ez az egész? Rodescu: S ha Bodó itt ül alattunk a börtönben, akkor megkérem a kezét... Zsuzsi: (Gondolkodva.) Az én kezemet? Rodescu: Csak nem fog visszautasítani? Zsuzsi: Lehetetlen ... Nem is ismerem s az igazat megvallva, nem szeretem. Sose tudnám szeretni... Rodescu: Én a kezét fogom megkérni, nem a szerelmét. Azt megtarthatja s csinálhat vele, amit akar. Szerelmére nincs szükségem. Zsuzsi: (Eddig erősen gondolkodva válaszolt, most egyszerre határozott lesz.) Szóval a vagyonomra van szüksége. Értem. Rendben van. Nem fogom visszautasítá’ni. Rodescu: Ezt nevezem. Utálom a turbékolást. Szóval nem kapok kosarat. Kezet rá. (Kezet nyújt.) Zsuzsi: (Kezet fog vele.) Ilyen kézfogót sem pipált még Nagyrománia. 14. JELENET. Mimi: (Jön balról.) Még is gyalázat, mit nem csinál ez az ember? Rodescu: No, mi baj van, húgom? Zsuzsi: Talán Muki körül! Mimi: Képzeljétek, oda ül a konyhába s ne adj Isten, hogy ki lehessen onnan húzni. Oda ül a cselédek közé. Rodescu: S udvarol nekik ... Mimi: Eszik . . folyton eszik. Már szégyellem a dolgot. Zsuzsi: Hadd egyen. Rodescu: Nem az a fontos ma, mit csinál valaki és hogyan csinálja, hanem az, hogy mi van a háta mögött s ne szoruljon senkire. Ha szamárságot csinál is az ilyen, mégis jó1 csinálja. S Mukinak van tízezer holdja! Mimi: Hiszen ha ez nein volna ... Rodescu: Bevezethetnéd kicsit sógornődet, ha csak elméletileg is a bukaresti életbe. Mimi: Már ennyire? De jó! Rodescu: Egyességre léptünk. Zsuzsi: Mondjuk összealkudtunk. Mimi: Örülök ... nagyon örülök. A bukaresti életbe hamar beletanulsz.. Udvarló.. Kicsit könnyű vér., csoki., szóval kis meleg közvetlenség és már is egyenesben vagy. Zsuzsi: S milyen szemmel fogja nézni szerződéses felem ezt a ledérséget? Rodescu: Nagyszerű... nagyszerű!! Mimi: Ledérség!? Brrr.. micsoda dohos fogalmakkal kérkedsz? Különben is férjuraméknak nem kell mindent az orrukra kötni. Ez is hozzátartozik az elméleti bevezetéshez. Rodescu: (Röhög.) Nagyszerű... Ennek az alapján tör- -tént az alku. Viszontlátásra. (El.) (Folytatjuk.)
