Harangszó, 1939
1939-03-05 / 10. szám
1939. március 5. HARANGSZÓ 77. de miből? Gondnok, presbiterek, asszonyok és hajadonok adták össze filléreiket, de kevés volt. Gyűjteni indultak. Gyűjteni! Gondnok, tanító, presbiterek, asszonyok és leányok. Az egyik presbiter egy nagy gyülekezetben szedte volna a szeretet filléreit. Sehol sem hallgatták meg. Büszkén mondták: Mi nem kérünk senkitől, mi sem adunk senkinek. Viselje mindenki a maga terhét. Szomorúan jött haza. Lezárták a gyűjtést. A gyűjtők beszámoltak. Az üres ívvel hazatért presbiter pironkodva hallgatta a beszámolót. „Nem tehetek róla, hogy utam kőszívű emberekhez vezetett. Az én gyűj- tőívem üres! Sokat tanultam. Minél több házba nyitottam be, annál jobban megérlelődött bennem az a gondolat, hogy ezek helyett majd én adok.“ És lefizette sajátjából az összeget, melyet annyi és annyi házban megtagadtak tőle. * Nem az Isten Lelke dolgozott-e annak az öreg kurucnak a szívében, aki egyetlen tehenét adta el, hogy telket vegyen, nem az Istennek Lelke mívei- te-e, hogy a szegény harangozó súlyos terhet vállaljon, vagy annak a presbiternek a lelkében, aki egy egész falu helyett egymaga áldozott?? Igen! Az Istennek a Lelke csodákat mível. Mi a teendő, hogy a „Fordított erők“ helyes irányba forduljanak? Mi a teendő, hogy híveink egyeteme megértse azt: „Egymás terhét hordozzátok.“ Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, egy kérdést vetek fel! Mi váltotta ki lelkészi karunkból azt a nagy felébredést, hogy a ma lelkésze egészen más lélekkel pásztorolja gyülekezetét, mint a régebbi korok, — tisztelet a szép számban levő kivételnek, — lelkészi tábora?? Egyebek mellett az, hogy kimentek Finnországba és máshova és ott megtelve pünkösdi Lélekkel, nemcsak hirdetői, de cselekvői és megtartói is lettek az Isten igéjének. Amit megtettek a lelkészek, tegyék meg a gyülekezetek is. Nem arra gondolok, hogy nagy gyülekezeteinket is vigyük ki külföldre, messze nagy útak- ra, hanem arra, hogy vigyük el, ■— kiki saját egyházmegyéjében a legkisebb gyülekezetekbe, fiók- és szórványokra szeretet-vendégségbe. Vigyük el, hogy lássák saját szemükkel, hogy mit jelent ott evangélikusnak, Krisztus-követőjének lenni. Vigyük el egy-egy másvallású tengerben élő kis Sionba, hogy lássák, mire képes az Isten Lelke embereken keresztül. Igen! Vigyük el azokat a nagy gyülekezeteket, hogy lássák, hogy lehet 100 %-os egyházi adót fizetni! Hogy lássák, hogy’ kell a Krisztus követőinek az Istennek házát látogatni, — nem 50, — de 80—90 %-os részvétellel. Bizonyára minden egyházmegyében van egy-egy Mogyoród, egy-egy olyan fiókegyház, vagy szórvány, — vagy hogy egypár önállóvá vált kis anyaegyházat is említsek, mint Fót és Nagytarcsa, ahol lehet mit látni és lehet mit tanulni. És amit láttak, tárják gyülekezeteik elé és mutassanak rá, hogy mire képes az Istennek Lelke ott, ahol a hit nem csak köpönyeg, külsőség, hanem élet és valóság. Hiszem, hogy a mi híveink még nem haltak meg. Élnek, csak fel kell ébresztenünk szunnyadó álmukból. Az Istennek a Lelke csodákat mível. Új reformáció előtt állunk! Nem a hitünket kell megreformálnunk, tiszta az, de a szívünket, lelkünket, gondolkodásunkat, egész életünket. Isten Lelke hadd teremtsen új pünkösdöt. A kishitűekből bizakodót, a kételkedőkből hívőt, a csüggedőkből bátrakat, Saulokból Pálokat. Híveinkből apostolokat, akik hiú és önös érdekeiket alá tudják rendelni az Isten nagy és fenséges dolgainak. Akik bátran hirdetik: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát ...“ „Az aratni való sok, a munkás kevés, kérjük az aratás urát, hogy adjon munkásokat", akiken keresztül visszafordítja az erőket és arányossá teszi, megeleveníti a tesoedőket és életet támaszt Leikével ott, ahol ma még alszik az élet! Mogyoród. Varga Péter igazgató-tanító. Evangélikus Tanonc- és Dolgozó-leány Otthon Budapesten. Szegényebb sorsú vidéki szülőknek súlyos gondot okoz gyermekeik jövője. A biztos férjhezadásra ma már senki sem mer építeni. Kenvérkereső mesterséget szeretne ki-ki kezébe adni még leánygyermekeinek is. Hisz még a családi otthon alapításának lehetősége is előbb nyílik meg előtte, ha a családi otthon fenntartásához a maga keresetével is hozzá tud járulni. Kenyérkereseti lehetőség pedig leginkább az ipari pályákon nyílik. De szinte elháríthatatlan akadály a tanulás három esztendeje. Sok mesterséget meg sem tanulhat valaki odahaza. De minden mesterségnél nagyobb a boldogulás lehetősége, ha korszerűen felszerelt, nagyobb üzemben tanulhat. Egyszóval: Budapesten. Budapesttől azonban igen félnek a vidéki szülők. Egyrészt anyagi, másrészt erkölcsi szempontból. S mindkét félelem jogos. Ma már az ipari pályán tanulóknak nem adnak teljes ellátást, mint valaha. Fizetést pedig oly csekélyét (heti 2—3 pengőt), hogy abból fenn nem tarthatja magát. A szülők pedig nem bírják a magas budapesti lakás és ellátás költségeit. De még ha ez megoldható lenne is, komoly szülők százszor is meggondolják, kitegyék-e serdülő gyermeküket a nagyváros ezernyi kísértésének, felügyeletnélküliséggel súlyosbítva?! így aztán a fővárosi jobb ipari kiképzés és vele a jobb boldogulás, nagyobb kenyér lehetőségéhez csak a fővárosiak és pestkörnyékiek juthatnak hozzá. Ami pedig éppen evangélikus szempontból sajnálatos, mert a mi igyekvő, szorgalmas és legjobban iparosodó népünk elől záródnak el a főváros nyújtotta előnyök. Mindezek meggondolása késztette az E. N. O. Sz.-t (Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége) arra, hogy hathatós támogatásával felállíttassék’ Budapesten (VI., Szobi-u. 5. sz. II. 6. e.) az első Evangélikus Tanonc és Dolgozóleány Otthon, ahol olcsó lakást, ellátást kaphasson minden Budapesten dolgozó evangélikus leány s ahol komoly felügyelet, meleg otthonias, vallásos légkör biztosítsa a családi körből kiszakadt életének helyes fejlődését. Heti 3 pengőért lakást, fűtést, világítást, fürdőt kaphat. Ha ott étkezik, 14 fillérért reggelit, 30 fillérért vacsorát. Ebédjegyet pedig (tanonciskolába járó, szegénysorsú tanoncoknak a Főváros inségakciója juttat. Ha tehát a szülő 15—20 pengőt tud áldozni havonta, Budapesten taníttathatja ki gyermekét az Otthon segítségével. A most készülő törvény szerint minden tanoncnak magának is legalább 6 pengőt kell keresnie. Igen sok pestkörnyékinek pedig csak a vonatköltségét kell odaadnia és megkímélheti gyermekét attól a túlzóit fáradtságtól, amivel a túl korai felkelések, késői lefekvések télben-fagyban gyötrik. Az Otthon március 1.-én megnyílt. Egyelőre 36 hely várja a lakót, de kellő kereslet esetén a legnagyobb bővítési lehetőségek állnak az Otthon igazgatóságának rendelkezésére. Szeretettel hívjuk fel tehát reá minden evangélikus szülőnek és dolgozó nőnek figyelmét. Levélbeli megkeresésekre az Otthon vezetősége, válaszbélyeg ellenében, nyújt tájékoztatást. A vezetőség. Vasárnap a tengeren. (Kunos Jtnö, Kínába utazó lelkész-misszionáriusunk első levelét a hajóról irta. Máltából küldte. Iria. hogv egészséggel hajóra szállt s angol, finn misszionáriusok társaságában halad Kina felé. Levele egyik részét itt közöljük.) Malta, 1939. február 19. ... Ma háromnegyed 11 órakor istentiszteleten vettünk részt. A hajó kapitánya végezte. Az eisöosztáiyu étterem ben gyülekeztünk össze. Az asztalokon angol nyelvű énekes és imádságos könyveket találtunk. Az éneket harmónium- mal és gordonkával kísérték. Az imádságokat az istentiszteletet vezető angol kapitány térdelve mondta. A szentleckét azonban nem ő, hanem az egyik tiszt olvasta. Különben az istentisztelet a mienkhez hasonló volt, de prédikáció nem volt. Az angol himnusz eléneklése után offertórium volt a tengerészmisz- szió javára ... Megismerkedtünk Indiáké menő misszionáriusokkal is. így már több mint tizen vagyunk misszionáriu sok. Esténként együttesen tartunk majd bibliaórákat... Mindenkit szeretettel köszönt: Kunos Jenő. „Tanulfuntc Finnin /" címen jelenik meg lapunk kiadásában április l.-re dr. Györffy Béla finn-magyar nyelvtana. Előjegyzési ára 2.50 pengő. Később 3 pengő lesz. Aki március 15-ig beküld kiadóhivatalunkba 2.50 pengőt, az április 1.-én bérmentve kapja meg a 210 oldalas szép könyvet, amelynek segítségével megtanulhat finnül.
