Harangszó, 1939
1939-02-26 / 9. szám
1939, február 26. HARANGSZÓ 67. ért. A harcot álltuk. Szlovák nyelvű hittestvéreinkkel szemben méltányosak voltunk, de magyarnyelvű jogainkból nem engedtünk. E folyton meg-megúju- ló küzdelemben Rimaszombat megfogyatkozott magyar evangélikusságának hatalmas segítő tábora volt a társegyház, Tamásfalva földmíves, nem változó, öntudatos magyar evangélikussága. — Mikor 1938 november 10.-én honvé- deink átléptek a diadalkapukon, a szíveinkből előtörő örömujjongás, a mi életegünkön bizony sötét viharfelhőket vert széjjel. Baráth Károly lelkész. ITT A BOJT: OLVASD MÉG SZORGALMASABBAN ISTEN IGÉJÉT! A kereszt magvetése. Érett, teljes, acélos magtól nehéz bu- zakalászok niosolvopnak felénk erről a képről. Szinte felvidul az ember lelke, ha reájuk tekint. A napsugaras nyárra, az aranykalásszal ékes rónaságra gondolunk. Pedig még messze van az aratás ideje. Most még havas-sáros, szürke-fekete földtakaró fedi a zsenge vetést, hideg téli szél süvöltöz a halálos álomba dermedt új élet felett. így kell ennek lenni. Minden aratást vetés előz meg. minden új életet elhalás, minden gyümölcstermést áldozat. Azért kell a kalászok között, fölött a kereszt, azért terem az élet kenyere a kereszt tövéből. „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.“ (János 12:24.) Böjt az Ur Krisztus magvetéséről való megemlékezésnek az ideje. Ö azért jött, hogy váltságul adja magát sokakért. Az egész élete egyetlen vetés volt. Akkor is, amikor az ige magvát szórta, hintegette, igazában a maga életét vetette bele e világ fekete barázdáiba. Orcájáról lehulló minden vere.itékcsepp, testéből alápergő minden drága vércsepp életvetés volt. Elvetette, teljesen odaadta a maga életét, hogy e világnak örök élete lehessen. Krisztus érettünk oda áldozott élete az a jó mag, amelyből egyedül teremhet megújult élet. Az én új életem és a nemzetem új élete is csak ebből a magvetésből sarjadhat. Krisztus egyszer megáldozott élete örök magvetés. Szüntelen termi a sok gyümölcsöt. Mindaz a jó mag, édes gyümölcs, gazdag aratás, amelyet az ő egyháza 2000 év óta termett, az mind az ő magvetéséből sarjadt. Az ő érettünk elvesztett életéből táplálkozik, benne gyökerezik az egyház élete. Ezért a böjt jelképe a kereszt tövéből fakadó buzakalász: Krisztus áldozatából fakad az új élet. Ezt lássuk meg és ezért adjunk hálát a most kezdődő böjti időben is az érettünk keresztfa oltárán megáldoztatott ártatlan Báránynak. Groó Gyula. ITT A BÖJT: EMLÉKEZZ: KRISZTUS MIATTAD, HELYETTED, ÉRETTED HALT MEG! KEVÉLYEK SORSA. (5 Zsoltár 6) Akármit is várnak, remélnek S bármilyen vakmerők: „Nem állhatnak meg a kevélyek Uram, szemed előtt!" Petrovlcs Pál. ITT A BÖJT: FOGLALKOZZ MÉG TÖBBET HITED IGAZSÁGAIVAL! A tiszai egyházkerület rendkívüli közgyűlése. A gyászos trianoni békediktátum által súlyosan megcsonkított tiszai egyház- kerület február hó 14.-én Miskolcon tartotta meg történelmi jelentőségű közgyűlését, mely a fáió emlékezés és a boldog viszontlátás jegyében folyt le. A közgyűlésen Szent-Iványi József felügyelővel, Smid István rozsnyói esperes-lelkésszel és Baráth Károly rimaszombati lelkésszel az élükön szép számmal jelentek meg a kerülethez visszacsatolt felvidéki egyházközségek vezetői. Jelen volt azon, mint vendég, Farkas István református püspök is az Egyetemes Református Konvent és a Tiszáninneni Református Egyházkerület képviseletében, továbbá vitéz Hibbey Gusztáv alezredes a katonai protestáns egyház, Kemény Lajos budapesti esperes az Országos Luther Szövetség képviseletében és Egyed Aladár szegedi lelkész, tb. esperes a visszacsatolt sajógömöri egyházközség meg- nemalkuvö magyarságáért meghurcolt és kiutasított egykori lelkipásztora. A közgyűlés ünnepélyes hangulatban, az egyházközség zsúfolásig megtelt tanácstermében vette kezdetét. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Marcsek János egyházkerületi jegyző imádkozott, s felolvasta Zsolt. 25, l—6. verseit, majd homrogdi Lichtenstein László mondotta el a meghatottság és öröm hangján elnöki megnyitóját. A tárgysorozat főbb pontjai voltak: Duszik Lajos püspökhelyettesnek az elhúnyt dr. Dómján Elek püspök felett tartott emlékbeszéde, dr. Zsedényi Béla egyházkerületi főjegyzőnek a felszabadult magyarlakta Felvidéken levő evangélikus egyházközségek hazatérésének megállapítása és a gö- mör-kishonti közigazgatásilag egyelőre egyesült egyházmegye felállítása iránti javaslata, az egyházkerületi presbitérium lemondása és újjáalakulása. Dr. Zsedényi Béla egyházkerületi főjegyző javaslata után Szent-Iványi József felügyelő, a felvidéki Magyar Evangélikus Nemzeti Tanács elnöke emelkedett szólásra. Kifejezést adott mindenekelőtt afeletti nagy örömének, hogy 20 esztendei elszakítottság után felvidéki testvéreivel együtt hazatérhetett, majd visszapillantva az elmúlt 20 esztendő nehéz küzdelmeire, hálás szívvel emlékezett meg azokról, akik ebben a létfenntartásért vívott nehéz küzdelemben hűséges munkatársai voltak, mint Egyed Aladár, Fizély Ödön, Endreffy János, Bándy Endre, Fábry Viktor, dr. Törköly József stb. Végül megköszönve az egyházkerületi felügyelő és főjegyző üdvözlő szavait, s felajánlva szolgálataikat a közös egyházépítő munkára a következő ünnepi nyilatkozatot terjesztette elő: „Idegenbe sodort magyar evangélikusoknak 20 év küzdelmeiben meged- zett lelkét és krisztusi szeretetben meg nem fogyatkozott szivét hozzuk vissza az ősi magyar földre, hogy veletek, evangélikus testvérek, összeölelkezve, vállaljuk a kor parancsait. A bennünk élő evangéliomi szellem és a mellünket feszítő magyarságunk el nem szakítható, soha el nem választható egységbe kovácsolódik Isten országának szolgálatára és magyar fajunk felemelésére. A húsz esztendei idegen világ sebeket ütött testünkön, de gyógyítottuk a visszatérés hitével és az ebbe vetett bizakodással. Magyar egyházunk, iskoláink, más intézményeink, vezetőink számbeli ereje meggyengült ugyan, de lelkiismeretünk gondos vizsgálata után is önérzetesen hirdetjük evangélikus keresztyén hitünkben, öntudatunkban és magyar nemzeti érzéseinkben való megerősödésünket és megnövekedésünket. Hitet teszünk evangélikus egyházunkhoz való meg nem tántorodo hűségünkről és ünnepélyesen fogadjuk, hogy az új magyar élet építésének szolgálatába állunk. Isten bennünket úgy segéljen!“ A nagy lelkesedéssel meghallgatott ünnepi nyilatkozat után Smid István rozsnyói, Margócsy Aladár ungvári esperes-lelkészek és Farkas István református püspökök mondtak izzó hazafiságról tanúskodó üdvözlő beszédet. Farkas István püspök beszédében különösen a két hazai protestáns egyház testvéri összefogásának, s a fenyegető közös veszedelem elleni együttes védekezésének gondolatát tette lelkes helyesléssel magáévá a közgyűlés. A tárgysorozat letárgyalása és az üdvözlő beszédek elhangzása után a tiszai egyházkerület történelmi jelentőségű közgyűlése Duszik Lajos püspökhelyettes
