Harangszó, 1939

1939-02-26 / 9. szám

1939, február 26. HARANGSZÓ 67. ért. A harcot álltuk. Szlovák nyelvű hit­testvéreinkkel szemben méltányosak voltunk, de magyarnyelvű jogainkból nem engedtünk. E folyton meg-megúju- ló küzdelemben Rimaszombat megfo­gyatkozott magyar evangélikusságának hatalmas segítő tábora volt a társegy­ház, Tamásfalva földmíves, nem válto­zó, öntudatos magyar evangélikussága. — Mikor 1938 november 10.-én honvé- deink átléptek a diadalkapukon, a szíve­inkből előtörő örömujjongás, a mi élet­egünkön bizony sötét viharfelhőket vert széjjel. Baráth Károly lelkész. ITT A BOJT: OLVASD MÉG SZOR­GALMASABBAN ISTEN IGÉJÉT! A kereszt magvetése. Érett, teljes, acélos magtól nehéz bu- zakalászok niosolvopnak felénk erről a képről. Szinte felvidul az ember lelke, ha reájuk tekint. A napsugaras nyárra, az aranykalásszal ékes rónaságra gondo­lunk. Pedig még messze van az aratás ide­je. Most még havas-sáros, szürke-fekete földtakaró fedi a zsenge vetést, hideg téli szél süvöltöz a halálos álomba der­medt új élet felett. így kell ennek lenni. Minden aratást vetés előz meg. minden új életet elhalás, minden gyümölcstermést áldozat. Azért kell a kalászok között, fölött a kereszt, azért terem az élet kenyere a kereszt tövéből. „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pe­dig elhal, sok gyümölcsöt terem.“ (Já­nos 12:24.) Böjt az Ur Krisztus magvetéséről való megemlékezésnek az ideje. Ö azért jött, hogy váltságul adja magát sokakért. Az egész élete egyetlen vetés volt. Akkor is, amikor az ige magvát szórta, hintegette, igazában a maga életét vetette bele e vi­lág fekete barázdáiba. Orcájáról lehulló minden vere.itékcsepp, testéből alápergő minden drága vércsepp életvetés volt. Elvetette, teljesen odaadta a maga életét, hogy e világnak örök élete lehessen. Krisztus érettünk oda áldozott élete az a jó mag, amelyből egyedül teremhet meg­újult élet. Az én új életem és a nemze­tem új élete is csak ebből a magvetésből sarjadhat. Krisztus egyszer megáldozott élete örök magvetés. Szüntelen termi a sok gyümölcsöt. Mindaz a jó mag, édes gyü­mölcs, gazdag aratás, amelyet az ő egy­háza 2000 év óta termett, az mind az ő magvetéséből sarjadt. Az ő érettünk el­vesztett életéből táplálkozik, benne gyö­kerezik az egyház élete. Ezért a böjt jelképe a kereszt tövé­ből fakadó buzakalász: Krisztus áldoza­tából fakad az új élet. Ezt lássuk meg és ezért adjunk hálát a most kezdődő böjti időben is az érettünk keresztfa ol­tárán megáldoztatott ártatlan Báránynak. Groó Gyula. ITT A BÖJT: EMLÉKEZZ: KRISZTUS MIATTAD, HELYETTED, ÉRETTED HALT MEG! KEVÉLYEK SORSA. (5 Zsoltár 6) Akármit is várnak, remélnek S bármilyen vakmerők: „Nem állhatnak meg a kevélyek Uram, szemed előtt!" Petrovlcs Pál. ITT A BÖJT: FOGLALKOZZ MÉG TÖBBET HITED IGAZSÁGAIVAL! A tiszai egyházkerület rendkívüli közgyűlése. A gyászos trianoni békediktátum ál­tal súlyosan megcsonkított tiszai egyház- kerület február hó 14.-én Miskolcon tar­totta meg történelmi jelentőségű közgyű­lését, mely a fáió emlékezés és a boldog viszontlátás jegyében folyt le. A köz­gyűlésen Szent-Iványi József felügyelő­vel, Smid István rozsnyói esperes-lel­késszel és Baráth Károly rimaszombati lelkésszel az élükön szép számmal jelen­tek meg a kerülethez visszacsatolt felvi­déki egyházközségek vezetői. Jelen volt azon, mint vendég, Farkas István re­formátus püspök is az Egyetemes Refor­mátus Konvent és a Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület képviseletében, to­vábbá vitéz Hibbey Gusztáv alezredes a katonai protestáns egyház, Kemény La­jos budapesti esperes az Országos Luther Szövetség képviseletében és Egyed Ala­dár szegedi lelkész, tb. esperes a vissza­csatolt sajógömöri egyházközség meg- nemalkuvö magyarságáért meghurcolt és kiutasított egykori lelkipásztora. A közgyűlés ünnepélyes hangulatban, az egyházközség zsúfolásig megtelt ta­nácstermében vette kezdetét. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Marcsek Já­nos egyházkerületi jegyző imádkozott, s felolvasta Zsolt. 25, l—6. verseit, majd homrogdi Lichtenstein László mondotta el a meghatottság és öröm hangján el­nöki megnyitóját. A tárgysorozat főbb pontjai voltak: Duszik Lajos püspökhe­lyettesnek az elhúnyt dr. Dómján Elek püspök felett tartott emlékbeszéde, dr. Zsedényi Béla egyházkerületi főjegyző­nek a felszabadult magyarlakta Felvidé­ken levő evangélikus egyházközségek hazatérésének megállapítása és a gö- mör-kishonti közigazgatásilag egyelőre egyesült egyházmegye felállítása iránti javaslata, az egyházkerületi presbitérium lemondása és újjáalakulása. Dr. Zsedényi Béla egyházkerületi fő­jegyző javaslata után Szent-Iványi Jó­zsef felügyelő, a felvidéki Magyar Evan­gélikus Nemzeti Tanács elnöke emelke­dett szólásra. Kifejezést adott mindenek­előtt afeletti nagy örömének, hogy 20 esztendei elszakítottság után felvidéki testvéreivel együtt hazatérhetett, majd visszapillantva az elmúlt 20 esztendő ne­héz küzdelmeire, hálás szívvel emléke­zett meg azokról, akik ebben a létfenn­tartásért vívott nehéz küzdelemben hűsé­ges munkatársai voltak, mint Egyed Aladár, Fizély Ödön, Endreffy János, Bándy Endre, Fábry Viktor, dr. Törköly József stb. Végül megköszönve az egy­házkerületi felügyelő és főjegyző üdvöz­lő szavait, s felajánlva szolgálataikat a közös egyházépítő munkára a követke­ző ünnepi nyilatkozatot terjesztette elő: „Idegenbe sodort magyar evangéli­kusoknak 20 év küzdelmeiben meged- zett lelkét és krisztusi szeretetben meg nem fogyatkozott szivét hozzuk vissza az ősi magyar földre, hogy ve­letek, evangélikus testvérek, összeölel­kezve, vállaljuk a kor parancsait. A bennünk élő evangéliomi szellem és a mellünket feszítő magyarságunk el nem szakítható, soha el nem választ­ható egységbe kovácsolódik Isten or­szágának szolgálatára és magyar fa­junk felemelésére. A húsz esztendei idegen világ sebeket ütött testünkön, de gyógyítottuk a visszatérés hitével és az ebbe vetett bizakodással. Ma­gyar egyházunk, iskoláink, más intéz­ményeink, vezetőink számbeli ereje meggyengült ugyan, de lelkiismere­tünk gondos vizsgálata után is önér­zetesen hirdetjük evangélikus keresz­tyén hitünkben, öntudatunkban és magyar nemzeti érzéseinkben való megerősödésünket és megnövekedé­sünket. Hitet teszünk evangélikus egy­házunkhoz való meg nem tántorodo hűségünkről és ünnepélyesen fogad­juk, hogy az új magyar élet építésé­nek szolgálatába állunk. Isten bennün­ket úgy segéljen!“ A nagy lelkesedéssel meghallgatott ünnepi nyilatkozat után Smid István rozsnyói, Margócsy Aladár ungvári es­peres-lelkészek és Farkas István reformá­tus püspökök mondtak izzó hazafiságról tanúskodó üdvözlő beszédet. Farkas Ist­ván püspök beszédében különösen a két hazai protestáns egyház testvéri össze­fogásának, s a fenyegető közös vesze­delem elleni együttes védekezésének gon­dolatát tette lelkes helyesléssel magáévá a közgyűlés. A tárgysorozat letárgyalása és az üd­vözlő beszédek elhangzása után a tiszai egyházkerület történelmi jelentőségű köz­gyűlése Duszik Lajos püspökhelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom