Harangszó, 1939
Kis harangszó
1939. december 24. KIS HARANGSZÓ 87 oldal. tiszta 1-es vagy! Most kezet karba, kezdődik a mese! Mese, mese mess kenyeret, ha nincs késed, harapj egyet. Hangos nevetés. Azt hitték tréfálok, pedig már kezdtem is a háborús mesét: — Ti gyerekek könnyen nevettek, mert van miből kenyeret metszeni, de a galíciai meg oroszországi gyerekek bizony rengeteget koplaltak a nagy háború alatt. Sokszor hetekig nem láttak kenyeret. Abból éltek, amit a katonáktól könyöriiletből kaptak. Zászlóaljunkat 2—3 hetenként levezényelték a harcvonal mögötti faluba s itt pihentük ki magunkat. Nagytakarítást rendeztünk. Mosakodtunk, borotválkoztunk, tisztát vettünk magunkra. Az ellenség előtt nem lehetett az ilyen dolgokat elvégezni. Minden ház tömve volt katonával. Az udvarokon tábori konyhák, nagy, ponyvás szekerek lőszerrel, élelemmel megrakva. A szoba egyik sarka a családé volt, a többi része a vitézeké. Volt is mit nézni a kis 10 éves Vaszi- iijnak. Mi az ő házukban laktunk. Reggeltől estig közöttünk ugrált. Vizet, fát hordott. Nagyon figyelte a fegyvertisztítást. Mindenkitől kapott valamit, ha ide-oda elküldük. 6 fillérért a lengyel Retyerutyát is eltáncolta. Legszívesebben mégis a szakácsoknak segített. Január 25-én nagy sürgés-forgás volt a konyhák körül. Az őrnagy úr névnapjára készülődtünk. A legénységnek is extra menázsi főtt: babos-gulyás. Félesztendeje már mindig rizs, meg tarhonya főtt. Most borzasztóan kívántuk a babot. (Folyt, köv.) Nektek is szól! Mindnyájan olvassátok el ezt a kedves kis levelet. „Kedves Szerkesztő Bácsi! Gyermeki szívünk meleg- szeretetével köszöntjük. Nagy örömmel tudatjuk, hogy itt, Bánrévén is megalakult a vasárnapi iskola. Kevesen vagyunk, mindössze 7-en, de mi tudjuk, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a Jézus nevében., ott ö jelen van. Mi az Úr Jézus tanítványai akarunk lenni, egész szívünkkel. Öt szeretnénk szolgálni. Kérjük azokat a kis testvéreinket, akik már régen járnak a vasárnapi iskolába, imádkozzanak értünk, hogy mindazt a sok jót és szépet, amit ezen az első vasárnapi iskolai ösz- szejövetelen megfogadtunk, azt meg is tartsuk. — Igaz szeretettel küldik üdvözletüket a bánrévei (Gömör m.) vasárnapi iskolások.“ — Ki gondol hát imádságaiban a bánrévei gyerekekre? Messze élő családtagok karácsonyi szeretete. Szegény hajós család írta ezt az egyik tanító úrnak: „Ne tessék haragudni, hogy zavarom pár sorommal. Ha nem vetnék meg, küldenék 5 P-t karácsonyi felruházásra. Kevés, de Isten látja, hogy szívből küldjük. —- Mi most megyünk le Brajlára, 100 vágón búzát viszünk az olaszoknak, ha ugyan el tudunk jutni odáig. Nagyon nehéz szívvel indulunk, de ha ez lesz az utolsó utunk, Isten így rendelte, így kell lenni. Kérem, a Józsira egy keveset ügyeljen fel, ne hogy az alvilág tagja legyen. A jó Isten nevébgn kérem, nincs senkink, akit megkérhetnénk. Isten áldja meg a tanító urat, az iskolát.“ — Milyen sokan vannak, akik nem lehetnek együtt karácsony szenteste! Milyen sokan együtt lehetnek, de a bűn, az alvilág szakítja el őket! Imádkozzunk egymásért! KICSINYEK BIBLIÁJA Karácsonyi örömmondók: Angyalok, pásztorok, Simeon, Anna. December 24. — Lukács 2:8—9. Akik Isten örömüzenetét viszik, azokon meglátszik Isten fényessége és dicsősége. Vájjon meglátszik-e rajtatok? December 25. — Lk. 2:10. Krisztus megszületése az egész világ öröme. Imádkozzál, hogy minél többen megtudják ezt. December 26. — Lk. 2:11. Jézus Krisztus az én, a te Megtartód. Tudod mitől tart meg? A bűntől és a haláltól. Ezért kell karácsonykor örülnöd. December 27. — Lk. 2:12—13. Az angyalok örömhíre nem volt vaklárma. Látható jele is van: kis gyermek a jászolban. A kis Jézus rangját elrejtette, hogy így is higyjél benne. December 28. — Lk. 2:14. Mindenfelé háború dúl. Az örömmondók béké
