Harangszó, 1939
1939-02-05 / 6. szám
44. A felvettek március 15.-re jönnek be az anyaházba. A tanfolyam teljesen ingyenes, csupán a ruházkodásról köteles az illető maga gondoskodni. Lakásuk az anyaházban van. A tanfolyam bevégzése és a próbaidő eltelte után egy, esetleg két év múlva történik meg a nővérré való felvétel, amely mindig külön elbírálás tárgyát képezi. Közelebbi felvilágosítást szívesen ad az érdeklődőknek Túróczy Zoltán lelkész, a diakonisszaanyaház igazgatója. (Győr, Petőfi-tér 2.) SZOMORÚ ESET. Vérfagyasztó télidő volt, szörnyen hideg, Hegyen-völgyön minden fagyos, havas, rideg; Zúgott-búgott a sarki szél kegyetlenül Havat szórva mindenfelé esztelenül: Betakart már hófúvással hegyet-völgyet, A kis kerti rózsabokrot öreg tölgyet. Az utakon nem jár senki csak a postás, Ily időben nagy dolog a levélhordás... Az útszéli erdő mellett, hol a határ, Tettre készen, elszántképű csavargó vár. * ■Jól ismer itt minden bokrot minden utat, Mely kavargó gondjai közt mind rá mutat. Megrettenve eszébe jut édesanyja, Erre vitte legelőször a templomba ... Erre ment el búcsú nélkül utoljára, Átkot szórva szüleire, falujára ... Azóta az évek gyorsan elszaladtak, Jó szülői rokonai elhalhattak...? Nincs már élő, aki erre megismerné S fogvacogva áll egy öreg bükkfa mellé. A nagy vihar tombol, bőszül egyre tovább, Recsegnek az öreg tölgyek idébb odébb. * Öreg postás a küszöbön útra készen, Öszbeborult hitvesétől búcsút vészen Megvan minden: keztyü, kabát, póstakosár Tíz éve, hogy nap-nap után postára jár Isten segíts: és útra kel megint újra. Nagy csizmáját a friss hóba belefúrva. A szörnyű szél gyenge testét tépi, marja, Fáradtságtól roskad lába, gyengül karja. Jj* A vén postás jöttén örvend a csavargó, A fegyvere egy kilences Stájer forgó, Még húsz lépés... még tíz lépés ... azután öt... És a postás eldöcög a bükkfa előtt. Most a gyilkos előrántja a fegyverét... És csoda lön: fogyni érzi az erejét, Nincsen hangja pedig szólna kérőhangon Tántorogva csak eldül a fehér havon... S a vén postás síró hangon csak ennyit szólt, Istenem ... e halott, ... az én gyermekem volt. Bencsik József. HARANGSZÓ Terfesxíönlc Endreffy Zoltán segédlelkész, terjesztői munkája első állomásán, a hazatért Somorján, 22 új előfizetőt gyűjtött. Terjesztőnket további szolgálata során is a hívek szeretetébe ajánljuk. Aratáskor aratóknak sztrájkba lépni nem szabad. A törvény teljes szigorával lesújt rájuk és a kormány minden karhatalmat kész igénybe venni az ilyen sztrájk leverésére. Méltán és teljes joggal. Nem szabad bérsérelmeket csinálni sem munkásnak sem munkaadónak akkor, amikor drága értékek mehetnek veszedelembe. Nincs ideje a tétlenkedésnek akkor, amikor minden nap drága életmagvak hullanak ki a kalászból és kevesebb lesz az életadó kenyér. Mindezt olyan természetesnek tartja mindenki. Kevesen tartják azonban már természetesnek, ha mindezt Isten aratására vonatkoztatjuk. Istennek is van aratása. Akaratával életre hívott drága emberi lelkeket érlel meg kegyelme napjával s mikor fehérek már a mezők az aratásra, várja az aratókat az ő aratásába. Azok pedig csak lassan szállingóznak. Minden diakonisszaanyaház arról panaszkodik, nemcsak haizánkban, hanem külföldön is, hogv sok az aratni való és kevés az arató. Nem a jelentkezők ke- vesbedtek meg, akik diakonisszák szeretnének lenni, hanem a munkaterület lett nagyobb, amelyik diakonisszákat vár. Fehér, érett lelki gabonatáblák mellett sokszor kéztördelve kell megálla- nunk: Nincs arató és hull már a mag! Előttem egészen világos, horr'r Isten több diakonisszát vár tőlünk, mint amennyi jelentkezni szokott. Szrájkolók vannak tehát közöttünk. Munkába kellene állaniok és nem jönnek. Vájjon nem azért nem jönnek-e, mert a másik aratási paranccsal szemben is sztrájkba léptek az emberek? Isten ugyanis nemcsak azt parancsolja: Menj és dolgozz!, hanem azt is: „Kérjétek az aratásnak urát, hogy küldjön aratókat az ő aratásába!“ Eszerint a parancs szerint annyi diakonisszát ad az Ur nekünk, amennyit kérünk. Nem azért kevés-e a számuk a munkához viszonyítva, mert keveset kérünk? Sztrájkoló imádkozók és sztrájkoló munkások! Munkára fel! Ha az aratási sztrájk résztvevőinek rettenetes a sorsa a bíróság előtt, mi vár azokra, akik Isten aratási idején sztrájkolnak! Túróczy Zoltán. Rádiós istentisxielet. Február 5.-én 11.15 órakor evangélikus istentisztelet a bécsikaputéri templomból. Prédikál Egyed Aladár szegedi lelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: I, 432, és himnusz. Orgonái Várko- nyi Endre karnagy. — Az énekek a szarvasi énekeskönyvben az 1. és 400. szám alatt találhatók. 1939. február 5. Apró történeteit. Késő. Egy szegény kőmíves leánya felkereste a gróf kisasszonyt s kérte, hogy jöjjön el vele haldokló apjához, akinek fontos közölni valói volnának. A gróf- kisasszony így szólt: „Mit mondhatna nekem a te apád?!“ A kőmíves leánya nemsokára megint visszatért. Mostmár messziről kiáltotta: ,,Kisasszony, jöjjön gyorsan, mert meghal az apám, pedig azt szeretné megmondani, hogy az ön atyja hova falaztatta be az ellenség elől a sok ezüstöt és aranyat." Most már rohant a gróf kisasszony egészen a kőmíves házáig, — de későn érkezett. A kőmíves halott volt. A gróf kisasszony pedig sohasem tdlálta meg befalazott kincseit. Mindnyájunknak el kell menni. Erzsébet angol királynő halálos ágyán így szólt híres orvosához: ..Koronámat odaadom egyetlen napért!“ — „Én csak receptet írhatok és orvosságot adhatok, de életet nem!“ —felelt szomorúan az orvos. OLVASSUK A BIBLIÁT Az igazi felebaráti szeretet. Február 5. Máté 22:36—39. „A másik pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.“ Tehát a fele- baráti szeretet nemcsak másodrendű, elhanyagolható parancs, hanem hasonló, egyenértékű az Isten iránti szeretet paranccsal. Nem szereti Istenét, aki nem szereti felebarátját. De a felebaráti szeretet sem csak elmélet, hangulatos érzés, hanem cselekedet, áldozatos élet. Felebarátunkat nemcsak a szívünkön, hanem a zsebünkön keresztül is kell szeretnünk! Február 6. Gál. 6:2. „Egymás terhét hordozzátok, így töltitek be Krisztus törvényét.“ Az ember a maga terhét is zúgolódva szokta vinni, hogyan venné fel hát szívesen a más terhét! Pedig az egész élet ilyen kölcsönös te- herhordozásból áll és ha valaki ki akar szabadulni alóla, a legszentebb isteni rendet akarja felforgatni. Az önkéntes teherhordozásnak legszebb jutalma a Cselekedetek könyvében igy van megírva: ... Jézus mondta, hogy „boldogí- tóbb adni, mint venni“ (20:30). Február 7. Péld. 19:17. „Kölcsön ád az Urnák, aki kegyelmes a szegényhez ...“ Egész életünk egy nagy tartozás és minden jócselekedet, amely hitünknek gyümölcse, ennek a tartozásnak a törlesztése. És az Ur mégis azzal csalogat bennünket a jócselekedetekre, hogy Neki adunk kölcsönt, amelyet azután Ö gazdagon fizet vissza. Milyen nagy az Ur kegyelme, hogyan alázza meg magát itt is, csakhogy rábírjon bennünket kötelességeink teljesítésére. Gondoljunk itt még az Ur eme mondására: „Amit megcselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, azt én velem cselekedtétek.“ (Máté 25:40.)
