Harangszó, 1939
Kis harangszó
70. oíaal. KIS HARANGSZÓ 1939. október 29. Nem is gondoljátok, gyermekek, hányszor ismétlődik meg a véres kármel-hegyi találkozás ma is. Az én falumban egy gyönyörű gyermeket kellett eltemetniük a szülőknek, mert ezek jobban szerették őt, mint Istent. Hallottam, hogy valahol egy igen gazdag embernek mindene leégett, mert a pénz volt az istene. Ismerek'egy leányt, akinek az arca egy betegség után ijesztően rút lett. Neki a szépsége volt a bálványa. Ezt hirdette a reformáció is, nekünk is ez szól a karmel-hegyi reformációból: Isten azt akarja, hogy Ő legyen egyedül a te Urad, Istened. Hogy őt szeresd, féld a legjobban. A Szentlélek által Krisztusban lehetséges ez. Azért: „Ne legyenek más isteneid!“ Különben te is félhetsz a Kármel hegyi véres találkozástól! Görög Tibor tiszt, bácsi. A TEMETŐBEN. A régi temetőben jártam S ibolyát láttam a bokorban, Lehajolok — megdobban szívem Hogy a kis ibolyát letépjem. Szólok is kedvesen hozzája: „Te vagy a tavasznak virága, Letörlek szépen, óvatosan, Illatozz nekem a szobámban." Irta: Vollraar A. Pordította: Reinhardt Julia ny. ev. tanítónő — Péter fogd be a pejkót, a városba akarunk menni. — így szólott Molnár János gazda az újév második napján. Feleségével együt szorgalmasan dolgoztak, s így vagyont is szereztek. Rend volt a házban, rend az udvarban. A rendhez tartozott az is, hog-y újévkor minden tartozásukat kifizették. Dec. 30-áig bekérte a számlákat, azután átnézte, átszámlálta s hála Istennek ki tudta fizetni sőt még fölöslege is maradt, mit a takarékpénztárba vihetett. Így áldotta meg az Isten őket, s valóban szívok mélyéből hálásak is voltak a Mindenható kánt, aki minden jónak adományozója. A cselédnek nem volt náluk rossz dolga, gömbölyű jóságos arcukról pedig Azt feleli a kis ibolya: „Óh, nem vágyom én a szobába, Hagyjál csak itt a régi síron, A porladó embercsontokon." „Te kis ibolya, igazad van, Hidd el, úgy szégyenlem és magam, Őrködj csak tovább a sirhanton S reád a jó Isten vigyázzon!" Schlitt Bébi tanuló. azt olvashatta az ember, hogy elégedettek, s hogy másoknak is szívből azt óhajtják. Az idő enyhe volt, olvadott is erősen s ezért egyetlen fiukat, Miskát is magukkal vitték. Az apa a gyeplőt fogta, míg az anyjuk elhelyezkedett s aztán megindultak. ■— Mj, van a kosárban anyjuk? —■ kér- dé útközben a gazda. — Friss tojás, tudod milyen jó az a kórházi betegeknek. Tíz év óta minden újévkor viszek néhányat. — Igen. Hány darab van a kosárban? — Egy szakaj tónyi, mint mindég. — Tudod-e anyjuk, hogy Sylvester estéjén úgy elgondolkoztam azon, hogy az Isten évről-évre többet ád nekünk. Szívesen vesszük igaz-e? De mi csak éppen annyival szolgálunk neki, mint amikor alig volt valamink. Egy szakajtó tojást adtunk akkor is, amikor alig volt A menny felé!
