Harangszó, 1939
Kis harangszó
54. oldaí. KIS HARANGSZÓ 1939. szeptember 3. latodnak? Ne feledd el, neked is szól az Űr parancsa! Most az iskolai év elején gondolj arra, hogy mi keresztyének nem azért vagyunk e földön, hogy éljünk és jól éljünk, hanem azért, hogy szolgáljunk az Istennek. Hát akkor nem azért kell tanulnunk az új iskolai évben, hogy a jóbizonyítványunkkal majd könnyebben kapjunk fizetést? De nem ám! Mert az a mi munkánk, hogy Isten üdvözlését hirdessük magyar testvéreinknek és mindenkinek, még ilyen kis kínai gyerekeknek is!' Lássátok ilyen világraszóló munkára küld titeket is az Ür! Azért tanuljatok, hogy minél jobban, minél messzebb elvihessétek az evangé- liomot! HIVATÁSOM. Evangélium —- ez a szó, Jól tudhatja mindenki, A Jézus Krisztusról szóló Nagy örömhírt jelenti. Evangélikus a nevem ... Ö de ez még mit érne, Ha szívemben hű Megváltóm, Az Űr Jézus nem élne. Evangélikus a szívem, Mert Jézus a lakója, Ki szívemet minden bűntől Megtisztítja, megóvja. Áldom az én Megváltómat, Hogy az övé lehetek, S boldogtalan emberekhez Az ő nagy szeretetéről, Golgotái keresztjéről, Nevemben is, szivemben is, Nagy örömhírt vihetek. B. S. A menny felé! Irta; Vollmar A. Fordította: Reinhardt Julia ny. ev. tanítónő. Lennének szárnyaim, miként a felhőnek, szélnek, Átszelném a tengert, halmot s jutnék az égbe I Ah, mily borzasztó hideg van ma! A szél mindenhová belesipol, ahová bejuthat, a hó pedig egyre hull. Esik folyton, folyvást. A földet már teljesen befödte volna, ha a szél föl nem kapná s egész területeket pusztára nem seperne. Egy kisfiú vékony ruhácskáját is ráncigálta, ki a várost átszelő folyó mellett egy hidoszlopnál húzta meg magát, hogy ott a hó és a szél ellen némi védelmet találjon. Kis szekrénykét tart maga előtt, melyet zsinórral akasztott a nyakába. Gyújtófa, gyapotból készült báránykák, kis fababák, fügével töltött dobozokkal van tele a kis ládika. Darabja csak 5 és 10 fillér. A gyermek egészen megdermedt, csak néha-néha kísérli meg, hogy árucikkeit az arramenőknek kínálja. Bár a lámpák fényesen világítanak, a kis kereskedő sötét zugába mégis igen kevés fénysugár jut. Azonban észrevette őt egy 8 évesnek látszó fiúcska, ki hozzálépve így szólt: „Te, igazán furcsa, hogy ma délben is itt ültél és este is itt vagy. Mikor mégy haza és tulajdonképpen mikor ebédelsz?“ „Haza? — kérdi a kis kereskedő. Gondolkozott s aztán felelt: — „Ah, enni úgy sem kapok!“ — Az lenne csak szép! Hogy hívnak? — Andrásnak. — Hát még? A kis fiú ránéz a kérdezőre és hallgat. —- Hol lakói hát? — Ott lent, aztán még messzebb, és aztán benn abban a nagy fekete házban, ahol mindig füst van, ott lenn a lépcsők alatt. — No ebből ugyan nem igazodom el. Hallgass csak ide, engem Varga Józsinak hívnak, szigorú fivéremnél a Rakpartutca 4. számú házában lakom. Holnap gyermekistentiszteletre megyek, mert
