Harangszó, 1939
1939-12-31 / 52. szám
388 HARÁNGSZÓ 1039 december 31. Ihász! Ihász Lajos. A dunántúli evangélikus egyházkerület néhai való jó felügyelőjének a neve és arcképe abból az alkalomból kerül lapunk hasábjaira, hogy most vette birtokba a dunántúli egyházkerület azt a milliós örökséget a veszprémvármegyei Devecser mellett elterülő hatalmas lő- rintei földingatlant, melyet a megboldogult végrendeletileg az egyházra, mint főörökösre hagyományozott. Lőrinte-puszta az ős Bakony lan- kás domboldalas nyúlványain terül el az ő mintegy kétezer magyar holdat kitevő határával. Földje a devecseri járás talajviszonyaihoz mérten jó, sőt kitűnő erdeje igen értékes. De a birtok jövedelmét nem csupán a földek mezőgazdasági műveléséből és a hatalmas erdőség fakitermeléséből eredő bevételek képezik, hanem az a hatalmas készpénzbeli összeg, amit az Ajka-Csingervölgyi bánya terrágium címen fizet a tulajdonosnak. Ez a bányatársulat u. i. már“ évek óta a lő- rintei földek alatt bányássza a jóminőségű kőszenet. Ezért a szerződés értelmében teteme? összeget fizet a föld tulajdonosának. Ez az összeg évi 35—50.000 P között váltakozik. Volt olyan esztendő is, amikor ez az ösz- szeg a 70.000 P-t is meghaladta. A lőrintei örökség jövedelme azonban nem teljesen a dunántúli egyházkerületé. Többen: csupa jótékonycélú intézmény osztozkodnak ezen. A nagy hagyaték kezelője éS örököse azonban maga a dunántúli egyházkerület, amely a birtok jövedelmét a végrendeletben megnevezett intézményeknek (gyámintézet, lelké- szi gyámolda, pápai árvaház stb.) szolgáltatja ki a pontosan megszabott arány szerint. Néhai ihászi Ihász Lajos, áldott emlékű felügyelőnk ezen hagyatékának birtokba vétele alkalmával — amely csak most, a megboldogult hitvesének ásvai Jókay Etelka nagyasszonynak, ez év nyarán bekövetkezett halálával szállt az egyházkerületre — hadd mondjam el itt azok előtt, akik a magyar földnek szerelmesei, hogy ami Ihász Lajosunk, akiváló gazda, (messze vidéken nem volt olyan vérbeli magyar ménes és szilaj magyar fajta gulya mint, az övé) a magyar rög szerelmese, ha az egyházkerület akkori vezető egyéniségei megértették és követték volna az ő bölcs tanácsait: elhárította volna a dunántúli egyházkerület, a dicső múltú soproni líceum feje fölül azt a szörnyű csapást, azt a pótolhatatlan veszteséget, amely a világháborút követő katasztrófa, pénzügyi összeomlás után a készpénzzel rendelkező természetes és jogi személyeket ért. Azt mindenki igen jól tudja, hogy a mi dunántúli egyházkerületünk és a soproni főiskola igen nagy összeget képviselő alapítványok felett rendelkezett. Ennek kamat jövedelméből soksok száz szegény de jeles tanulót taníttatott. (Ilyen volt a nagy püspök, Gyurátz is.) Ezek az alapítványok takarékpénztárban és egyeseknél voltak kihelyezve kamatozásra. Ihász Lajos — mintha prófétai tekintetével meglátta volna, hogy mi fog egy évtizeden belül történni: minden befolyását latba vetette, hogy az óriási vagyont fektessék földingatlanba. Kért, kapacitált, buzdított, — de mind hiába. Az akkori vezetők nem értették meg Ihász Lajost. Ihász Lajos az aikai Puzdor (egykor Arm- pruszter) birtokot, mely akkor eladó volt, akarta megvásároltatni. Javaslatát nem fogadták el. A pénz továbbra is — takarékban maradt. Aztán hadikölcsönbe, lebélyegzés alá került, devalválódott, — végül elveszett. Az egykor dúsgazdag egyházkerület, líceum, tanítóképző papnevelő, főiskola — koldussá lett. És hogy a fájdalom, mit az értet- lenek, most már késő bánat formájában éreznek, még fokozódjék: ide iktatom, hogy ez a Puzdor birtok, Ihászi Ihász Lajos. Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 3 Irta: Mohr Gedeon Kassa. — Ugy-e csak szégyelte magát? — kérdezte Juliska. — De nem ám! A szerepek miatt húzódozott. Voltak a darabban törökök, tatárok, rómaiak, magyarok, de nem volt benne vezér. — S ő csak az akart lenni? — Igen kis hugicám, de ő ezt a világért sem árulta volna el. Ladivér Illésnek ki kellett találni. Amikor rájött, külön az ő számára írt egy hős szerepet, beleillesztette a darabba s erre Imre grófnak mindjárt megjött a játszó kedve. Biztatni sem kellett. Sőt harcra is kelt a darabért. Mert, hogy minden szépen elrendeződött, előállott Berky Gáspár, csak úgy áradt belőle a készség: ha már így van s Imre nem vállalja, majd inkább ő játssza el a királyfi szerepét. A kis gróf nem szólt semmit, hanem a vívó órán kiütötte a kardot a Gáspár kezéből s azzal úgy ahogy volt, páncélosán megdögönyözte alaposan. — Hát Gáspár nem védekezett. —Igen, csakhogy a maga módján! Elment Illés tanár úrhoz és bepanaszolta: „Tanár úr, Imre olyan neveletlen! — „Ugyan, hát mit vétett?“ — „Ügy megvert.“ — Illés úr erre szélesen elmosolyodott s megveregette a Gáspár vállát. — „Miért hagytad magad fiam?“ — A királyfi szerepét pedig mégis Imre gróf játszotta, s úgy, hogy még a férfiak is sírtak. — Szegény Gáspár — sajnálkozott Juliska. — Hát te Gyuri miért nem segítettél neki? Ha másért nem, hát ő is régeczi! — Nem is válik a becsületére! Imre gróffal szemben pedig sohasem segíteném. Ö volt a legjobb, a legvidámabb bajtárs! Majd megszakadt a szívünk, mikor harmadéve el kellett válnunk. Hárman voltunk jóbarátok: Imre gróf, Liedemann Ákos és én. És most szétszóródtunk szerte széjjel. Eperjest Spankau generális, a kollégiumát jezsuiták foglalták el. Elkergették a mi tanárainkat, bennünket meg szélnek eresztettek. Imre Késmárkon van, Ákos ki tudja hol, én meg idehaza. És csak azért — mosolygott Juliskára, — hogy a kis húgomnak mindezt elmondhassam. — Igen, Gyurka! — simogatta meg hálásan bátyja arcát. — Csak — sóhajtotta — kár, hogy Gáspár nincs itthon, pedig azelőtt milyen jól játszottunk a várkertben. — Hm, hm — húzta össze Gyurka a szemöldökét, — nézz csak rám Juliska — fogta meg a kislány állát s fordította maga felé. — Te valahogy sokat emlegeted Gáspárt! Belőle nagyobb úr lesz, mint volt az apja. A régeczi vár már nem az, ami régente volt. Se várnépe, se kincse. Berky nagyságáék csak épp, hogy megélnek. Gáspárnak itthon nincs sok maradása. Másutt keresi a szerencséjét. — Pedig itt is maradhatott volna — vélte a kislány. Előtte a régi nyarak szép emléke éledt a Gáspár neve hallatára. Hogy szaladták be a virágos, tarka rétet, hogy csem- pészték meg a méh-kaptárokat, hogy hozott neki a fiú kis madárkát, fagyöngyöt, ürgét, sőt egyszer egy nagy tüskéjű gömbölyű sündisznót is. — Dolog árán itt is megélt volna. — Meg, de ő munka nélkül akar hatalmas és gazdag lenni. Apródnak szegődött el Murány várába. A Rothold család szolgálatában áll s egykor a császár zsoldosa lesz. Verd ki őt fejedből Juliskám, s keress magadnak egy jobb játszótársat. Gyurka ezzel befejezte mondókáját és Andris után nézett, hogy olvasásra és írásra fogja. 4. Mihály megtudja amit tudni akar. Mihály pedig, miként a többi gazda, a jó kimenetelű szóváltás után ellátta a jószágát. Szecskát elegyített korpával a teheneknek, friss, ropogós szénát vetett a lovak elé s azzal
