Harangszó, 1939

1939-11-12 / 45. szám

338. HARANGSZÓ 193d. november Í2. 5. Látszólagos ellentétek. Jegyezzük meg, hogy kiegyenlíthetetlen ellentét a Bibliában nincs. A biblia­olvasó képzettségének fogyatékossága hozza magá­val, hogy itt- vagy amott ellentétet lát. Látszólagos ellenmondás van pl. Máté 10, 34. és János 14, 27. vers között. Krisztus tanítványai azonban tudják, hogy valóságban nincs ellentét. Természetesen olyan hely akad a Bibliában, ame­lyet nem értünk. De a csillagászatban is, bennem ma­gamban is találok dolgokat, amelyeket nem értek. Épúgy a Bibliában is vannak magasságok, melyeket meg nem hághatunk, mélységek, melyeket ki nem fürkészhetünk. Itt Pascal mondása érvényes: „Az ész legvégső foka elismeri, hogy van végtelenül sok do­log, ami azt felülhaladja.“ A Szentírás nehézségeit azért adja Isten, hogy próbára tegye hitünket. Amit ésszel felérni nem tudunk, azt felérjük hitünkkel* Harmati Béla. *Jegyzet: Melegen ajánljuk: Csizmadia Lajos: „Nehezebb szentírási helyek magyarázata“ c. művét. Sylvester Nyomda kiadása, 1928. Őszintébb szereteftet, mélyebb öntudatot! A Harangszó augusztus 20.-án, 34. számában megjelent „Templomújítás“ c. tárcacikkből értesült az olvasó a dunántúli evangélikus Sión múltjában nagy szerepet vitt egykor evangélikus Csepreg mezővárosnak szent Miklósról nevezett temploma átalakítási munkálatairól. A cikkíró előtt az omladozó falak, az aláhul­ló vakolat, a felhányt csontok láttára megelevenedik a múlt, amelyben magaelőtt látja a szentkirályi domb‘alatt porladó evangélikus vértanuk hősies önfeláldozását, példás maga­tartását. Valóban a múlt sok­sok nagy kihatással bíró ese­ményeit látták maguk előtt végbemenni azok a porba omló templomfalak. Ezek közül csak kettőre akarok rámutatni, me­lyek korunk gyermekének a múlt távlatából is azt hirdetik, nagyobb szeretetet, mélyebb öntudatot. A munkáskezek csákányának az érin­tésére aláhulló romok nemcsak annak az 1223 evangélikus vértanuságának voltak szemtanúi, hanem szemtanúja volt ez a megnyitásra váró ősi, a Kani- zsayak által még 1391-ben építtetett templom a dunántúli protestantizmus két ágra szakadásának is. Ugyanis 1591. június 2.—3.-án ebben a templomban folyt le Nádasdy Ferenc rendezésében a lutheri álláspontot védelmező Scultéti Severinus bártfai lelkész és a kálvini alapon álló Beythe István püspök között az a hitvita, mely egybefonódás helyett elválásra vezetett, melynek következ­ménye lett az ádáz vitatkozás és az egy­mást ócsároló gyűlölködés Pázmány és táborának legnagyobb örömére. Ezen testvérietlen s gyűlölködő vitatkozáso­kat csak a gályarabok láncainak kínos zörgése és a közös baj, a közös ellenség némította el. Csak a nagy holland ten­gernagy testvéri összefogásra serkentő eme szavai oltották ki a két protestáns egyház közötti viszálykodás tüzét: íme, lássátok be, hogy a közös ellenség elti­por benneteket, ha összetartás helyett versengtek egymással. Sajnos, Ruyter Mihály összetartásra buzdító szavai nap­jainkban sem lettek időszerűtlenné. Mert lehet hallani s olvasni olyan dol­gokról, melyek lehangolják a békesség­re s egyetértésre vágyó lelkeket, ame­lyek időszerűvé teszik a gályarab szaba­dító tengernagy figyelmeztető szavait. Pedig a hitetlenség és az ősellenség frontjának őszinte testvériségre s igaz megértésre kellene indítani bennünket. A még előforduló reverzális-szedés s elnevelés lehetőségét meg kellene szün­tetni, mely körülmények csak arra va­A csepregi régi evangélikus templom. lók, hogy bizalmatlanságot szülve eltá­volítsák egymástól a két egyházat s an­nak munkásait. Tehát nagyobb megér­tést, őszintébb szeretetet. De azok a csepregi templomromok láttak egy olyan eseményt is, amely egyházilag megváltoztatta hazánk tér- I képét. 1643-at írt ekkor a történelem mú­zsája. Csepreg kiheverte ekkor már azt a pusztítást, melynek áldozatul esett a hívek ezreivel a tudós Zvonarics Imre lelkésze is. Eszterházy és Collaltó hadai­nak mindent felégető pusztítása után ismét új élet keletkezett a romokon. Újra félvirágzott a csepregi egyház s annak kebelében működő akadémiai színvonalú iskola, de ez csak rövid 12 évig tartott. Azt a pusztítást, mely 1643-ban érte, már többé kiheverni nem tudta pedig akkor nem is a rác, német és horvát hadak törtek rá. Eszterházy ekkor a szenvedélyében elvakult ifjú föl­desúr Nádasdy által végeztette el azt az irtó pusztítást, mely után ez az egyház mindé napig nem kelt életre. II. Ná­dasdy Ferenc földesúr, akit jeles evan­gélikus lelkészek neveltek, buzgó egy­háztagnak mutatta magát mindaddig, míg ifjú hévvel szerelemre nem lobbant Eszterházy Miklós nádor szépségéről messze földön híres Júlia leánya iránt. A térítő nádor, aki előzőleg már az ifjú anyját, özv. Nádasdy Pálnét, Révay Ju- dítot is második férjhezmenésekor átté­rítette, most kivetette hálóját a vőle­gény jelöltre is és csak azon feltétel mellett volt hajlandó leányát, kinek ke­zéért a költő Zrínyi is versengett, Ná- dasdynak feleségül adni, ha elhagyja egyházát. Nádasdyt elkápráztatta Esz­terházy Júlia szépsége s kedvéért el­hagyta apái evangélikus hitét s ezzel meg volt pecsételve urodalmai- ban az evangélikusok sorsa. Nádasdy ezen árulását 1643. november 25.-én, Katalin nap­ján a csepregi Miklós-temp- lomba egybehívott lelkészérte­kezlet előtt hozta nyilvános­ságra. Megkezdődött ezután az üldözés, mely a templomok foglalásában, jobbágyok erő­szakos áttérítésében nyilvánult, így kerülhetett azután a most megújításra váró öreg csepre­gi templom ajtaja fölé az a tábla, melynek szeretetlenséget hirdető szavát több alkalom­mal nekem is alkalmam volt megbotránkozással olvasni. Nádasdynak e világi gyönyö­rök és örömökért való hitáru­lása elrettentő s megvetendő példája legyen egyházunk minden egyes tagjának. Az ősi templomban egy­kor végbe ment események nemcsak a szorosabb egybefonódásra intik az evangéliom talajából kinőtt hazai protestantizmus gyengébb s erősebb ágát, hanem azt is prédikálják a mai kor gyermekének: Légy hív mindhalálig. Mert ha Nádasdy is az lett volna, akkor nagyravágyása nem juttatta volna a hóhérbárd alá. Sajnos ma is az anya­giasság korát éljük. A mai kor embere is oda siet, ahol vagyon, fény és hata­lom integet feléje s ezért kész áruba bocsátani meggyőződését, még utódai­nak vallását is. Ez a mindenáron való érvényesülés a kisebbségi sorsban levő egyházunknak nem kedvez. Akadnak, sajnos, sorainkban is 'olyanok, kik e vi­lág szerinti dicsőségért hűtleneknek bi­zonyulnak. De hisszük, hogy el fog jönni az az idő, midőn a pénznél, a föl­di jólétnél magasabb, maradandóbb kin­cseket is megismeri s megkedveli e vi­lág s az egyházunk diadalát ez az eped- ve várt jobb kor fogja elhozni. Ne szűn­jünk meg azért dolgozni és buzgón imád­kozni eme jobb időkért. A megtartó Isten, aki velünk volt a vérzivataros időkben, nem hagyja el az evangéliom népét a jövőben sem. Atyámfiái, vigyáz­zatok, álljatok meg a hitben, úgy csele­kedjetek, mint férfiak, legyetek erősek, legyetek öntudatos evangélikusok. Szekeres Sándor. TERJESSZÜK A „HARANGSZCT-tl

Next

/
Oldalképek
Tartalom