Harangszó, 1939

1939-10-08 / 40. szám

310. HARANGSZÓ 1S39. október 8. Apró történetek. Ax eredmény. „Eh, ne beszéljetek nekem! Vallás, Biblia! Gyereknek és legfeljebb asszo­nyoknak való — mondta egy éretlen ifjú, cigarettasodrás közben. — Nézzetek csak körül a templomban: ötször annyi a nő, mint a férfi." „Az meglehet, — mondta rá egy éltesebb nő, — de men­jen csak el a fegyházba és látni fogja, hogy ott meg hatszor annyi a férfi, mint a nő." Elbixakodotíaág. Egy fiatalember dicsekedve emleget­te, hogy ő reá szükség van az Urnák, mire Istennek egy alázatos gyermeke azt mondta neki: „Tudja-e, hogy ez a mondás csak egy helyen van megemlít­ve a Bibliában, ott is egy szamárra vo- notkozik." A tiszai egyházkerület közgyűlése. Diósgyőrvasgyárban tartotta a tiszai egyházkerület folyó évi közgyűlését szeptember 27—28. napjain. 27.-én a lel­készek, tanítók és papnék egyesülete számára urvacsoraosztás Volt, amelyet Túróczy Zoltán püspök végzett. Ezután megkezdődött a három egyesület külön- külön tartott közgyűlése, illetve konfe­renciája. A különböző bizottságok ülése után délután az egyházkerületi presbitérium és a bizottságok együttes ülése letár­gyalta a közgyűlés tárgysorozatán fel­tüntetett ügyeket s ezáltal biztosította a közgyűlés sima lefolyását. 28.-án a közgyűlést istentisztelet ve­zette be, amelyet Marcsek János espe­res, mint eddigi egyházkerületi jegyző végzett. A közgyűlésen Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő mondott megnyitó beszédet, majd Túróczy Zoltán püspök terjesztette elő az egyházi köz­ellátásról szóló előadása kíséretében a közgyűlés tagjainak már előzőleg meg­küldött püspöki jelentését. Majd az elő­adók tették meg jelentéseiket, amelyek­nek sorában a Felvidék visszacsatolása következtében a missziók és iskolák munkájáról szóló jelentések mutattak gyarapodást. A teljes tisztikar és az ösz- szes bizottsági tagok lemondása követ­keztében a közgyűlés teljesen újjá alakí­totta a tisztikart, az egyházkerületi pres­bitériumot, az egyházkerületi törvény­széket és a bizottságokat. Egyházkerü­leti főjegyző lett Baráth Károly, míg jegyzőkké Rőzse István és dr. Vető La­jos választattak. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött a kormányzónak és a miniszterelnöknek, akiket kiválóan fele­lősségteljes munkálkodásukban ragasz­kodásáról és támogatásáról biztosított. A közgyűlés tagjai a diósgyőrvas- gyári fiatal egyházközség és a vasgyár vendéglátó szives szeretetét élvezték. A tiszai egyházkerületi Gyámintézet szeptember 27.-én tartotta az évi ren­des közgyűlését Pazár István és Marcsek János elnöklete alatt, örömmel vette tu­domásul, hogy a gyámintézeti munka az elmúlt évben gyarapodott, a gyűjtés összege növekedett s további kitartó munkára serkentette a gyámintézet buz- gólkodó munkásait. Hét 100—100 pen­gős segélyt osztott szét a közgyűlés. A kerületi gyámintézet és a kerületi Lut- her-Szövetség ezalkalommal együttesen rendezett szépen sikerült vallásos estélyt az egy évvel ezelőtt felszerelt ékes temp­lomban, amelyen Gömöry János ny. eperjesi főgimnáziumi igazgató előadá­sát és Erdős Mihály hernádvécsei lel­kész igehirdetését, valamint a helyi egy­házi énekkar és egy zenekar előadásait hallgathatták meg a résztvevők. A MAGYAR ANYÁKNAK! Hogyha minden anya ezt tanítja majdan: Legyen úgy mint régen, legyen úgy mint hajdan. Ha beleneveljük gyermekünk leikébe Az Alföldi rónán, a Kárpát ölébe. Mindenütt amerre csak, magyarok laknak Réginek kell lenni e honnak és nagynak, A hármas halom, a négy folyónak tája Újra a mienk lesz, magyarok hazája. Bennünk csörgedez forr, őseinknek vére, Ha kell reáfestjük e hon szent rögére. Nagyjaink hőstette, előttünk a példa, Nem lesz többé hazánk soha soha préda. Egy kis része jutott csupán vissza hozzánk, A többiért könnyes most is a mi orcánk. A másé még mindig oda fönt a Kárpát, Lent a kalásztermő drága magyar Bánát. Másé a szép Erdély hegyes-völgyes tája. Róla az ellenség hazánk földjét látja. Mi magyar asszonyok, mi magyar leányok, Bennünk valósulnak e szövődő álmok. Gyermekeinknek kell mindent visszavenni, De a magyar földnek magyarnak kell lenni. Mi már künn pihenünk majd a temetőben, Ámde él a nemzet gyermekink lelkében. Minden magyar anya ezt tanítsa mostan Magyarország nagy lesz, mint volt régen hajdan Lévay József né. Csajbók Lydia. A papnék evangélízációja. Szeptember 29.-én ért véget Nagy­kanizsán az az evangélizációs konferen­cia-sorozat, amelyet az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének dunán­túli osztálya a papnék és tanítónék ré­szére rendezett D. Kapi Béláné elnök ve­zetésével, s amelynek stációi voltak: a nyár folyamán Pécs a tolna-baranya- somogyi egyházmegye papnéi és taní­tónői részére, azután folytatólagosan szept. 11—12.-én Sopronban a soproni alsó és felső egyházmegye, szept 14— 15.-én Celldömölkön a kemenesaljai, va­si közép és veszprémi egyházmegye egyik része, szept. 19—20.-án Győrött a győri és veszprémi egyházmegye másik része és végül szept. 28—29.-én Nagy­kanizsán a somogyi és zalai egyházme­gyék papnéi és tanítónéi részére. A kon­ferencia előadásait mindenütt D. Kapi Béla püspök tartotta Ján. 4, 1—12. alap­ján, — „A papné (tanítónő) az élet kút mellett" összefoglaló címen. Az előadá­sok a következő kérdésekről szóltak: 1. Csodálatos találkozás, 2. Az élő víz, 3. Mindennapi vízmerítés, 4. Az elfelejtett veder, 5. Mindnyájan Jézus előtt. A kon­ferenciák mindkét napján reggel áhítat­tal kezdődött és este áhítattal végződött a munka, — a második napon a konfe­rencia végén mindenütt Uriszentvacsora vételével is. Az áhítatokat is D. Kapi Bé­la tartotta I. Péter 3, 1—5. alapján, Az engedelmes asszony összefoglaló címen, és szólt: 1. az engedelmesség céljáról, 2. az engedelmesség titkáról, 3. az enge­delmes asszony szépségéről, 4. az enge­delmes asszony boldogságáról. A konferencián minden körzetből nagyon szép számban vettek részt a pap­nék, tanítónék, tanárnők, sőt a konfe­renciák helyein a gyülekezetbeli nők is. És mindegyik helyen a résztvevőkből a konferencia alatt egy meleg, bensőséges lelki közösség alakult ki, amely előadás­ról előadásra fokozódó lelki kitárultság- gal várta és vette az Igét, s a konferen­cia végén örömkönnyes hálával áldotta az Istent, hogy az Ö gondviselő szerete- te a dunántúli egyházkerület fáradhatat­lan püspöke által elvezeti az egyház szolgái feleségeinek lelkét is a Krisztus­sal való igazi találkozás után az élővíz­hez, egy hívőbb, áldozatosabb új élet örök forrásához, szent indítást adva a mindennapi vízmerítéshez: az Igében ott levő isteni akarat és szó naponkénti megkereséséhez és átvételéhez, hogy így éltük szentségi-élet lehessen, naponkénti keresztség, azaz állandó bűntudat és bűnbánat, hogy a mindig rettegő lelki­ismerettel vett Uriszentvacsorában a ke­gyelmet elnyerhesse és értékelhesse. Hogy így a papné és tanítóné ne csak fe­lesége lehessen az urának, hanem igazi lelki-társa és segítője neki abban, hogy együtt elvezethessék magukkal a család­jukat is, meg az egész gyülekezetüket is Jézushoz: az örök életre buzgó víznek kútfejéhez. S így mint Istennek szívük szerint készségesen engedelmes asszo­nyok ismervén az engedelmesség titkát, megtapasztalhassák ezen engedelmesség szépségét és áldott boldogságát. Mindegyik konferencia bevégződése­kor az Istenhez és a papnéi és tanítónéi hivatásuk tiszta és komoly meglátásához felemelt lelkek mélyéből boldog és há­lás köszönetek hangzottak el a konfe­renciát végző püspök áldott munkájáért és a konferenciák meleg közvetlenségét és szeretetteljes hangulatát megadó püspökasszony jóságáért. És mindenki azzal a reménységgel hagyta el a kon­ferenciákat, hogy a következő években is megadatik nékik a drága alkalom az ilyen csodálatos találkozásokra. Horváth Olivér. OLVASSUK A BIBLIÁT Hazafelé. Október 8. Rögös az út. I. Kor. 4, 9—12. A mi életünk: út hazafelé! Ez az út nehéz. Tele van rögökkel. Ilyenek: az anyagi élet gondjai, megpróbáltatá­sai, az emberi gonoszság, a lelki élet sú­lyos és megoldásra váró problémái. Ezek ki nem kerülhetők. Végig kell mennünk rajta, ha haza-érni akarunk. Október 9. Veszélyes az út. Mt. 7, 13— 14. A haza-felé vezető út keskeny út, melynek két oldalán a bukás és az elté­vedés mélységei leselkednek a vándorra. Jaj annak, aki vigyázatlanul jár az úton, mert az könnyen elcsúszik, vagy pedig az út nehézségeitől visszarettenve mel­lékút™ tévedi Az haza item jut wh«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom