Harangszó, 1939

1939-09-24 / 38. szám

298 rí AR ÄNGBXO 1Q39. «September 24. kék“-ből és ámulva látja, hogy azok mindegyike egy- egy tízfontos bankjegy (kb. 150 P). Szegény anyóka! Majdnem elpusztult a nyomortól, pedig kincs volt a birtokában, melynek értékét azonban nem ismerte fel! így vannak sokan a Bibliával! Megszerzik, de azután elteszik zárt helyre vagy a szekrény tetején po­rosodik. Éheznek és szomjuhoznak lelkileg, még sem nyúlnak a Biblia után, mert annak páratlan értékét nem ismerik s így soha sem váltják be. Boldog, aki elmondhatja: „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.“ (119. zsolt. 162.) Harmati Béla. A látási fogyatékosokról. Irta: Marosfalvi Albertina gyógypedagógiai tanárnő. A görvénykór (scrophulosis) is oka le­het a veleszületett vakságnak. A scrophu- losist a kedvezőtlen éghajlati, talaj - és lakásviszonyok idézik elő. A scrophu- lotikus szemlobnak fő jellemvonása ab­ban áll, hogy elhomályosítja a szem át­látszó közegeit. Ez a betegség gyakran megújul és- sok éven keresztül ismétlődhetik. Ha pe­dig meggyógyul, a szemen olyan homályosság és folt ma­rad, mely a látást megzavarja vagy teljesen lehetetlenné teszi. A szerzett vakság okai kö­zül leggyakrabban előfordul és legveszedelmesebb szembaj a gennyes szaruhártya-gyulladás, mely a kisdedek ragályos szem- betegsége. Jelentékeny része a vakoknak mindjárt a születése után e betegség következtében veszíti el látását. A baj meg­előzésének módja az, hogy a gyermek szemét mindjárt szü­letése után 1 százalékos pokol­kő (lapis) oldattal kifecsken­dezik. Ezáltal a fertőző anyag romboló hatása megsemmisül. A szerzett vakság oka sok­Jézus a mi vezérünk. Irta : Szende Ernő. 4 Kis: Szegény ember, egészen oda van. Nagy: Ügy megsajnáltam a síró em­bert. Én is vele sírtam. Kovács: Sírt ott mindenki, aki csak ott volt. Szilas: Olyan megható volt. Kis: Szegény édesapa. Nagy: Szegény Pista. Vas: Bízzunk a jó Istenben, hogy megsegíti. Ez jó lecke volt a számára s hiszem, a jó útra tér ezután. Látogas­sátok meg naponkint s magam is felke­resem. Mégis csak társunk, kit szeret­nünk kell, noha nem valami szépen viselke­dett velünk szemben. De amint mondjá­tok, már is keresi a jó utat s imádkozott veletek. Már pedig, aki imádkozik, az rossz ember nem lehet. Ő is jó lesz ez­után s velünk együtt fog majd hálát adni Istennek az ő megsegítő kegyel­méért. Tóth: Szeretni fogjuk ezután. Vermes: Ügy van. Szeretni fogjuk. Zsoldos: Imádkozunk, hogy a jó Is­ten tartsa meg. Sebő: Igen. Imádkozni fogunk érte. (Kovács, Szilas, Kis és Nagy kifelé indulnak): Erős vár a mi Istenünk! Vas és társai: Erős vár! szór a szemhályog lehet. A népies nyelven hályognak nevezett megvastagodott hár­tyaképződmények megakadályozzák a fénynek a szembe való behatolását. Há­romféle hályogot különböztetnek meg, ú. m. szürke-, zöld- és feketehályogot. A szürkehályog olyan betegség, melynél a kristálylencse homályos, átlátszatlan; a fénysugarak nem hatolnak be a pupil­lán a szembe s emiatt az ember nem lát. Vak leány a varrógép mellett. HATODIK JELENET. (Előbbiek, Veres, Szenes, Magyar és Nemes.) Veres, Szenes, Magyar és Nemes (belépnek): Erős vár a mi Istenünk! Vas és társai: Erős vár! Vas: No, mi az, mi történt, hogy ilyen ijedten léptek be? Vermes: (Szomorúan) Meghalt Árva Juliska édesanyja. Vas: (Csodálkozva) Ki halt meg? Szenes: A Juliska anyja. Tóth: A Juliska anyja? Magyar: Az bizony. Vermes: Szinte hihetetlen! Nemes: Bizony az. Szegény asszony! Zsoldos: Szegény Juliska! Most let­tél csak igazán árva! Sebő: Igazán árva. (Csend, szomorúan ülnek egy darabig.) Vas: Istenem, Istenem! Mily nagy csapás ez arra a kis leányra! Tóth: Mikor halt meg? Vermes: Épp az előbb. Juliska mond­ta, hogy itt volt nálatok s alig ért haza, szegény jó anyja kiszenvedett. Vermes: Ott voltatok? Szenes: Ott. Onnan jöttünk ide. Zsoldos: S mi van Juliskával? Magyar: A szomszéd asszonyok vet­ték szerető gondjaik alá. Sebő: Juliska meg is érdemli. Nemes: Áldott jó kis leány. Vas: Ügy van. Áldott jó teremtés. Műtét útján való eltávolítás gyógyulás­hoz vezet. Amíg a szürkehályog könnyebb ter­mészetű betegség, addig a zöldhályog veszedelmes és fájdalommal járó szem­baj, melynél zöld reflexfény jön a szem mélyéből. A népnél az a vélemény ter­jedt el, hogy ennek ép úgy, mint a szür­kehályognak érnie kell s csak azután operálható. Már pedig, ha valaki zöld­hályogban megvakul, látását többé so­hasem nyeri vissza. A háromféle hályog közül legveszedelmesebb a feketehá­lyog, melynek okát nagyon so­káig nem tudták megállapíta­ni. Végre nyitjára jöttek a szemtükör feltalálásával, melyet Helmholz, a leghíresebb ter­mészetbúvárok egyike 1852-ben fedezett föl. Ennek segélyével képesek vagyunk a szem belse­jébe tekinteni s észrevesszük mindazt, ami abban előfordul. Azóta tudjuk megállapítani a baj diagnózisát, mely nem egyéb, mint a látóidegek lobo- sodása, a lobosodás következ­tében ezek elsorvadnak s beáll a vakság. A feketehályog sok esetben nem gyógyítható, azon­ban idejekorán történő orvosi beavatkozás tetemes eredmé­nyeket érhet el. Tóth: Segítségére leszünk mi is. Vermes: A Nőegylet szerető figyel­mébe ajánljuk. Zsoldos: Szeretni fogjuk nagyon. Sebő: Bánatában osztozni fogunk mi is. Vermes: Ügy van. Osztozunk bánatá­ban s azon leszünk, hogy egy kis örö­möt is szerezzünk bánatában. A kis Jé­zuska születésekor bizonyosan kapok va­lami szép ajándékot. Hát megkérem szü­léimét, engedjék meg, hogy abból vala­mit adhassak Juliskának. Szenes: Az én ajándékomat mind oda­adom! Magyar: Ha ruhát hoz nekem a Jé­zuska, azt adom oda. Nemes: Én is átadom, még a babá­mat is. Hadd örüljön szegényke. Vas: Köszönöm kedves ifjúsági leány- elnöknő a jóságodat s nektek is hálás köszönetét mondok leányegyesületi ta­gok. S hogy mi is tegyünk az árváért valamit, megkérem az iskolai gyüleke­zet nevében a tisztelendő bácsit, hogy a szent karácsony esti ünnepélyen a kará­csonyfa alá a mi részünkre ne is hozzon a kis Jézuska ajándékot, hanem azt jut­tassa a kis Juliskának. Lemondtok róla presbiterek? Tóth: Kész örömmel engedem át a részemet. Vermes: Én is átengedem. Zsoldos: Boldog vagyok, hogy jót te­hetek a szent estén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom