Harangszó, 1939
1939-06-04 / 23. szám
30. évfolyam. Alapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mallöklat tanév alatt kéthatankónf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 23. szám. A Harangaxó ■lerkesztö-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tór 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, felévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 0/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P„60 fillér. Postacbekkszámla: 30,526. Fegyverre! ... fölvévén a hitnek paizsát, ... az üdvösség sisakját ... és a Léleknek kardját. Efezusi levél 6, 16—17. Fegyvert kell ragadnunk. Ehhez mindenek előtt jó erős pajzsra van szükségünk. E pajzs pedig a hit, amely Krisztus igéjét megragadva s maga elé tartva, így szól az ördögnek: Ha én bűnös vagyok is, ha rosz- szul éltem és keveset tettem is, az én Krisztusom szent és tiszta. Már pedig őt az Atya értem adta ajándékul halálra, hogy szentségével és igazságával az én tulajdonom legyen. Krisztust pedig békén kell hagynod és nem vádolhatod. „És a Léleknek kardját, mely az Isten beszéde." Ez a végső, de legerősebb és igazi harci fegyver, mellyel az ördögöt diadalmasan leverhetjük. Mert az még nem elég, hogy meg tudunk állni az ellenség előtt s veretlenül visszavetjük, ha támad. Ez csak védekezés. Támadni is kell. Üldözni az ellenséget és futtában leverni. Nekünk sem elég hát, hogy hitünk pajzsával, reménységünk sisakjával csupán védekezzünk az ördög ellen, hanem kardot rátva, utána kell iramodni, megfutamítani s így venni győzelmet. Ez a kard Isten igéje. Mert nem földi acél, hanem lelki kard az, amivel az ördög legyőzhető. Dr. Luther Aí árion. Cselekedjél így s kelj fel Úristen, Hatalmaskodjál ellenséginken, Tudja meg azt itt e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten. Nyári gondok a gyülekezeíekben. Dél felől szapora lépésekkel jön felénk a nyár. Nem bánjuk. Minden ember szívesen fogadja. Nemcsak az, akinek a nyár sok, nehéz munka után egy-két heti gondtalan pihenést jelent, hanem az is, akinek fokozott robotot hoz. Az a pihenés is áldás: erőgyűjtés új munkára, az a robot is áldás: abból lesz a kenyér. Csak annak vannak aggodalmai a nyárral szemben, akit a gyülekezet belső, lelki életéért felelőssé tett az Isten s akinek éppen ezért nem közömbös a gyülekezet belső életének külső megnyilvánulása sem. Velem együtt sok lelkésztestvérem kénytelen évről-évre, nyár- ról-nyárra visszatérő szomorúsággal látni, hogy nemcsak az emberek örülnek a nyárnak: a Sátán is örül neki. Neki is van aratása nyáron. És neki minden nyáron jó aratása van. De az ő aratása mindig pusztulás, szörnyű jégverés ott, ahol Isten vetett és vetni szokott: a gyülekezetben. Vegyünk sorra néhány nyári lel1. ki kérdést és nézzünk szemébe egymásért való felelősségünk tudatával, a gyülekezeteinkkel szemben való tartozásunk és szeretetünk érzésével. 1. Nyári istentiszteletek. Jól ismerjük ezeket mindnyájan. Jellegzetesen mások, mint — mondjuk — a téli istentiszteletek. Nem a formájukban, még kevésbbé a lényegükben. Nyáron is ugyanaz az isteni ige csendül az írásból, ugyanaz a Krisztus közeledik a nevében összegyülekezettek felé, ugyanazokban a külső formákban fejezi ki a hívő lélek Isten előtt való alázatát és háláját, mint akármelyik téli istentiszteletek. A különbség az istentisztelet látogattatlanságá- ban van. A templom mintha elindulna, mérföldekkel messzebb költöznék a hívektől. A harangszó mintha halkabb lenne, nem lenne benne annyi sürgetés és követelés. Ott laknak emberek a templom tövében, egy házzal kellene odább- menniök a templomig — és nem mennek. A tejnf^mrWftfiLaz ürességtől. Sokan vagyunk lelkipásztorok, talán nem is csak itt falun, hanem városon is, akiknek akárhány nyári istentiszteleten sírni volna kedvünk. Ujjongó boldogsággal kellene bizonyságot tennünk Istennek értünk és miattunk lett csodadolgairól és egész szolgálatunkra ránehezedik a panaszos kérdés: Miért? ... Miért van ez így? Azokkal az okokkal, amiket hallani szoktunk, nem tudom megmagyarázni. Én is tudom, hogy nyáron meleg a templom, sokszor kényelmetlenül átforrósodik. Az is tény, hogy a déltáji napsütésben nem élvezetes séta a városvégről, vagy a filiából fekete ünneplőben elmenni a templomig. És az is bizonyos, hogy egy hét hajszájában úgy felőrlődik a test, hogy a pihenés napján nem kíván mást, csak — pihenni, a házból se kilépni, ünneplőbe se öltözni. De mindez kevés, hogy arra a miért-re feleletet adjon. Minden az akaraton fordul meg. Aki valamit akar, megteszi. Nem spekulál, nem keres Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl
