Harangszó, 1939
1939-04-23 / 17. szám
1938 április 23. HARANGSZÓ 133. Marcsek János ózdi lelkész, alespe- res; Németh Károly lébényi lelkész, esperes, a Misszió Egyesület egyházi elnöke. Dr. Schlitt Gyula majosi lelkész; Szende Ernő lajoskomáromi igazgató-tanító; Szuchovszky Gyula budapesti vallástanár; Túróczy Zoltán nyíregyházi lelkész; Vargha Sándor, a hazatért Rozsnyó egyik lelkésze, alesperes; Szabó József győri püspöki másodlelkész. Szerkesztőbizottságunkban mind a négy egyházkerület arányosan képviselve van. Az erdélyi román- oláh kérdés a legújabb történeti kutatások megvilágításában. Irta: Molnár Sándor. A történeti valósággá lett nagy Románia (Romania Mare) a dáko-román területi követeléseknek csaknem száz- százalékos figyelembe vételével született meg a gazdasági, kulturális és földrajzi szempontok teljes elhanyagolásával, az elcsatolt részeken élő oláhság kizárólagos számbeli fölénye alapján. Néhány adat elegendő annak bizonyítására, hogy ez a számbeli fölény Erdélyben sem túlságosan régi eredetű és egy eredetileg egészen csekély létszámból nőtt naggyá, részben a természetes gyarapodás, de főleg a vajdaságokból kiinduló tömeges bevándorlás révén. III. Endrének 1293- ban a gyulafehérvári káptalan számára szerkesztett okleveléből kitűnik, hogy a XIII. század végén még oly csekély volt a beszivárgó oláh lakosság száma, hogy valamennyinek egy helyre — a Gyula- fehérvártól keletre fekvő Székes királyi birtokra — való helyezéséről lehetett szó. Mivel az oklevélben valamennyi olahkus-ról van szó, aki a nemesek vagy bárki más birtokain található, pontosabb összeírás hiányában legfeljebb néhány ezerre becsülhetjük azoknak az oláh családoknak számát, akik még az Árpádok alatt telepedtek be Erdélybe. A XVI. században Verancsics szerint az oláhok száma már kezdte meghaladni a 3 más nemzet (magyar, székely és szász) egyenkénti létszámát, tehát kb. Erdély akkori lakosságának negyedrészét képezhette. Szekfii Gyula mintegy 80—100 ezerre becsüli őket, ami a fenA Harangszó harmincadik éve szolgálja evangélikus népünket. Zsuzsi: Anyám, nem különös, előbb útból kell taszítani egy embert, hogy én pártiképes legyek? Marusánné: Bodó lazítja a népet, azért került börtönbe. A törvénnyel nem lehet packázni. Zsuzsi: Vannak emberek, kik aljas érdekből kihasználják a törvényt s ezt teszi Rodescu. Félre állítja Bodót, hogy nyugodtan élvezhesse a vagyont, melyet velem, az én kezem utján akar megkaparintani. Igen, a vagyonomért vesz el Rodescu. Marusánné: Attól még mindig szerethet. A szerelem mellett bizony kicsit a vagyont is nézik. Zsuzsi: De Rodescu tudja, hogy ez a vagyon lopott s ezért tör a jogos tulajdonos életére. Ez már becstelenség. Marusánné: Méltóságos asszony leszel. Zsuzsi: Ez nem változtat a dolgon, anyám. Könnyen veszed az élet nagy kérdéseit. Marusánné: Nekem nincsenek kérdéseim, de atyád tudja, mit csinál. Zsuzsi: (Nagy fájdalommal.) Sajnos, atyám nem tudja, mit csinál. Családunkat a múlt egy faj sorsához köti s ezt atyám megtagadta. Ezt nem menti semmi. Sem a jelen feletti kétség, sem a jövő nagy Ígérete. Marusánné: Csak valami botrányt ne csinálj, Zsuzsi! 14. JELENET. Marusán: (Jön, izgatottan.) Gyorsan, gyorsan. Tudjátok, mi lesz és... és ... (Zsuzsihoz.) te még itt ebben a vacak ruhában? Siess, Zsuzsi, öltözködj. Rodescu úr a szobájába ment, mindjárt itt lesz. (Súgva Zsuzsinak boldogan.) A gyűrűket hozza. Zsuzsi: Bilincsek lesznek azok a gyűrűk. Marusán: (Dühösen.) Ne .csinálj valami szamárságot, te leány! Menj és öltözködj. Zsuzsi: (Gúnnyal.) Bodó lakat alatt van, mit idegeskedik már, atyám? Marusán: Hagyd azt a Bodót, hagyd. Nem vagyok rá kiváncsi. Marusánné: Menj, Zsuzsi. Öltözködj... menj édes lányom ... Marusán: Hagyd apádat s ne váfkálj bennem. (Ordít.) Hallod, ne vájkálj bennem. Zsuzsi: Megyek öltözködni. (El.) 15. JELENET. Marusán: Megbolondulok. Rejtély előttem ez a leány. Egyszerűen érthetetlen. Hirtelenében annyira megváltozott, hogy nem lehet ráismerni. Marusánné: Valami megzavarta. Félek. Marusán: Bodó..., ez a Bodó. Azt hittem megszabadulok tőle s most hogy a börtönben ül s nyugodt lehetnék tőle, most lépett belém. Zsuzsit is ő forgatta ki valójából. Marusánné: Csak botrányt ne csináljon ez a leány s elidegenítse magától a rendőrfőnök urat. Marusán: Ép ez. Ez a rejtély. Rodescu már kivette belőle az „igent“ s mégis ez a bántó viselkedés. Marusánné: Vigyázz, tartsd a száján a kezedet, mert ez a leány valami bolondságon töri az eszét. Ez az érzésem. Marusán: Nem ajánlom neki. Ha csak a legcsekélyebbet is látom, csúnya világ lesz. Nem engedem, hogy éretlen észszel tönkre tegye, amiért én egy életen át fáradtam. Mondd meg neki, ne csökönyösködjön. 16. JELENET. Rodescu: (Jön hátulról.) Na végre. Ül a hős, a szent... Most már aztán nyugodtan belemélyedhet a magyar igazság rejtelmeibe. Marusánné: Hála Isten. Én is megnyugszom. Már az idegeimre ment ez az örökös izgalom Bodó körül. Marusán: Zsuzsit sürgesd. Marusánné: Öltözködik s ilyenkor nem igen lehet sürgetni. Rodescu: Természetes. A kényelmes öltözködés a hölgyeknek legsajátosabb joguk s nincs mit beleszólnunk..., hát még sürgetni. Uj kedélyt, uj lelket öltenek magukra az uj ruhával. Marusánné: Azért megnézem, mennyire van. (El Zsuzsi szobájába.) (Folytatjuk.)
