Harangszó, 1939
1939-04-09 / 15. szám
1938 április 9. HARANGSZÓ 121. Fekete István Vanyarc, Szabó Béla Szé- csény, özv. Tóth Józsefné Pápa, Kozma Imre Tét, özv. Vlaj Sándorné Szombathely, Altcziebler Katalin Rákoskeresztúr, özv. Kuszy Dánielné Rákoskeresztúr, Sólyom Jánosné Sopron, Pesti József Sár- szentlőrinc 10—10 fillér. — Haas György Börcs, Németh József Nagysimonyi 12— 12 fillér. — Oberndorf Henrik Váralja, Nagy Izabella Kőszeg, özv. Szabó Kálmánná Meszlen, Kozma Gabriella Budapest, özv. Laucsek Gyuláné Budapest, Pellek Mihály Győr, özv. Balázs Istvánná Gyón, vitéz Sima Károly Érd, Nagy Lajos Csánig, Tompa Elek Kemenesma- gasi, Fazék Miklós Felpéc, Somogyi József Pápa, Pongrácz Mihályné Pápa. Kadlicskó György Tab, Keve Béla Ormospuszta, özv. Kovács Samuné Beled, Szabó Jenő Szentgotthárd, Puskás Károly Gyúró, özv. Huszár Ódor Sándorné Nagysitke, özv. Tinschmidt Sándorné Pestszentlőrinc, Pajor János Rákoscsaba, Molnár József Zalaegerszeg, Szabó István Ujmalomsok, Széli Kálmán Meszlen. Hegyaljai Mihályné Budapest, Koroknyai József Zalabér, Nagy Ernő Győr, Zámbó Sándor Kemenessömjén, Karáth János Kemeneskápolna, Pfaff Karola Szeged, Major Sámuel Rábcakapi, Mayer Oszkár Győr, Újhelyi Aranka Balassagyarmat, Pfeiffer János Budapest, özv. vitéz Nagy Jánosné Abony, Karsay József Farád, Németh Sándor Mosonszentjános, Nagy Pál Felszopor, Salamon Julia Győr, Bol- la Gyula Köcsk 20—20 fillér. A. fekete határ mentén ... Színmű három ftlvonásban. — Irta: ár. Schlitt Gyula. 11 Zsuzsi: (Nyúl a kulacs után.) Talán jut még nekem is egy korty. Bodó: (Visszahúzva a kulacsot.) Nézz a telkedbe. Hű tudsz-e lenni és erős? Zsuzsi: Mind halálig. ‘ Gyuri: Esküdj. Mind: Esküdj! Zsuzsi: (Esküre emeli kezét.) Esküszöm! Hű leszek mindhalálig. Bodó: (Odaadja a kulacsot.) Erősödj meg hűségben, hogy semmi el ne szakíthasson tőlünk. Sem a szerencse napfénye, sem a balsors ostora. Zsuzsi: (Visszaadja a kulacsot.) Magyar hazámé a lelkem s a tiétek. Bodó: Tegyünk hitet. Mind: (Felállnak.) Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Bodó: Drága kis magyarjaim, az ég is megáld, ha hívek lesztek e hithez! Égjen bennetek a vágy, mint örök tűz, hogy hazátokat ismét naggyá tegyétek. Forró szívetek ne hüljön ki soha. Legyen néktek az élet munka és áldozat. Ne legyen nyugalmatok mígnem együtt lakoznak ismét a Kárpátok övezte szép országban az árván szétszórt magyarok. Magyarok vagytok s egy nehéz sors hordozói. Ezért kell néktek erősebbnek lennetek, mint más népek gyermekeinek. 9. JELENET. Julis: (Jön izgatottan.) Hamar. Nyomon vannak. Mihály: (Jön szintén Julis után.) Mintha körül vennék a házat. Hamar! János: (A hátsó ajtóra mutat.) Erre, gyerekek. Csendben s egyenként menjetek. (Gyerekek el.) Zsuzsi: Miklós meneküljön. Halálra keresik. Julis: Kisasszony, siessen, itt ne találják . . . Zsuzsi: A kertek felé. Miklós... Siessen... Bodó: A mai este felér a halállal. Hitünk nem hiába való. Hegyeket mozgat. Belenyúl a legkonokabb hűtlenségbe s életre hívja az elveszettet. Erről meggyőződni öröm feletti öröm, mely nincs már az élethez kötve. Zsuzsi: Magának élnie kell. Meneküljön a határon át. Itt nem maradhat. Minket ne féltsen. Ott leszünk a gáton. Isten önnel, Miklós. Meneküljön. Bodó: Virrasszon felette az ég és a hűség. Zsuzsi: (Kezet nyújt.) Nem örökre válunk el. (El Julissal.) 10. JELENET. Bodó: Boldog vagyok. A hitvány elhull s az érték jelentkezik helyette. A hit maga köré vpnja a jót, mint a fény az életet. Látom a jövőt s már az élet se drága nekem. Mihály: Itt még köztünk a helyed. Mit csinálunk nélküled? János: Az ám, Miklós nélkül mindennek vége. Bodó: Pedig egy időre magatokra hagylak. Átmegyek a testvérekhez. Ha szükség van még az életemre, akkor kell, hogy menjek. Mihály: Isten nevében. Csak tudjuk, hogy élsz s ez már «lég erősség nékünk, hogy ne szűnjünk meg remélni, dolgozni. Bodó: Itt lesz a szemem, a kezem, itt lesz a lelkem. Álljatok erősen, meg ne ejtsen a gonosz. Mihály: Attól nyugodt lehetsz. János: De nyugodt ám. Bodó: Csak egy mentheti meg a magyart. A vakmerő hit, mely pokolból is a mennyországot követeli. (Zaj hallatszik az utcáról jövő ajtó előtt.) Mihály: Jönnek. Bodó: Csak egyet lássatok. A régi hazát. Ez a cél a cél! Szebb jövőt. (Hátul el.) János: Isten vezérelje. Mihály: A szívem szakadoz, János. 11. JELENET. /. csendőr: (Jön társával.) Kik voltak itt? Mihály: (Nyugodtan.) Vendégeim. II. csendőr: Minek ennyi szék? Mihály: Többen voltak. János: (Tömi nyugodtan a pipáját.) Jó ember a bátyám, szeretik. /. csendőr: (A falon lógó térképre mutatva.) Hát ez mi? Mihály: Abrosz. /. csendőr: Minek lóg a falon, ha abrosz? Mihály: Szárogatjuk. Mert hát kapott az abrosz is, ahogy iddogáltunk. János: Remegős már a kezünk. II. csendőr: Isznak ... remegős a kezük . . . Hova tettétek a vendégeket? Mihály: Hát hová tettem volna őket. Nincs egyéb helyem, mint a ládafia, abban pedig a pénzünket tartjuk. /. csendőr: Mit? Mit? Pénzt? II. csendőr: (Mint a vért szimatoló vad.) Pénzt? Pénzt? Hol a pénz? János: (Nyugodtan.) Mindig ott szoktuk mi azt tartani. Jó az, ha mindig egy helyen van. I. csendőr: De hol van? Hol van a pénz? Beszélj! Mihály: Amint mondtam, ott a sublódban. Ott tartjuk. (A csendőrök neki esnek a sublódnak. Kihánynak mindent, végül is egy tiz leiest találnak.) II. csendőr: (Nagy dühvei.) Ez az egész. (Mutatja a pénzt.) Mihály: Melyik sarokba tetted, János a pénzt? Ha jól tudom, te raktad el. (A csendőrök tátott szájjal figyelnek.) János: Annak a két lónak az árát gondolod, bátyám? Úgy tudom, te tetted el. De a sublódba tetted, úgy emlékszem. /. csendőr: Hol van a lovak ára? Hol? A sublódban? (Megint neki esnek.) Mihály: Rosszul emlékszel, János. (Abbahagyják a csendőrök a kutatást s figyelnek.) /. csendőr: Hová tettétek? János: Most Szentgyörgykor lesz három éve, hogy eladtuk a lovakat a vásáron s azóta nincs is ló. Tudják vitéz urak, az ember öregszik. Nem bírjuk mi már a dolgot. /. esendői: A pénzt hová tették? A pénzt? János: Ide a ládafiába, de annak van már három éve, mondom Mihály: Azóta pedig már jártak hivatalos személyek nálunk. II. csendőr: Hazudnak a gazemberek. I. csendőr: Hol van Bodó? Mihály: A kalapja alatt, ha nem köszön. II. esendői: Hol van? A kalapja alatt? János: Az ám. Ott lesz az, meg a nadrágjában. /. csendőr: Undok fajzat. Mihály: Olyan is akad a szép ég alatt. II. csendőr: (Kilöki az ajtót, melyen Bodó elment.) Erre. (El.) I. csendőr: Ha puskám elé kerül, lelövöm. 12. JELENET. Mihály: Nem jót sejtek. János: Csontosra gyanaszom. Mihály: Verje meg az Isten. (FÜGGÖNY.) (Folytatjuk.)
