Harangszó, 1939
1939-04-09 / 15. szám
1939. április 9. HARANGSZÓ 117. szeti gazdagság vált alapjává annak a jómódnak, amelyben éltek a gömöriek, amelyik aztán kitermelte azt az Istent- félő, békés, nyugodt és megelégedett emberfajtát és azt a szeretettől átitatott légkört, amelyben éltek. — Ez az oka annak, hogy a gömörieket bárhová is sodorta az élet árja, bármilyen jó dolguk volt is másutt, azért mégis mindig csak visszasírtak az ő szülőföldjükre. De sajnos mindez csak volt. Jött a cseh megszállás és végetvetett az itteni szép, boldog életnek. A mindenki előtt ismeretes cseh gazdasági politika, amelyik tönkretette a Felvidék ipari életét, hogyan kegyelmezett volna Gömörnek, amelyiknek lakossága — lett légyen az magyar, német vagy szlovák — mindmind megbízhatatlan ,,magyarón“-nak számított az ő szemükben, amelyik mind mind csak rabságot lát az ő uralmukban. Egymásután zárultak be a bányák kapui, aludtak ki a kohók tüzei, néinultak el a gyárak szirénái és Gömörre rátelepedett a pusztulás, a nyomorúság fekete madara, amelyiknek terhe alatt szinte fulladoztak a gömöriek. Az örökké vidám, megelégedett emberfajta eltűnt. Az arcokon nincs már meg az a mindig vidám mosoly, az ajkakról nem sziporkázik az éle és a szemek is csak akkor csillának fel néha-néha, ha a beszéd a várva-várt revízióra terelődött. És ezeknek a tönkretett gömöri falvaknak és meggyötört gömöri népnek a példája Kuntapolca, amelyikre mind-mind szóról-szóra ráille- nek a föntebb elmondottak. Ebben a helységben is virágzó gyártelep biztosította ennek az istenfélő, becsületes, majdnem színtiszta evangélikus népnek a jólétét. Az egyház, — amelynek már 1619-ben önálló lelkésze volt és amelyik rinnyi vihart állt ki — békés, nyugodt légkörben, senkitől és semmitől sem zavarva végezhette áldásos munkáját. De jött a világháború és utána, mintha a sok-sok kiontott vér megfertőzte volna a levegőt, lábrakapott az Isten- és templomellenes áramlat, amelyik elborította az egész világot és amelyik Kuntapolcát sem kímélte meg. Az egyház először — mint az éjjel váratlanul megtámadott ember — tanácstalanul állott a támadások pergőtűzében, de csakis egy pillanatra, mert lánglelkű papja (néhai Dendely Sámuel) vezetésével már is megindítja a harcot, visszafoglalni az elvesztett frontokat. De mig folyik a harc a háború át- kos öröksége ellen, — amelynek amúgy is nagyon kedvezett a cseh egyházat, vallást semmibe nem vevő gondolkodás — máris egy új — fentebb már említett — hatalmas ellenség jelenik meg, a nyomor. Leszerelik a gyárat. Máról- holnapra kenyér nélkül maradnak az emberek. És itt is, amint már az legtöbbször szokás, a szerencsétlenségben az Isten az, akire a legtöbb felelősséget hárítják, és leginkább szidják még az olyanok is, akik megelőzőleg a leghangosabban tagadták annak létezét. A templom megint csak üressé válik. De az Istennek Szentlelke áldólag nyúlik bele most is az egyház életébe, és átsegíti ezen az új megpróbáltatáson is. Mindig több és több ember kezdi belátni és vallani, hogy szerencsétlenségükért nem az Istent kell okozniok, hanem ellenkezőleg az embereket, akik nem tartják meg az Ür parancsolatait és így gonoszságot gonoszságra halmoznak. Belátják, hogy balzsamot az ő szenvedésükben — most is — egyedül csak a vallás, a hit adhat. Megindúl még erőteljesebben a belmissziói munka. Megalakul a már meglévő leánykor mellé a vasárnapi iskola, majd pedig a legény- egylet. De magasan fellobog a gyülekezetben az áldozatkészség lángja is. Rendbehozatták a templomot, parochiát, emléket állítanak a világháború hősi halottainak, majd mindennek a betetőzésére 1937. júniusban felszentelik a háborúba elvitt helyett újonnan beszerzett harangot. De mindezek elvégzése után sincs megállás, máris megindúl a munka egy evangélikus ifjúsági othon felépítésére. E szakadatlan munka közepette — amelyben az egyház lelkészei Dendély Sámuel és majd mikor ő közel 50 esztendei szolgálat után 1935-ben nyugalomba megy, Baltazár János, — aki 1937 junius úta komáromi lelkész — vezér- kedtek, érkezett el a gyülekezet ahhoz a felejthetetlen naphoz, amikor a kuntapolcai ősi templom százados falai között 20 esztendő után először csendültek fel a magyar himnusz akkordjai és a hívek boldogságtól zokogva küldték az ég felé az ének szárnyain a szént hitet, — amely betölti minden igaz magyarnak a szívét — „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt“ — és most már következik az Istentől megáldott, szebb magyar jövendő. Ivanics Béla. ÉS Ö MEGSEBESÍTTETETT BŰNEINKÉRT, MEGRONTATOTT A MI VÉTKEINKÉRT, BÉKESSÉGÜNKNEK BÜNTETÉSE RAJTA VAN, ÉS SEBEIVEL GYÓGYU- LÁNK MEG. (Ésaiás 53, 5.) MERT A KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD BOLONDSÁG UGYAN AZOKNAK, AKIK ELVESZNEK; DE NEKÜNK, KIK MEGTARTATUNK, ISTENNEK EREJE. (I. Korintus 1, 18.) Utószó* helyett felelet néhány kérdésre. Miért írtam én nyelvkönyvet, holott nem vagyok szakember? Azért, mert egy gyakorlati finn-magyar nyelvkönyv hiányát a finn nyelv tanulása közben magam is ereztem; mert Isten Lelke kénvszeritett engem e könyv megírására. Kiknek írtam könyvemet? Nem szakembereknek és kritikusoknak, mert azt nélkülük is tudom, hogv könyvemnek megvannak a maga hibái és hiányosságai; de azt is tudom, hogy egy gyakorlati könyv értéke és főként eredménye nem áll mindig egyenes arányban a szakemberek kritikájával. Azoknak a magyar testvéreimnek írtam, akik a legrövidebb idő alatt a legegyszerűbb eszközökkel akarnak finnül megtanulni; továbbá azoknak, akiket ha finnül nem is akarnak tanulni, érdekel a finnugor rokonság és érdekelnek finnugor rokonaink. Mit akartam könyvemmel? Csak szolgálni. Szolgálni magyar testvéreimnek és a finn-magyar közösségnek. Kiknek tartozom köszönettel és hálával? Azoknak a melegszívű barátoknak, akik e könyv megjelenését akár mint kiadók, akár mint finn és magyar munkatársak és tanácsadók lehetővé tették, akiknek nevét nemcsak azért nem sorolom fel, mert meggyőződésem szerint ez ellen maguk tiltakoznának legjobban, hanem mert mindegyiket nem is ismerem és mindegyiknek nevét sem tudom. Nevük felsorolása helyett imádságomban kérem életükre Isten áldását. Mindenekfelett és legnagyobb hálával pedig Istennek tartozom, aki engem megsegített, aki ha úgy akarja e kis könyv a maga fogyatékossága mellett is áldásthozó magvetéssé lehet a közös ugaron. Mit kívánok könyvem tanulóinak és olvasóinak? Azt, amit én könyvem írása közben állandóan és boldogan tapasztaltam: Isten kegyelmét. Dr. Győrffy Béla. * A „Tanuljunk finnül !• című finn-magyar nyelvkönyv utószava. A könyv rövid időn belül megjelenik. Ára előjegyzésben 2 50 P A pénz a Harangszó 30526 számú csekklapján küldendő be. KRISZTUS VÁLTOTT MEG MINKET A TÖRVÉNY ÁTKÁTÓL, ÁTOKKÁ LÉVÉN ÉRETTÜNK; MERT MEG VAN ÍRVA: ÁTKOZOTT MINDEN, AKI FÁN FÜGG. (Galátziai 3, 13.) , A hazatért kuntapolcai templom.
