Harangszó, 1939
1939-01-08 / 2. szám
12. HARANGSZÓ 1939. január 8. romság- mélység-es titkát fedi fel. „Dicsőség Istennek,“ ez a mennyei Atyáról szól. „békesség a földön,“ ez a nagy békekészítőt, Krisztust jelenti s ,.az emberek közt jóakarat,“ ez a Szentlélek munkája, aki egyedül teremt jóakaratot Isten és ember, ember és ember között. A világ nagyon rászorul ma erre az üzenetre! A dicsőséget nem Istennek adják, a földön nincs békesség s az emberek közt nincs jóakarat, mert a dicsőség Istene nem született meg a szívekben. Azt kívánom, hogy az új év áldás-esztendeje legyen, nemcsak nekünk itt, hanem az egé^z Magyarországnak is. A mi feladatunk az angyali üzenet hirdetése a viláv végezetéig. Magyar feleségemmel együtt november 22.-én értünk Indiába. Isten kegyelméből jó utunk volt s feleségm is jól bírta az első tengeri utat. Madrasba érkezésünkkor atyám és missziónk több kénviselője várt s fogadott sok-sok szeretettel s; indiai szokás szerint csokrokkal halmozott el s koszorúkat helyezett nyakunkba Mikor Chandragiribe, misz- sziónk székhelyére érkeztünk, — bár reggeli 4 óra volt, — a misszió tagjai zenekarral és a szeretet egyéb jelével vártak bennünket. Most immár letele- oedtünk. Nagy hálával mondhatom, hogy ifjú magyar feleségem csodálatosan beleilleszkedik a mi indiai viszonyainkba. Máris mindenki szereti. Evv- re jobban megérti, hogy mi a missziói munka és naoról-napra növekedik \ Krisztus tudományában. Istenfélő, imádkozó nő s tudom, hogy épDen olyan jó élettársaim lesz,, mint Luthernak Bóra Katalin. Néhány nap múlva kész lesz az új ház s akkor oda költözünk. Bízom ottani barátaink segítségében. Nemcsak pénzre gondolok, hanem ha egy diakonissza-nővér, különösen egy jól képzett ápolónő volna hajlandó kijönni hozzánk, — nagyon örülnénk. Sok-sok szolgálati alkalmat találna missziónkban az illető. A mi nemzeti kormányunk ebben a kerületben bezáratott minden szeszmérést. A kormánynak ezért a hatalmas erkölcsi lépéséért hálásak vagyunk. Christananda és magyar felesége. Imádságunk meghallgatásaképpen Isten jótékony esőt adott. Advent negyedik vasárnapján — régi szokás szerint két leányt konfirmáltunk és két hindu meg- tértet keresztelünk. Tudom, hogy minden barátunk imádkozik értünk nehéz munkánkban. Áldott újesztendőt kívánva, hitvesemmel együtt vagyok szívbéli üdvözlettel Chandragiri, 1938. december 8. alázatos szolgátok a Krisztusban: Dr. Christananda Nelson János. (A levél három hét alatt ért ide.) FARIZEUSOKNAK (János 9, 41.) Ha vakok volnátok, Nem volna bűnötök; Ámde azt mondjátok, Hogy nagyon jól láttok: Ezért hát bűnhődtök: ,,Megmarad bűnötök!“ Petrovics Pál. Elpusztult egyházak. A keresztyénség kezdettől fogva missziói egyház volt. Már a legelső időkben folytatott külmissziói tevékenységet. Három helyen azonban az őskeresztyén misszió eredménye teljesen elpusztult. Tanulságos megvizsgálni, hogy mi volt ennek az oka. Úgyszólván egészen elpusztult a keresztyén misszió eredménye Ázsiában. darab húst tartalmazó csomag könnyebb lett, de tovább nem ügyeltek rá. Hónapok múltak el azóta. Amaz indián most megjelent a missziói házban és ezt mondta: „Vadászaton voltam annak a hóviharnak az idején, de semmiféle állatot nem ejtettem el. Az éhség elhatalmasodott rajtam és nem volt mit ennem. Elértem ahhoz a veremhez. Láttam, hogy te csináltad. Azt gondoltam, a misszionárius az indiánok barátja. Ha itt volna és tudna éhségemről, bizonyára adna az ennivalóból. Mivel nincs itt, elveszek belőle. Megtettem és most elhoztam neked, amit akkor szükségből elvettem.“ Ez a becsületes ember busz óra hosszat vitte a vadhúst, hogy visszaadja a misszionáriusnak. Vájjon mi, keresztyének, mindig ilyen becsületesek vagyunk-e? ❖ Pogány érzéketlenség. Hudson Taylor Kínában utazott az egyik folyón. Mint gyakorlott hajós, maga kormányozta járművét. Egy fiatal kínai volt egyetlen kísérője. A misszionárius, rövid idővel útjának céljához való megérkezése előtt egy pillanatra lement a hajófülkébe és- kérte kísérőjét, hogy közben kormányozza a járóművét. Hirtelen zajt hall. Bajt gyanít és körülnéz. Valóban! kísérője eltűnt — a sebesen rohanó vízbe esett. A misszionárius mint jó úszó pillanatig sem haboz, hanem a vízbe veti magát, hogy mélyen alámerülve megkeresse szerencsétlenül járt utitársát. Hiába. A folyó túlsó partján észrevesz egy halászbárkát. A bárka tulajdonosai éppen halásznak. „Barátaim“, kiált nekik, „jöjjetek át gyorsan hálótokkal; egy ember közel van a vízbe- fulladáshoz!“ „Nincs időnk,“ válaszolnak a pogányok a legnagyobb közönyösséggel. „Hogyan nincs időtök?“ kiált a misz- szionárius, „hiszen egy honfitársatok életének megmentéséről van szó! Különben szívesen kárpótollak benneteket az elvesztett időért!“ „Mit ad nekünk?“ „Húsz márkát.“ • — Kínai halászoknak sokáig kell dolgozni, hogy ennyi keresetre te- gyenek'szert; tehát derekas fizetség lett volna. Az emberek ennek ellenére egyáltalán nem sietnek az ajánlat elfogadásával. „Az nagyon is kevés nekünk!“ kiáltják vissza. „Mennyit akartok hát?“ „Nyolcvan márkát.“ „Annyi nincs, de amennyi van, azt nektek adom. Csak siessetek!“ így beszélt a misszionárius. A halászok azonban tovább kérdezik, hogy mennyi pénz van nála. A misszionárius pillanatig gondolkozik, aztán így kiált: „Mintegy 56 márkám van! Jöjjetek át gyorsan és a tiétek lesz!“ A halászok végre elindulnak járóművükkel, de még mindig lassan. Három- négyszer kivetik hálójukat azon a helyen, ahol a kísérő hihetőleg a vízbe esett. Végre fölhozzák testét a fölszínre; de már késő volt. Minden élesztési kísérlet hiábavalónak bizonyult. Sokáig késlekedtek, a jutalomért alkudoztak, ezen pedig egy emberi élet tönkrement. Igen, ez a pogány érzéketlenség. De várjunk csak! Hogy áll a dolog nálunk? Valóban jobbak vagyunk-e ezeknél a kínaiaknál? Gondoljuk meg, hogy minden napon százezernyi pogány hanyatlik a sír ölére a keresztyén remény egyetlen sugara nélkül! Bizony, kérdezzük meg magunkat, mit tettünk mentésükre. Nincs jogunk, hogy ezeket a kinai halászokat vádoljuk, amikor önzésből hagyták megfulladni egyik honfitársukat. Még valami járul ehhez, ami a fölii- letes szemlélet előtt elrejtetetett, de a mi számunkra annál komolyabb. A kínaiak nevezetesen azt hiszik, hogyha az ember elragadja a víz szellemeinek áldozatát, azaz megment valakit a megfulladástól, a víz szellemei bosszút állnak ezért és a megmentőnek készítenek siri ágyat a víz mélyén. Ez a legmélyebb oka látszólagos közönyösségüknek. Ez babona, de mégis a bitnek egy fajtája. Vallásának egyik alkotóeleme tartja vissza a kínait, hogy segítségére siessen a vízbefulladónak. Nálunk éppen fordítva van. A mi hitünk és vallásunk parancsolja, hogy gondunkba fogadjuk a pusztulásnak indulót és hirdessük az üdvözítő evangéliumot minden teremtménynek. A kínaiak hite mentségül szolgál nekik, — de kétszeresen naggyá teszi a mi mulasztásunk bűnét.
