Harangszó, 1938
1938-12-18 / 51. szám
402, HARANGSZÓ 1938. december l8. Somorja. (Hazatért). A somorjai evangélikus egyház egyike legrégibb gyülekezeteinknek. Már 1587 körül találunk adatokat arra nézve, hogy az evangélikusok szervezkedni kezdtek és templomuk is volt. Abraha- mides Izsák szuperintendens 1613-ban egyházlátogatást végzett Somorján s a jegyzőkönyvben megjegyezte, hogy itt egy nepies ember hagyományából az egyháznak földjei vannak s azok haszon- élvezetében a lelkész részesül. 1640-ben alig volt a városban katholikus, úgy hogy a paróchiális templom is az evangélikusoké lett. 1652-ben azonban gróf Pálffy Miklós parancsára kénytelenek voltak azt visszaadni. Megvették az úgynevezett „német házat,“ hol 1652-ben imaházat építettek. Gróf Pálffy azonban üldözte az evangélikusokat, ezt a templomukat is bezáratta és a lelkészt elűzte. 1683- ban fordulat következett, mikor Thököly Imre kurucai a városi templomot is az evangélikusoknak adták át. De nem sokáig volt az övék. Mikor a török meghátrált Bécs alól, Thököly hívei elvonultak Somor- járól s a római katholi- kusok ismét elvették a templomot. II. Rákóczi Ferenc győzelmei vallás- szabadságot hoztak s az evangélikusok a német ház telkén épült imaházukat nyerték visz- sza. II. Rákóczi szabadságharcának a leveretése után szomorú idők következtek a somorjai evangélikusokra. 1709. december 7.-én Heiszter császári tábornagy fegyveresei az evangélikus lelkészt elűzték, imaházukat elvették, amiből katonatisztek számára lakást, az iskolából pedig ólakat csináltak. Az evangélikusok harangját a római katolikusok templom tornyába húzták fel, a gyülekezet 32 hold földje és 12 hold rétje pedig a város birtokába jutott. Hiába tiltakoztak elődeink, ügyüket egészen a király elé vitték, semmi sem használt. Vagyonukból semmi nem maradt, mint a szentedények, melyeket a pozsonyi konventnek adtak át megőrzésre és az anyakönyvek, melyek a városban maradtak s a melyekből Wels Kristóf János bábsütőmester adhatott ki keresztlevelet. Az elnyomatásnak II. József császár türelmi rendelete vetett véget. 1782. január 2.-án alz evangélikusok egyház- községüket újra megalakították. Richter Jakab gyógyszerész hívta össze a gyűlést, azt imával megnyitotta és megválasztották a gyülekezet vezetőségét. A városnál pedig nyomban kérelmezték a „német ház“ visszaadását. Nagy esemény volt 1782. julius 24.- én, amikor Dobai Sámuel pozsonyi lelkész Somorjára érkezett. 72 év óta nem tette be lábát evangélikus lelkész Somorjára. Valóban, a 70 éves babilóniai fogság végét jelentette az, mikor 1783. április 1.-én az uralkodó megengedte a vallásuk szabad gyakorlatát. Nyomban lelkész után néztek s május 15.-én már megérkezik lelkészük Talunbinyi Jónás Sámuel. Május 18.-án volt a Klár-féle magánházban az első istentiszteletük, mikor a helyi lelkész németül, Instórisz Mossóczi Mihály magyarul prédikált. 1784. július 22.én letették a templom alapkövét. Egy év alatt elkészültek a nagy munkával s azt 1785. július 31.-én Torkos Mihály szuperintendens Isten házává szentelte fel. De még ekkor nem volt iskolájuk s gyermekeiket a római katolikus iskolába kellett járatni- ok s csak az ottani tanórák után mehettek az evangélikus kántorhoz vallástant és egyházi énekeket tanulni. 1875: évben azonban megkapták a külön iskola felállítására való enSomorjai templomunk. Finnországi élményeim. Irta: Vizely Lujza. 2 Finnországban, mivel mindenkinek van munkája s meg van a megélhetése, a lopásra senki sem gondol. Finn testvéreink mindenkiben megbíznak, ház, üzlet nyitva lehet, itt mindenki becsületes, senkinek sem kell a másé. Erről is meggyőződtünk hamarosan, mert egyik utitársnőnk Helsinkiben a villamoson felejtette a kesztyűjét, melyre jó magyaros módszer szerint keresztet vetett gondolatban; s a kesztyű másnap sértetlenül visszakerült boldog gazdájához. A börtönökben épen ezért alig van bűnöző, rab ... Ami nálunk ritka eset, vagy talán örökre elmúlt, az ott természetes. Ezeket a tulajdonságokat talán azzal is lehet magyarázni, hogy a civilizációnak igen magas fokán állanak, analfabéta nincs náluk... Elszomorodva gondoltam a mi szegény, elhagyott falvainkra, hol olyan sokan vannak, akik nem tudnak imádkozni, nem tudnak énekelni, mert nem ismerik az írást. Kitűnő iskolarendszerük is bámulatba ejtett; a tanulás szabadsága és olcsósága lehetővé teszi, hogy mindenki az átlagos műveltségnek bizonyos, kötelezően magas színvonalára emelkedjék. Fájdalommal kellett látnom azt is, hogy az a végtelen nagy távolság, ami g fi)i Középosztályainkat a néptől elválasztja, az itt nincs meg... Nem, itt minden ember egyenlő jogokat és tiszteletet élvez. Egy Atyának a gyermekei ők mindnyájan. A föld legevangélikusabb országának népe a finn. A finnek, mint általában a finn-ugor nyelvcsalád valamennyi tagja, a keresztyénség felvétele előtt a pogány vallás hívei voltak. Különböző tárgyakban és hasznos és ártalmas szellemekben hittek. Erre az időre vezethető vissza a szauna (a finn házi fürdő) és a János napokon még ma is gyújtott máglyatűzek. A pogány finn népnél a vérbosszú, rabszolgaság és gyönge újszülött gyermek elvetése uralkodott... A keresztyénség felvétele hozott itt enyhülést, bár ez a változás lassú, hosszú ideig tartott. A keresztyénség felvétele 1100-ban kezdődött meg. A finnek előbb a görög keleti keresztyénséget veszik fel, később Svéd- és Németországból jöttek hittérítők Finnországba. A lutheri keresztyénséget a finnek szinte máról-holnapra vették fel. Ezután megtiltottak minden biblia-ellenes szokást, (igy a szentek tiszteletét, búcsút, tömjént) de meghagyták azt, ami az evangéliummal nem ellenkezik. Megmaradtak a templomok berendezései, sőt még a Mária ünnepeket is megtartották. Voltunk olyan templomban, ahol az oltár, szentképek ugyan úgy maradtak, mint ahogyan voltak azok a lutheri keresztyénség előtt. Állítólag azért, mert a sekrestyés a rcjmboló reformátorok, a lutheri tan követői elől úgy védte meg a templomot, hogy a kulcslyukat ólommal öntötte be s így nem lehetett a templomba bejutni. A finnek nagy reformátora Agrikola Mihály, aki Luther reformátort szellemében prédikált. Agricola Mihály Luther és Melanchton tanítványa volt. Ő fordította le az új testámentomot finn nyelvre. A nemzeti művelődés elindulása Agricola Mihály, vagyis a reformációnak a nevéhez fűződik Finnországban, mint mindenütt. A finn keresztyénségre olyan igen jellemző u. n. ébredési megmozdulások az 1600-as évek végén kezdődnek. A reformáció mozgalmas évszázada után csendes évszázad következett, ezt az évszázadot arra használja fel a finn egyház, hogy mindent megtett arra, hogy az evangéliumi, tiszta tanítást a nép széles rétegeibe is begyökereztesse. Ebben a korban a babona eltűnik, ennek helyét a megtisztult erkölcsi élet, az evangéliumi tudományok megismerése váltja fél. Nagyjelentőségű a finn nép számára az 1700-ban kezdődő északi háború, melyben a svédek (kiknek uralma alatt voltak) vereséget szenvedtek s így Finnország jórészét az oroszok kapták. Ebben az időben a templomok és iskolák üresen maradtak, a lakók legnagyobb része elmenekült, akik ott maradtak, azokat rabszíjra fűzték és a legkegyet- lenebbül kínozták őket. A fogságba
