Harangszó, 1938
1938-03-20 / 12. szám
92. HARANGSZÓ 1938. március 20. Folyik a gyűjtés. a Luther-szoborra szerte az országban. Szerkesztőségünkbe érkező levelek s adományok sokadalma mutatja, hogy megmozdult az ország evangélikussága Kicsinytől nagyig mindenki becsületbeli és szívügyének tekinti, hogy a Luther- szobor minél előbb hirdesse hálánkat a nagy reformátorral szemben s bátor hitvallásunkat a világgal szemben. A szoborra való gyűjtést ne is érezze egy gyülekezet sem elintézettnek úgy, hogy költségvetéséből kihasít rá valamelyes összeget. Mindenkinek részt kell kérnie az adakozásból. Az a szobor mindenkié legyen! Testvér, adtál-e már rá?! Gyülekezet* nevelés — népnevelés. A népiség, népi jelleg, faji eszmék ma köztudatban élő kifejezések. Újabban népegyházról is hallunk beszélni. A mi egyházunk mindig népegyház volt, mert azzá tette az anyanyelven hirdetett ige és a belőle származó egyházi népi szervezete. És mégis kell róla beszélni. Szomorú megfigyelések beszélnek róla, hogy városi és falusi gyülekezeteink templomlátogatása nagyon határolt. Vannak egy- házias és templomos rétegek, de vannak egyháztól és templomtól egészen eiru gaszkodottak. Az egyház pedig nemcsak a templomba járók gyülekezete, neki nem szabad megelégednie kisebb nagyobb néptöredékkel —- neki az egész népre igényt kell tartania. Bár elvileg az egyház igénye meg volt — a való helyzet mégis azt mutatja, hogy az egyik helyen a gazdák, a másikon az értelmiségi réteg, a legtöbb helyen a gyári és mezőgazdasági munkás réteg idegenedett el csaknem teljesen az egy- házi-gyülekezeti élettől. Ezen pedig segíteni kell! Az elidegenítésben az egyház vezetőinek is voltak bűnei. Nem értette meg a nyomort, az igazság megmondásában bátortalan volt s nem egyszer az igazságtalanul elnyomók és gazdaságilag kiválasztottak pártjára állt. Sokszor volt ügy, hogy az egyház képviselői, a gazdagok asztalához ültek le enni és a szegényeknek prédikáltak, a helyett, hogy a szegényekhez ültek volna le enni és a gazdagoknak prédikáltak volna. A népegyház gondolata ezen akar segíteni. Népegyház azt jelenti, hogy benne mindenki újra az otthonára talál. Az elesettek nemcsak szenvedéseikhez türelemre való biztatást kapnak, de meg érzik azt is, hogy az egyház az evangélium igazságot szolgáltató támaszbotját adja a kezükbe. A kiváltságosak pedig megérzik, hogy tőlük az egyháznak nemcsak nagyobb adóra van szüksége, de áldozatokra és megértő test- vérszeretetre. A népegyház azt jelenti, hogy az Isten gyülekezetében nincsenek osztályok és rangok, ott csak tagok vannak egyforma joggal felruházva: a szolgálat istenadta szent jogával! Egyházunkban is túlerős az osztály tudat. Falusi gyülekezetekben sokszor hallani se akarnak arról, hogy „jött mentek,“ nincstelenek tagjai lehessenek az egyháztanácsnak. Pedig az egyházban mindenki egyforma. Ezen segíteni kell! Mégpedig egészséges népnevetéssel, gyülekezetneveléssel: ifjúsági egyesületek testvéri közösségei sokat segíthetnek, de még többet a magyar evangélikus népfőiskolák nevelő ereje! Rövid idő alatt nagy eredményt láthatnánk. Fogunk is látni! Zászlós Pál. Szobrot Luthernak! FOHÁSZ! Te mondottad Uram: Ahol ketten-hárman Szentséges nevedben Hozzád fohászkodnak Jelen vagy Te ottan! De ahol csak egyen, Egyen Uram, egyen, Magunkra maradva Buzgón imádkoznak Óh légy jelen ottan! A sok özvegy árva, Vigasztalást várva Benned vetett hittel Egyetlen reménnyel Megváltóját várja! Akit nem őriz már Jó szülői szempár, Szerető hitvese Soha többé nem vár, Simogató szemek Sem érhetik arcát, Szent vágyakozással Hadd mehessen Hozzád Hadd jusson el Hozzád! Kuszy Dánielné. Több lelkesedést! Mikor e sorokat írjuk, Ausztria mámoros lelkesedésben ünnepli a nagy fordulatot: a nagy német birodalomba való beolvadását. Egész Ausztria egy harsogó hang-orkán. Aki ezekben a napokban Ausztriára nyitja rádióját, egyebet sem hall odaátról, mint órákig tartó rekedt éljenzést. Nagy dolog az, mikor egy nép így át tud forrósodni. Mert az ilyen lobogó lelkesedés tűzében sok minden rossz kiég a nemzet leikéből, hogy eggyéforrva századokig éljen annak a lelkesedésnek felgyülemlett érzelmi tartalékából. Ilyesmi történt nálunk is 1848-ban. Forró lelkesedés tüzében eggyé lett az egész nemzet. Félszázadig éltünk ebből a tűz- ből. S most megint nagy szükségünk volna egy ilyen lelkes nemzeti át- forrósodásra. Egy újabb márciusra. Mert ma nem tudunk igazán lelkesedni. Még március 15.-én sem. Csak parancsra tűzünk ki itt- ott egy-egy zászlónak sem nevezhető fakult rongyot s egykedvűen hallgatjuk, ahogy iskolás gyermekeink szavalják a hazafias verseket. Közönyben, hideg szívvel és fagyos lélekkel csak meghalni lehet. Adja Isten, hogy minél előbb elborítson bennünket egy újabb tűz, amelyben elég a közönyünk, önzésünk, széthúzásunk s amelytől eggyéforrva tudjuk szolgálni hazánkat! §20bi:ot Lmfhemiah ! OLVASSUK A BIBLIÁT Rettegésben élek! Március 20. Föld lakója vagyok. 33. Zsoltár 8. Az Istent nemcsak szeretni, hanem „félni“ kell. Az Istennel lehetünk gyermeki viszonyban a Krisztusban, de nem a felnőtt gyermek viszonyában, hanem a „kisgyermek“ viszonyában, aki valami félelmetes hatalmat lát atyjában. — Az Úré az egész föld, kezében van az én nyomorult kis életem s_yilágok élete. Félem az Urat! Március 21. A mennybe vágyódom. Filip 2, 12. Lelkem nyugalma, rettegése Istenben nyer megoldást. Ha igazán ismerem gyarlóságomat, hitványságomat, tisztátalanságomat, akkor rettegés fog el, ha a tökéletes, szent Isten felé szállnak vágyaim. Ha a keresztre nem tekintek, csak ez a rettegés marad meg, amely elűz az Istentől! Március 22. Vedd le rólam kezedet! Jób 13, 21. Sokszor rettegünk: elhagyott az Isten, máskor kétségbe esünk, hogy igen ránk nehezedett a keze. Az Isten ,/z orsxágftúx.
