Harangszó, 1938
1938-02-13 / 7. szám
52. H Á f? \ 6 1938 február 13. Egyházunk és az iparosság. Isten különös kegyben részesítette az iparosságot azzal, hogy a Betlehemben született Megváltó az egyszerű názáreti ács-műhelyben ismerte meg a munka és szorgalom értékét. Nem is kell képzelőtehetségünkre bízni azt a bizonyosságot, hogy Krisztus urunk örömmel és igyekezettel próbálgatta földi atyja szerszámainak használhatóságát. Dr. Luther Márton bányászcsalád gyermeke. Mennyi gond, aggodalom és fáradságos munka kifejezője ez az egyetlenegy szó: bányász!... A magyar reformáció úttörői is iparosok, akik kint jártak Németországban és magukkal hozták Luther eszméit. Feljegyzéseink vannak, hogy a 95 tétel, wittenbergi kiszegezése után négy hét múlva Eperjesen és Bárt- fán ismeretes volt. A külföldön járt iparosok köny- nyebben és gyorsabban megértették a reformáció eszméit, mint azok, akik falujuk határán túl sohasem voltak! Azonban nemcsak magukkal hozták Luther iratait, de a budai könyv- nyomdászra (könyvkereskedőre) gondolva, akit a reformáció kezdetén megégettek, buzgó követői is lettek az evangéliumi igazságnak. • Evangélikus egyházunkban mindig akadtak példát- adó kiváló vezéregyéniségek az iparosság köréből. Hűséges templombajáró, bibliaórákat látogató iparosokkal minden gyülekezetvezető dicsekedhetik Örömmel szögezhetjük le azt is, hogy vannak kiváló lelkészeink, akik egyszerű iparoscsaládban látták meg a napvilágot. — Ki kell emelnem azt is, hogy az ipar nemcsak egyházilag és személyileg fontos tényező, de nagyon fontos, mint foglalkozás is. Az iparnak mindig nagyobb és nagyobb lesz a jelentősége! Ma már ipar nélkül emberj közösség: állam nem létezhet! Az állam életében minden foglalkozási ág fontos szerepet tölt be; nagy tömegek élethivatása az őstermelés is, mégis azt látjuk Abesszinia-Olaszország, Kína-Japán élethalál harcában, hogy az iparállamok leigázzák, gyarmatukká teszik az őstermelő államokat. Divatos ma Szent István koráról beszélni minden alkalommal; igen, ő is szerette az iparosokat. Nagy kedvezményeket, földbirtokokat adott az udvarába került külföldi: olasz, görög, német iparosoknak. Szokták mondani, hogy az építkezés az ipar összefogója. Építkezésnél nagyon sokféle iparosnak akad munkája. Már pedig Szent István és a korabeli magyarok nagyon sokat építtettek. Templomokat, várakat, melyeket romjaikban is csodálattal veszünk körül. Mégis évszázadokon át nem sok megértéssel kezelték Magyarországon az ipari pályát. Magyarjaink még most is idegenkednek tőle. A jobb családok a katonatiszti és tisztviselői pályákra nevelték gyermekeiket. Az iparosgyermek nem folytatta édesapja mesterségét, mint az a nyugati államokban szokásos volt. Elkótyavetélődött nemcsak a nagy költséggel és még több gonddal összevásárolt mfihelyi felszerelés, de elveszett az a gazdag tapasztalat is, melyet az édesapa egy életen át gyűjtött. Fiának egyikre sem volt már szüksége. A szerszámok némelyike ládákba rakva a padláson porosodott egy ideig, de egy nagyobb takarításnál, ha kézbekerült, hamarosan megszakadt annak is az új családhoz való tartozása. Evangélikus egyházunknak kötelessége látni a fejleményeket. Ipari pályára ma már özönlenek az emberek. Mindegy, hogy hivatásból, vagy kényszerűségből, de vannak városaink ahol a lakosságnak 70—80, sőt több százalékát teszik ki. Evangélikus egyházunknak vannak jóakarattal számítva ezéken a helyeken egy-egy evangélikus istentiszteleti helyre. Tanítványainktól hetenként, — nagyon helyesen! — megkérdezzük: voltál-e istentiszteleten? Kísérőül csatlakozik hozzá a nénje, édesanyja, ritkán a bátyja, különleges alkalmakkor, vagy sohasem az édesatyja. Jóakaratommal túlmentem, ha azt mondom, hogy ezeken a helyeken 10%-a minden alkalommal ott van az istentiszteleten. Hát a 90%-a hol van? Megfigyelte-e valaki, hogy ebben a 10%-ban milyen arányt képvisel maga az iparos evangélikus? Ki meri mondani, hogy ennek a hiányzó nagy tömegnek nincs szüksége templomra? Ki vállalja a felelősséget, hogy ez a nagy tömeg nem találja a templomhoz vezető útat? Ezek a templomtól távollevők is ré szesedni akarnak Krisztus váltságában, ne mondjuk, hogy nincs rájuk szükség, mert a biztos alapot vetjük el magunk alól. Karoljuk fel az iparosságot. Megbízhatóság, hűség lesz a jutalom! Szuchovszky Gyula. Luther sírjánál. nagyhorderejű kérdései a tanultak részére éppen úgy, mint a földmívesek számára; vannak kiváló lelkészeink a városi és falusi gyülekezetek számára, nem igen hallunk azonban arról, hogy külön foglalkoznának az iparossággal A falusi és városi gyülekezetek tagjai közé, mint töpieget besorozni, önmagát megbosszúló rövidlátás! Az iparossággal foglalkozó lelkésznek az általános ismeretek mellett egészen különlegesnek látszó dolgokkal is tisztában kell lennie, hogy komoly munkát végezhessen és eredményt érhessen ei. Gondolok itt például a szocialista- és kommunista írók szellemi termékeire, jamivel, sajnos, az iparosság egyrésze sokat, mi semmit sem foglalkozunk. Ebben láthatjuk a dolognak azt a magyarázatát, hogy a keresztyénséget nem ismerő, sokszor istentelen agitátoraikra inkább hallgatnak, mint lelkészeikre. Evangélikus egyházi szempontból semmi, vagy egészen jelentéktelen az a munka, mely az iparosság között folyik. Szoktunk beszélni és különböző egyházi jelentésekből olvassuk is, hogy nálunk mily sokan járnak istentiszteletekre. Hát próbáljunk egy kicsit számolni. Előttem a statisztikai Évkönyv, vizsgálom Budapest és Budapest környéki városokat, ahol a lakosság iparosokból tevődik össze. 2000—5000 lélek jut, Elgondolkozva ülök a wittenbergi vártemplomban, alig két méternyire Luther sírjától s hallgatom a sír beszédét. „Minden ember csak halandó ...“ Luther hatalmas, csupa-erő alakja is sírba hanyatlott. Porból vétetett s egyelőre porrá lett. A keresztyén ember élete szolgálat. Luther élete véges végig szolgálat volt. önzetlen, elégő szolgálat. Ha magára tekintett volna, hallgatott volna. De ő Istennek akart inkább engedni, mint az embereknek. Még utolsó útja is szolgálat volt. Télnek idején útra kelt, hogy kibékítse a civakodó mans- feldi gróf-testvéreket. Ezen az úton hült és hal meg 1546 február 18-án. Sírja fölé a világ egyik legszebb templomának kupolája borúi. Porai felett mindig sok a koszorú. De az ő legfőbb ékessége nem a wittenbergi vár- templom, nem a díszes kőlap és virágkoszorú, hanem a nagy világ sok-sok evangélikus gyülekezete. Luther Márton porai reménységben várják a feltámadás Urát. A sír addig is így beszél: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Ür nagyságos dolgait!“ A £utf)er szobor végrehajtó bizottsága január 28.-án tartott ülésén a következő határozatokat hozta: Március hónap legyen a Luther-szo- bor hónapja, azzal a célkitűzéssel, hogy a szoborra szükséges körülbelül 40.000 pengő minél előbb együtt legyen. Az egyetemes egyház pénztára felfekteti az adakozók aranykönyvét, Cutßer sírfa a wittenbergi vártemplom szószéke tövében.
