Harangszó, 1938

Kis harangszó

74. oldal. KIS HARANGSZó 1938. november 27. ledj hozzá és cselekedd azt. Vájjon hogyan lépsz te be a templomba: ott van Isten csip­kebokra és hogyan távozol on­nan: Isten hivott ott el szolgá­latára ?! KASSA FELÉ MAGYAR DAL SZÁLL... Kassa felé magyar dal száll, Horthy-bakák menetelnek, Húsz év óta mindég várják Ezt a délceg regimentet. Nem halt meg a magyar nóta, Van még piros, fehér rózsa Virul még a cserfaerdő zöldje ... Én Istenem, de régóta öntözgetl magyar lányok könnye. Kassa ősi városában Feltámadást ünnepelnek. Muzsikáló őszi szellő Üjra magyar zászlót lenget. Megkondul az öreg harang... Imára hív minden magyart... Köztük lebeg nagy Rákóczi lelke, Hála-ima száll az égbe, Örömkönny hull vérrel szentelt földre. Eőry Dénes bácsi. Útleírás. (Dévénytől Giurgiuig a Danán Melter X.-el.) Irta: Fazekas József ev. elemi iskola VIII. o. és Fazekas Sándor ev. elemi VII. o. tanuló Győr. Utunkat tovább folytatva beérünk a nagy Kazánszorosba. Itt találjuk a ro­mán oldalon gróf Széchenyi István em­léktábláját. Ez egy sziklába bevésett em­lékmű volt, aranyozott betűkkel. A múlt évben román granicsárok (katonák) vé­sőkkel, kalapácsokkal ezen aranybetfls apró felírásokat teljesen összezúzták. Egyedül Széchenyi neve, mely mély és nagy betűkkel volt bevésve a sziklába, ezt még egészen nem tudták tönkre tenni, ez még olvasható. A múlt év őszén a D. G. T. osztrák vállalat Jupiter nevű expressz személy­gőzösén utazott egy filmező társaság. Útközben több felvételt készítettek. Ugyanezzel a hajóval több külföldi főúr és köztük egy román miniszter is uta­zott. Mikor a hajó odaért, akkor dolgo­zott egy granicsár rajta, hogy megsem­misítse a feliratot a táblán. Ezt látva a román miniszter, elkezdett integetni ne­ki, hogy hagyja félbe és tűnjön el. A katona ezt nem értette és tovább foly­tatta munkáját. A filmező társaság is észrevette ezt a műveletet és filmfelvé­telt vettek róla. Fölháborodva rajt, hogy kinek vétett ez az ártatlan felírat. A román miniszter pedig elkezdett mente- getődzni, hogy ők semmiféle ilyen pa­rancsot és rendeletet nem adtak ki. Na­gyon röstelte a dolgot, de visszacsinálni nem lehetett, mert a filmező gépek már munkában álltak. 7.-én Turn Szeverinbe érkeztünk. Turn Szeverin egy része kies hegyoldal­ban fekszik. A Dunaparton ásásokat vé­geztek, aminek az eredménye az, hogy föltártak egy római korbeli épületet, amelynek több kisebb kamrácskája van. Az egyik részén van egy gyönyörű pi­ros márványfürdőmedence. Mellette, kö­rül, ugyanilyen márványpadok. A me­dencébe is szép piros márványlépcső vezet a medence fenekéig. Átmérője kö- rül-belül 10 méter, mélysége 2 méter. Vannak még összetört csarnokoszlopok is. A falak téglarésze mind elporladt már, csupán a kőből rakott részek van­nak még épségben. Az a terem, amely­ben a fürdőmedence van, olyan, mintha ma építették volna. Ez mind a római korból a fényt, a pompát hirdeti. A régi római kornak dicsőségére válik. Itt van továbbá a Traján hídja is. Ez már mind romokban hever. A monda szerint Traján császár idejéből való, ő építette, mikor a szerb király leányát akarta feleségül venni. A király leánya csak akkor ment volna feleségül hozzá, ha a kívánságát teljesíti. Az volt a kí­vánsága, hogy 48 óra alatt hidat épít­tessen a Dunán keresztül, és egy kápol­nát a hídfejezeten, mert ő csak gyalog­szerrel akar átmenni új hazájába, partra érve, a kápolnában pedig örök hűséget fog esküdni férjének. A királylány gyű­lölte a császárt, nem akart felesége len­

Next

/
Oldalképek
Tartalom