Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. október 2. KIS HARANGSZÓ 59 oldal. kább ülj le és mond el hogyan kerültél ide. Nem lehetett egy szót sem kihúzni belőle. Nem is erőltettem. De a Pista megszólalt és elmondta pajtása történetét. — Naplót ír a Marci. Onnan tudtam meg én is, hogy kicsoda ő. Egyszer még, mikor hozzánk került nagyon összevesztem vele. De Marci lenyomott a földre. Akkor az apját szidtam. Erre rögtön elengedett. Nem szólt egy szót sem, ott hagyott. Nem értettem, mert ilyenkor mi visszaszidjuk egymást. De ő elment. Napokig nem találkoztunk. Végül is én menteni el hozzájuk. A kertésznél lakik. Megmondtam, ne haragudj. Azt mondta erre: — Ha ismernél, akkor nem szidnád az apámat. — Vastag füzetet nyomott a kezembe. — Olvasd el. Nek^d megmutatom, mert mégis csak te vagy a legjobb barátom. Érdekes egy gyerek ez a Marci. Mondtam is néki, én olyan fáradt vagyok mindig a sok munka után, hogy én bizony nem írnék-olvasnék, mint te. f> meg már egy nagy füzetet tele írt. Úgy kezdődik az a füzet, hogy a tanító úr beszélt nagy emberekről. Azok majdnem mind naplót írtak az életükről. Leírták, mi történt velük és mi mindent gondoltak. Azt is mondta: különösen akkor ér sokat az ilyen naplóírás, amikor nincsen jóbarátja az embernek. A naplónak mindent el lehet mondani. Hát Marci is megkezdte a naplóírást, mert neki sem volt jóbarátja. Egyedül volt. Ágról-szakadt árva volt. Ezt írta. Ebből a füzetből tudtam meg aztán, hogyan jutott ide Marci hozzánk. Hatocjjk elemit végezte akkor 9 Marci. A vizsgán ott volt a mi uraságunk is. Tetszik tudni, az Hegyháton az evangélikusok felügyelője. Nagyon megtetszett a Nagyságos úrnak, hogy a Marci olyan szépen, értelmesen felelt és mindent tudott. Félfüllel meg is hallotta a Marci, amit beszéltek. — Tanító úr! Nem kellene valami módon tovább taníttatni ezt a fiút? — Nehéz dolog lenne, Felügyelő úr. Nincsen neki senkije. A keresztanyjánál lakott, de azok nagyon szegények. Az apja meghalt még, mikor nem is élt a fiú. Az anyja pedig hamarosan azután, hogy megszületett a gyerek. Marci már akkor tudta, hogy nem él 1 sem apja, sem anyja. Keresztanyja so- ' káig eltitkolta előle. Ez nem lett volna baj. Csak ott volt a baj, hogy nagyon gorombán bántak vele. Mikor már nagyobb lett az istállóban hálatták. Nehéz munkára még kicsiny volt, de azért arra is ráfogták. Egyszer megszökött a keresztapja verése után a szomszédba. Ott az egyik osztálytársának az édesanyja aztán védelmébe vette. Elmondta a Marcinak, hogy nem is a szülei azok, akiknél lakik. Ezt hatodikas korában tudta meg, nem sokkal a vizsga előtt. Attól kezdve minden nap a temetőbe ment és amikor volt ideje, az édesanyja sírjánál írta a naplóját. Azóta mindig ír naplót. A Nagyságos úr elhozta ide hozzánk a Marcit. Azóta van nekem is jóbarátom. Még azt is megtette a Nagyságos úr, hogy elhozatta Marci édesapjának a maradványait a v...i közös hősi temetőből, ide az édesanyja mellé, a hegyháti temetőbe. Az uraság is olvasta a Marci naplóját. Sokat ír arról benne, hogy mennyire szeretné, ha édesapja is ott feküdnék a hegyháti temetőben. Meg is lett. Most meg aztán azon busul, hogy nem látogathatja meg sokszor a szülei sírját. Ezért is érzékenyedéit úgy el most is, biztosan. Nagyon meghatott a történet. Én is elhallgattam és néztem a Hegyhát felé sóvárogva tekintő fiút. De szóltam is neki: — Látod, Marci. Most már legalább látsz valamit abból a kedves faludból, innen a hegytetőről. Különben sem szabad neked csüggedned és búsulnod. Sokat szenvedtél, az igaz. A legdrágább földi kincseidet, a szüléidét veszítetted el és mégis hegytetőre érkeztél. A hegytetőn pedig nemcsak azt látja meg az ember, ami körülötte van és hogy merre mindenfelé járt, hanem azt is, hogy van még sokkal magasabb is, mint a hegy: a menny, ahol nem takar el bennünket föld, ahol egészen az Isten közelében lehetünk. Ezt csak az tanulja ám meg, aki megjárta az élet hegyeinek nehéz útját, és aki lát a tetőkről, nemcsak le a völgybe, hanem fel a mennybe is. Akkor elmagyaráztam nekik, még- egyszer a kilátást. A Marci azzal búcsúzott, hogy de sokszor jön ő még ide föl, a hegytetőre. Ezentúl, ha szép idő lesz, itt írja a naplóiét, legalább vasárnaponként. (Turista.)
