Harangszó, 1938

Kis harangszó

1938. szeptember 18.

KIS HARANGSZÓ

55. oldal.

— Jöhettek, — szól az őr.

Akkor lép oda a másik őr is és így szól:

—• Isten hozott benneteket! Telepedjetek le a tűz körül. Nagy szolgálatban van. beszéljetek velem.

Béla szól röviden:

— Veszélyben forogtok, most talán fél órája találtuk ezt a parancsot —• át nyújtja az elcsípett levelet az őrnek, ki átfutva azt így szól:

— Értek mindent.

— A Békeszerző még nem volt itt?

— Nem.

— Itt van t. i. a találkánk. Ö elvált tőlünk, hogy a sárgák kémét a Kígyót elfogja. Nem tudom miért késhetik.

— Állj! Ki vagy!? — Hangzott az őr szava.

— Jó barát. A Békeszerző.

— Itt is van már, — szól Béla.

Megérkezett az öt fiú, lelülnek a tűz

köré. Elmondják egymásnak, ami velük történt. Azután hosszas tárgyalás után elhatározták, hogy lefogják a támodó- kat. Végül Miklós így szól:

— A sárgák csak nyugatról jöhetnek. Béla, Zoltán, Laci és én elindulunk erre felé, hogy őket támadásuk előtt elfoghassuk. A többi pedig éberen őrt áll Kertész Laci parancsnoksága mellett. — Így hívták az őrt, akivel beszélgettek.

Miklósék eltávoztak. Nehéz dolguk van, hat fiút kell Ieszólítaniok ilyen sötétben. A hold már eltűnt, csak a csillagok miriárdjai adnak némi világosságot a tovasuhanó fiúknak. Egy helyen azután elválnak és 6—6 lépésre egymástól megállnak á" kis gyalogútnál, hol a keresztnyiladékba torkollik. Úgy sejtették, hogy e nyiladékon jön majd az ellenfél Jól sejtették. Egy óráig állhatták itt szótlanul, mikor három fiú lép ki velük szemben a fák közül. Béla egymásután szólítja le őket és mindjárt írja föl: „216, 258, 259 stopp...“ Három lépésre lehettek tőle. Az ellenfél megdöbben, de alávetik magukat sorsuknak... Miklós észrevette, hogy Tolna Péter, ki a fák közül leskelődik már-már lefogja Bélát. Miklós gyorsan megfogja Béla karját és behúzza a fák közé. Péter látva ezt visszahúzódik. Már nem találja ott másik két társát, azok elmenekültek. Arra gondol épen, hogy majd maga fogja végrehajtani a tervet, mikor egy fa tör lséhez nyúlva érzi, hogy nedves lesz a keze. A félhomályban is észre veszi, hogy véres lett tenyere, majd pedig futó lépteket hall maga előtt, ő is arra felé fut Utoléri a két menekülő fiút. Megijed,

mikor Bandiira sírását hallja. Bandika egy tüskébe nyúlt lenyúzta a kezét és azért sírt; Péter vigasztalja, bekötözi valahogyan a kis kezét, azután hátára kapja a fiút, elindul másik társával a tábor felé.

így szabadultak meg a „fecskék“ a „sárgák“ kezéből.

Nem került a támadási tervezet a kezükbe.

*

— Éljen a Békeszerző! Éljenek a „vadgalambok“!

Zúgják a „kékek.“ Sőt a „sárgák“ is lelkesen éltetik őket.

A szép nyári nap megaranyozza az egész vidéket. Üde szellő játszik a nap sugaraival és fel fodrozza a kis patak vizét. A napsugarak táncolnak rajta. A fiúk ott játszadoznak a tábor udvarán. Majd összefutnak és torkuk szakadtából éljent kiáltanak a nap hőseire. így tölti, a pár órával ezelőtt két „ellenséges“ csapat, az időt, míg a nagy vezérkar eldönti az eredményt, hogy melyik párt a nyertes. — Ott benn ülnek a parancsnoki sátorban és komoly arccal vizsgálják a jelentéseket, a térképeket, melyek mind a fiúk ügyességéről tesznek bizonyságot. Ha kinéz valamelyikük a fiúkra, elmosolyodik és örül a lelke, hogy ezek az edzett jó cserkész fiúk mind magyarok ... (Magyar cserkesz.,

Kedves gyermekek! Megkezdődött az iskolai év és újra összegyűjtjük a Kis Harangszó láthatatlan gyermekgyülekezetét Isten Igéje körül. Bibliai utazásunkat a Szent írás első lapjain kezdjük. Ebben az évben az Ószövetséget fogjuk folytatólagosan olvasni. Velünk tart mindenki, aki Jézusé. Ki látott olyan hadsereget, mely vezére szavát, parancsát, biztatását, vigasztalását ne akarná naponta hallani?!

Mózes első könyve.

Szeptember 18. — 1:1—25. Gondoltok-e arra, mikor verőfényes őszi napokon békára vadászva járjátok a határt, vagy iskolai kiránduláson veresenyt énekeltek a madarakkal, hogy a termeszét temploma Istenről beszél?!

Szeptember 19. — 1:26—31. Születésnapodon adj hálát az Istennek, hogy Ő