Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. március 6. KIS HARANGSZÓ 19. oldal. egyedül lenni a tanár úrral, a pajtásai előtt nem akart ilyesmiről beszélni. No, majd máskor. De alkalom ismét nem kínálkozott és pár nap múlva már ki is ment Laci fejéből az egész „angyalkérdés.“ Anyja sem hozta elő többet a dolgot. * Hetek teltek el. Február utolsó napjaiban teljesen elolvadt a hó, langyos tavaszi szél fújt és a téltől fáradt embereket meleg, ragyogó napfény csalogatta ki a szabadba. Laci sem bírta ki sokáig a városban. A legelső szabad napján fölkerekedett Pista barátjával, kószálni egyet az ébredő tavaszban. Talán már barkát is találnak a patak partján. Édesanyja bizonyára örülni fog a tavasz első hírnökeinek. Micsoda mulatság is volt! Barangolni a zsendűlő erdőben, szedni a barkát, élvezni a kacagó napfényt, hemperegni kitörő kedvvel a tavalyi avarban. Lacinak még külön szerencséje is akadt Mikor a sziklás hegyoldalon lefelé mászott, lába alól legördült egy kő és a kő helyén, a mélyedésben egy valóságos kígyót talált. Az állat még téli álmát aludta, mozdulatlanul, összeteke redve pihent vackában. A fiúk diadalordításban törtek ki. — Kígyó! Siklókígyó! De gyönyörű példány! — Hazaviszem, — határozta el Laci. — No hiszen, lesz akkor sikoltozás, ha ilyen csinos kis háziállatkával térsz haza — nevetett Pista. Nők mindig félnek az efféléktől — tette hozzá kicsiny- löleg. A feketén csillogó, majdnem egy méter hosszú állatot vigyázva becsavarták Laci zsebkendőjébe. Futottak hazáig. Pista elkísérte barátját, látni akarta az ijedt arcokat, amikor Laci kipakolja a meglepetést. De a meglepetés csak félig sikerült. Az anya nem volt otthon. A kis Idus ijedezett ugyan egy darabig, mikor a kígyót feléje nyújtották, de lassanként megnyugodott, mikor látta, hogy bátyja és a barátja félelem nélkül játsszanak a még mindig téli álmát alvó, mozdu- lalan állattal. Karjukra, nyakuk kört csavarták, végül még azt is megtették, hogy a hideg hüllőt beledugták a nyakukba és" nagy nevetés között rázták ki hol a kabátjuk ujjából, hol a nad rágjuk szárából. Hanem a kígyó végül is megunta a dolgot. Merevsége egyre csökkent és mikor Laci megint a kabátja ujjából rázta ki, álmából végleg fölébredve, sziszegve iramodott a fiú után. Laci visszarettent tőle és Pista minden csúfolódása ellenére sem mert többé kézzel hozzányúlni, hanem egy hosszú vonalzóval piszkálta, ingerelte az egyre dühösebben sziszegő, ide-oda cikkázó állatot. — Vigyük el Kövessy tanár úrnak — mondta végül Laci. Ravaszsággal, ügyességgel egy üres befőttes üvegbe terelték a kígyót, lekötözték és egy kendőbe csavarva elindultak a zsákmánnyal a természetrajz tanárához. Kövessy tanár úr szívesen fogadta .tanítványait. Megértőén mosolygott, mikor a fiúk vidáman, lármásan, egymás szavába vágva előadták a szörnyű fontos eseményt: a kígyó megtalálásának történetét. (Folytatjuk.) »•«»»< KICSINYEK BIBLIÁJA Nehémiás könyve. Március 6. — 11:1—19. Az Isten háza köré gyülekező népet összegyűjti cs megáldja az Ür. így leszel majd te is önként szolgája nemzetednek. Március 7. — II :20—36. Rend csuk ott lesz és igazi szolgálat, ahol az Úrnak szolgál az egész nép. Március 8. — 12:1-—26. Mennyi pap és lévita! Mind családfő és mind felelősek az Ür szolgálatáért. Vájjon le- hetsz-e egykor te is felelős szolgája az Úrnak, mint a családod papja? Mert mindenki pap a maga családjában! Március 9. — 12:27—29. A megújho- dott Jeruzsálembe megy mindenki ünnepelni. Isten ilyen nagy örömöt szerez övéinek. Március 10. — 12:30—37. Az öröm legszebb kifejezése a hálaadás. Isten áldott meg minket. Adjunk hálát az Úrnak! Március 11. — 12:38—43. Észereve- szik-e mások is, hogy te az Úrban örvendezel, csak neki adsz hálát? Március 12. — 12:44—47. Adtál-e már hálát Istennek, hogy ö gondoskodik mindig az Ö országa és a lelkek szolgálatáról? Neked is van lelkipásztorod!
