Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. február 6. KIS HARANGSZÓ 11. oldal. szemről most is elengedem! (Lorgnet- tet illesztve orrára, magasan föltartott fejjel elmegy.) Aggodalom: Jaj mi lesz ebből? Már előre félek! Legjobb lesz ha távozom. (Elmegy.) Közöny: Felőlem ugyan akár el is nyelhetik egymást! (összefont karokkal hátradőlve székében marad.) Kételkedés: Fel kell világosítanom önöket, mi nem vagyunk keresztyén testvérek! A „vallásos“ emberekkel ugyan fentartjuk az érintkezést, de hívőkkel még eddig nem voltak összeköttetéseink. II. Hivő: De nekem olyan ismerősek mégis! ítélkezés: Ó mi már többször találkoztunk, csak még nem voltunk bemutatva egymásnak! Kételkedés: Maguk mindig a kezükben hordják a bibliát? I. Hivő: Ffova gondol, hiszen akkor hogyan dolgoznánk? II. Hivő: Vagy azt hiszi, csupa dolog- talan emberből áll a mi közösségünk? Arra tanít az ige: „aki nem dolgozik, ne is egyék!“ ítélkezés: Ahá tudom már! A szájukban hordják az igét. /. Hivő: Tévedés! Annak sem volna semmi maradandó áldása, ha az egész bibliát kívülről tudnánk is! A szivünkben hordozzuk s az életünkben megvalósítjuk. Közöny: Minden vasárnap? Vagy csak akkor, ha ráérnek? II. Hivő: Hadd feleljek egy másik kérdéssel erre. Láttak már olyan madarat, amelyik évekig kalitkába volt zárva? Lehetett az a kalitka gyönyörű, csillogó s bármennyire elhalmozták is mindennel; keserves rabság volt az! És bár megvoltak a szárnyai, de a rabma dár nem tudott röpülni elerőtlenedett szárnyaival! I. Hívő: Tetszett a hatalmas, szent Istennek, hogy az ő hallhatatlan Leikéből mindanyiunknak juttasson a földi vándorlás idejére s bezárta ezt a test és világ börtönébe. De amelyik percben befogadjuk az élő Igét: az Ür Jézus Krisztust és élünk az írott ige: a biblia szerint, abban a pillanatban a hit kegyelmi ajándékával szárnyat kap a lélek s nem érzi a börtön rabságát többé! Harcok között is tisztaságban, szentségben és boldogságban élhet Urával Királyával mindenkor. II. Hivő: Az ige szerint: „Mindazoknak, akik őt csak befogadták adott teljhatalmat, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében. (Ján. 1:12.) Kételkedés: Istent mi is hiszünk. /. Hivő: Tudom. Az ördög is hiszi, hogy van, csak nem fogadta be őt. II. Hivő: Az Isten szeretet s aki a szeretetben marad, az Istenben marad. ítélkezés: IVVi is szeretjük Istent, de a gonosz emberiséget gyűlöljük. I. Hívő: „Ha azt mondja valaki, hogy szeretem Istent és gyűlöli a maga atyafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?“ (I. János 4:20.) II. Hivő: Mert az Isten szeretése abban áll, hogy megtartjuk az ő parancsait. Kételkedés: De a világ parancsait sem lehet mellőznünk a világból. II. Hivő: Nem ott van a baj, hogy a világban kell élünk. Ezt jól példázza egy ismert hasonlat. A hajó is a vízben úszik, csak akkor van baj, ha a víz behatol a hajó belsejébe. I. Hivő: Erre a magatartásra is rávilágít az ige: „Ne szeressetek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.“ (I. János 2:15.) Kételkedés: Itt nincs keresni valónk látom! Utaink elválnak... (Csak a két Hívő marad a színen és eléneklik a Keresztyén Énekeskönyv 351. énekét, esetleg két szólammal és har- mónium kísérettel.) (Vége.) Nehémiás könyve. Február 6. — 6:1—4. Isten emberének minden eredménye szálka e világ szemében. Isten azonban mutat kiutat gonosz hálójukból. Február 7. — 6:5—9. Az ős ellenség, ha nem bír velünk egyszerre, akkor gyengíteni akar. De az Ür megerősít. Február 8. — 6:10—14. Az ördög még a kegyesség ruháját is felölti. Ügy tesz, mintha Istenhez akarna vezetni. De Isten felébreszt. Február 9. — 6:15—19. Hiába van az
