Harangszó, 1938

1938-02-06 / 6. szám

44. HARANGSZÓ 1938. február 6. gyakorlati zenében is jártas ének-szak­értő — a szövegek énekelhetősége, va­lamint a régi magyar dallamok felkuta­tása s érvényesítése tekintetében vég­zett munkássága döntő fontosságú volt az énekeskönyv minemflségére. E bíráló s szerkesztő munkássága mellett Payr Sándor mint verselő is értékes anyagot szolgáltatott az énekeskönyvünknek. Ugyanis írt 2 önálló éneket (486. és 522. sz.), továbbá fordított és átdolgozott 63-at. 64. ének-átdolgozásáúl, illetőleg fordításáúl a Luther-féle Erős várt (256. sz.) kell tekintenünk. Néhány év­vel ezelőtt magától Payr Sándortól hal­lottam, hogy midőn az énekeskönyv ké­szült, annak egykori szerkesztő-bizott­sága 18 éven át tárgyalta az Erős vár­nak eladdig ismeretes 40—50-féle ma­gyar szövegét. És nem tudott megálla­( podásra jutni. Csak 1911-ben, közvetle­nül az énekeskönyv anyagának végleges megállapítása s elrendezése előtt, úgy­szólván a tizenkettedik órában jutott a bizottság Payr Sándor akkori soproni teol. akadémiai tanártól névtelenül szer­zett olyan fordítás birtokába, melyet a bizottság néhány kifejezés megváltozta­tása után a többi fordításhoz kénest leg­megfelelőbbnek fogadott el. A Pavr- féle fordításnak ugyanis a többi 40—50- féle fordítással szemben az volt az elő­nye, hogy egyszerűsége, világossága, magyarsága mellett leghívebben alkal­mazkodott az eredeti szöveghez, annak tömörségéhez és az eredeti dallam rit­musához. Az énekeskönyv első megjelenése óta 27 esztendő múlt el. egyúttal 27 esztendő óta használják a Luther-féle Erős vár szövegnek Payr Sándortól eszközölt ma­gyar átdolgozását mindazokban az egy­házközségekben, ahol a dunántúli éne­keskönyvet bevezették. — Mindezekért is adjunk hálát Istennek, hogy Payr Sándort a mienkének mondhatjuk! Hamar Gyula. D. Payr Sándor főbb munkái. Masrvar metigták a 18. sTá^adb^Ti. A fláciánua lelkészek. A Nádasdvak Kanizsay Orsolya. Báthory Erzsébet. Bévav Judit Frdősi Svlvestor János. Tíévay Bíró Mátyás. GerengeT Simon. Magvari Tstván. Bocskay István. Bethlen G*bor Zinze^dorf Miklós. Gahftlman Miklós. A Zvonaricsok. A Kollonicsok. Lackner Kristóf. A magyar Conkordía könyv. Csepr^g pusztulása. A csepregi gradual Pápa. Sárvár, Kőszeg régi gvii'ekezatei. A tani tóvilág régi emlékei A soproni iskola. Wittnvédv Tstván, Zsődelvi Tstván A pálvar-'bok énoke. Szón őri Fekete m'ispök. Serpiliu® soproni vóroshiró Aách Mihálv én**kköllö. Tel^kesi Török Tstván kuruc ezredes. A 7 Ostffyak. A Poriak vak. Svoniczei Bárány György Fábrv Gergelv A vadosfai artikuláris gyülekezet. Matkovich Pál. Nagy Gvögv Szakonyi József. Báth Mátyás. Kis János F.dvi ülés Pál. Karsay Sándor. Hárfahangok. A piatiznvus pedagogi- kája. Mária Borottva Egvháztörténeti emlékek. A soproni egyházközség története A dunántúli egyházke­rület története. Széchenyi vallásos lel- külete. A magyar protestáns gályarabok Luther és az egyházi ének. Cordatog Gonrád bndai pap. Luther jó barátia A balfi napiak és a két balfi papfi ^erikában. Az Ágostai Hivallás tör­ténete Magvarszágban. Gyurátz Ferenc éleraj^a. A nemeskéri artikuláris evangélikus egyház­község története Emlékezés Doktor Lack­ner Kristófról Liszt Ferenc és Király József Pál Hainóczi Sámuel és fia József Gárdonyi apja és a Ziegler esalád Sopron­ban és Nemeskéren. A maevar protestáns páni öltönv története. Testvéri közösség ma­gyar protestáns óne- ljeskönweinkben Zrínyi prókátora Stb. stb. stb. Apróságok D. Payr Sándor életéből.. Győri káplán korában reformáció ünnepén hatalmas prédikációt mon­dott. Gyönyörűséggel hallgatta a gyüle­kezet apraja-nagyja. Istentisztelet után egy öreganyó megjegyzi: „Igen szép volt, csak egy kicsit mutatósabb volna ez a tisztelendő úr,“ Mire az öreg Póczy, Gvőr egyik legjobb gazdája ráfeleli: „Payr Sándort nem nézni kell, hanem hallgatni." * Egészen fiatalon került a soproni teológia tanári székébe. Nagy lelkese­déssel kezdett előadásaihoz. Első órái egyikén észrevette, hogy a hátsó padok­ban ülő hallgatók figyelem helyett más­sal foglalkoznak. Erre Payr Sándor fel­állt s azt mondotta: „Akik a tudomá nyos munkát csak ennvire becsülik, azoknak én nem tartok előadást.“ Visz- szament pusztavámi papnak s csak tíz év múlva volt hajlandó ismét elfogadni a soproni tanári meghívást. * 1911-ben készült énekeskönyvünk szerkesztési munkájának Payr Sándor volt a lelke. A munka legnagvobb ré­szét ő végezte el. Magának is 65 részint »redeti, részint fordított éneke van éne­keskönyvünkben. Müve immár 27 éve szolgál s szinte egvetemessé lett. Payr Sándorral sírbaszállt énekeskönyvünk szerkesztőbizottságának utolsó tagja is. * Nem mindenki tudja, hogy az ő for­dítása az Erős vár a mi Istenünk mai leghasználatosabb szövege is. Azóta se A bűn zsoldja a halál. Irta: Szende Ernő. 5 Várkonyi arcáról eltűnt minden szín. Tágranyilt, csodál­kozó szemekkel bámult az orvosra. — kicsoda? Ki tör az életemre? Az orvos vállat vont. — Hogy ki, azt nem tudom. De okkal-móddal ki lehet azt puhatolni. De mielőtt erről beszélnénk, előbb ebből a vízből viszek egy keveset magammal vegyvizsgálatra. Kivett egy kisebb orvosságos üveget a táskájából, azt te- leöntötte, jól eldugaszolta s a táskába tette. Aztán a tányért, a vizes palackot átvitte a másik szobába, lerakta őket az asz­talra s visszament a helyére. — És most beszélgessünk. — Beszéljen doktor ur Hallgatom. És a doktor beszélni kezdett komolyan, féltő aggoda­lommal. — Nem titkolom a baj nagyságát Várkonyi uram. Az illető méregkeverő már egy hete adogatta be önnek ezt a mérget, de csak kisebb adagokban, nehogy a hirtelen halál­eset gyanút keltsen. A mostani esetből azonban azt látom, hogy a ma esti adag erősebb, talán az eddiginek a duplája volt. S hogy ez így van, mutatja a kutya esete. Ha Várkonyi uram ma ivott volna abból a vízből, kétszer sem mondom, reggelre halott lett volna. Várkonyi ijedten kiáltott fel. — Az Istenért doktor úr! Az orvos rátette kezét a karjára. — Kérem ne izgassa magát. Mindez csak feltevés és hála Isten, nem bizonyosság. De könnyen az lehetett volna. Hálát adok az Istennek, hogy feljöttem ma a kastélyba. Várkonyi hálásan nézett az orvosra. — Isten sugalmazta önnek a gondolatot. S ön megmen­tette az életemet. Az orvos aggodalmasan mozgatta a fejét. — Erről még beszélünk. Előbb szeretném az itteni hely­zetet tisztázni. Hát kérem Várkonyi urat, legyen bizalommal hozzám s tária fel őszintén a körülményeit. Már úgy értem, az anyagiakat. Kire vár a birtok? Ki lesz az örökös? Mert szerintem, itt. vagy legalább is ezek környezetében kell keres­nünk az ilietőt. vagyis az érdekeltet. S hogy megkönnyítsein a dolgot, felvetem a kérdést, nem tapasztalt mostanában vala­mi különöset a szolgák vagy Dénes úr részéről? Várkonvi szeme tágra nyílt. Egy gondolat cikázott át az agyán. Mozdulatlanul,, szinte dermedten ült a helyén. De pár pillanat múlva a lelke visszanyerte az egyensúlyát. — Lehet, hogy igaza van. S minél jobban átgondolom a helyzetet, annál inkább erőt vesz rajtam a meggyőződés, hogy tényleg bűnös kezek munkálkodtak ellenem s korai, sőt várat­lan halálom készítik elő. Illetve, csak készíti, mert csak egy valaki jöhet szóba. Az orvost meglepte a váratlan fordulat, bár el volt rá készülve. — S ki az, ha szabad tudnom? Várkonyi hangja kemény lett. — Nincs mit titkolnom! S ezek után nincs kit kímélnem! Az orvos igazat adott. — Úgy van. A bűnösöket le kell leplezni, hogy elvegyék méltó büntetésüket! Hát ki az, a kire gyanakszik Várkonyi uram? — Az unokaöcsémre. Az orvos megdöbbent. Szólni akart, de a hang nem bírí a torkán feltörni. Csak nézte, bámulta az embert. Várkonvi látta az orvos megdöbbenését. Bólintott a fejével, mintha azzal is bizonyítani akarná a szavait s aztán megismételte. — Úgy van. Egyedül róla lehet csak szó. Az orvos még most is kételkedett. Megkérdezte. — A Dénes? — Az. Az orvos magához tért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom