Harangszó, 1938
1938-12-18 / 51. szám
29. évfolyam. 1938. december 18. 51. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla : 30,526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4') fillér, egy évre 4 P W) fillér. Csoportos küldéssel l()°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Jelen számunkban megkezdjük a visszatért felvidéki országrész evangélikus gyülekezeteinek írásban és képben való ismertetését. Adja Isten, fjogy egymás kölcsönös megismerésében minél jobban összeforrjon az ittfjoni és a fjazatérí evangélikusság! ! Az előfutár. Készítsétek az Ürnak útját és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Máté 3, 3 Keresztelő János tiszte, mellyel Krisztus útját elkészíti az, hogy megalázza a világot. Ránkolvassa, hogy elveszett, elkárhozott, nyomorult, szűkölködő bűnösök vagyunk valamennyien. A legszentebb élet és legszebb cselekedet is kárhozatos, ha nem Krisztus él és cselekszik benne mindent, — a maga hitével. Tehát mind Krisztusra szorulunk és kegyelméből kell részt könyörögnünk. Valahányszor azt prédikálják, hogy minden emberi cselekedet semmi, mindannyiszor Keresztelő János pusztai hangja szólal meg. Ez a hamisítatlan keresztyén tan. Ahogy a római levélben is olvassuk: „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.“ így kell az embert egészen megalázni, önhittségét tőből kivágni, — semmivé tenni S így kell az Urnák utat egyengetni, helyet készíteni. Dr. Luther Márton. Örvendve köszöntsétek E kedves vendéget. Ütját egyengessetek, Elhagyván bűnt vétket. Lábát ne sértse kő. Óh hajts előtte térdet S bízzál, hisz' ő teérted, Üdvösségedre jő. *** Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című áhí- tatossági könyvből. N ép vándorlás. Decembéf 5.-én hazánk északi, volt trianoni határa a polgári forgalom számára is megnyílt. És megindult a népvándorlás. Innen oda, onnan ide. Első napon a komáromi nagyhíd alig bírta el a nagy embertömeget. így volt másutt is. Boldog arcok jöttek, boldog arcok mentek. Mindenkinek akadt útja. Az egyik egy szál őszirózsát visz kedvese sírjára. Most már szabad. Nem dobja a Dunába a magyar virágot a cseh finánc. A másik rokonlátogatóba megy. Mostmár szabad. Nem állja útját a kétfarkú cseh oroszlán gyalázatos sorompója. A harmadik megy egy baráti kézszorításra. Mostmár szabad. Senki se nézi sanda gyanúval, ha magyarok összejönnek, kezet fognak, magyarul beszélgetnek. Áldott népvándorlás. Gyülekezetek, presbitériumok, iskolák, nőegyletek, ifjúsági egyesületek látogatják meg egymást. Jól van ez így! Csak keresse is egymást az egymásra talált magyarság. Húsz évig tilos volt egymást keresni, szeretni. Ez az egymástól való elzártság bizonyos különbséget is eredményezett. Több mindent máskép lát a volt trianoni határon inneni és túli magyarság. Nem baj. Ez csak gazdagodást jelent a számunkra. 11 A”™;1 r-—. Szeretettel felszólítjuk olvasóinkat: éljenek az alkalommal. Az anyaországbeliek látogassák meg a visszatért részt és viszont. Gyülekezeteink, iskoláink, ifjúsági egyesületeink kapcsolódjanak bele a nagy népvándorlásba, amelyet nem a puszta kíváncsiság, még kevésbbé az üzleti érdek vezet, hanem csakis a szív mozgat. A magyar szív, amely keresi a másik magyar szívet. Kilenc millió magyar! öleld szívedre a hazatért egymillió testvért! Egymillió hazatért testvér! Engedd, hogy szívünkre öleljünk! EVANSÉLIKU3 EMBER EVANBÉLIKU: LAPOT OLVAS!
